Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november $È-ên, hétfőn. 61 giotkv amelyek 'minidéin ajlánlást, amelyet a Munkaügyi Hivatal kiadott, szemhunyorítás nélkül elfogadtad, de» nemi) tartották be* (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelöf. — Egy hang a középen: N&nii tartották be! — (R. Vozáry Aladár: Nem valósították meg! Mintl Erdélyben';) Mi azonban ha bármilyem nemzetközi munkaügyi megállapodást íelfogadtumkl és ratifikáltunk, azt végire is hajtottuk. (Ügy van! Ügy van!) Ha pedig fel kellett függesztenünk, akkor őszintém megmondtuk^ bogy azt átmenetileg felfüggesztjük, de mi kirafcattöryényeket ,a, szociálpolitikában wem hoztunk. (Üg.y vanJ Ügy van!) hanem miniden törvényt és rendeletet igyekez.tünk belső tartalommaii megtölteni. (Élénk helyeslés, éljenzés és tfops.) Sohase) méltóatassamíaik két különböző időszakot összehasotnlítani egymással, egy békebeli és egy háborús időszakúit. (Úgy vam! Ügy van!) Mint; aa Erdélyi Ipari Munkaszervező Imtézet vezetője, annakidején végig jártam! aa erdélyi ipartelepeket ás megállapítottam, hogy a magyar munkásság szociális ellátotitsága meglehetősen, visszamaradt- (Úgy van! jobbfeloL) A mi első lépésünk aa kellett, hogy legyen, hogy. a miunfcaibérekíet,. és a saociális ellátást megjavítsuk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj. — Elnök csenget-) Csorba János képviselő úr az ipari áraik kilengéseit tette szóvá, mint aa- ipaírelleaets hamigulat eígyik okát. Nem tudom, mit méltóaitiatik evvel monsdanii, Aa ipari árak nem lengenek ki. Elsősorban a »nagyipari árakat véve figyeleimbe', a nagyipari vállalatok) 'ai leigteljeseíbbi elemőrzés mellett, ,a kikötött maiximiális áron vagy kalkulációs séma szerint adják 'aa árut. Kisiparosoknál előfordulhat a, kalkuláció túllépése és, sajnos, esetleges visszaélés , isii ogy azután! aa iparcikk milyem ároini kerül a fogyasztóhoz, áriról a mai viszonyok között a legkievéisbbé aa ipari vállalat tehet. Sajnos, előfordul 'az,, hoigy aa iparcikk útját követni nem tudjfulki hatóságilag ési előfordulhat aa is, hogy niem kívánatos, büntetelnidő túllépésekre kerüli soir. De avval 'méltóztassék tisztában lenni, hogy az előírt kalkulációt miniden komolyabb iparvállalatnál ia

, leigíszigorúblbam betartják és hai valahol aa ellenkezőjét találnák, a leigszigotrúbban járnánk el az iparvállalattal sízemben,. (H& yeslés.) Ami a stróman-rendszert illeti, ezt, sajnos, minden kötött gazdasági rend magával hozza. Ámde, ha akad isi egy-két i-lyeui eset aa ipar ter rén, — ez inkább a kereskedelem terén divik — ott is sajnálatos. Ami azt a kívánságot illeti, hogy aa ipari amyaghivatal tisztviselői öt évig ne vállalhassanak állást szakmában, ha a kötött gazdasági rendszer lejár, ezt nem lehet megkívánná, mert ha megszűnik az atniyaghivataj és aa. illető tisztviselőre szükség nincs jakkior öt évig miből tartjuk el? Saját szakmájában miért ne helyezkedhessek el? Abban azonban igazai vain ai képviselő úrnak, hogy, most ne használhassa fel összeköttetéseit airra, hogy valamilyen vállalatnál elhelyezkedjék!. Ha nem lesa anyaghivatal, akkor hiábavalók az összeköttetések, úgy sem segítenek semmit. E tekintetben áprilisban, mindjárt az első napokban felhívást adtam ki az érdekképviseleteknek, hogy olyan alkalmazottat, aki az ipari anyaghivataltól megy el, tudtunk s hozzájárulásunk nélkül nem vehetnek feli (Hety&siïês balfeVőh) Eddig nem is történt egyetlen egy ilyen eset sem, hogy tudtunk és hozzájárulásunk nélkül valakit felvettek volna. Molnár Dezső igien t képviselő úr a, szénhelyaetről beszélt s megemlítette, hogy a borsodi bányák termelése nem fofooziódottl. Saljnos. így van és ezt: látom az: egyik legnagyobb hiánynak széngazdálkodásunkban, mert az előző világháborúban ott majdnem minden községben megnyílt egy új bánya, amelyet: igen kevéis befektetéssel, szerény; eszközökkel vettek művelléei alá és ezek mégis igein jelentős szénprodukciót tudtak eredknényezni. Most, sajnos, elsősorban azi árkérdé» volt az akadálya éveken keresztül annak, hogy ezeket a) bányákat megnyissák, ezi okozta, hogy ezek fejlesztése nem következett be. Eziein a téreni most már egy kis javulás van és remélem, talán e« is hozzá fog járulni nyomasztó szénthiányuink csökkentéséhez. Ami azt illeti, hogy az anyaghivatal tlúladminisatrált, eat ma^am is' elismerem és igyekezni fogunk ezt a túladiminisztrációti csökkenteni; Kaibók képviselő úr mondotta, hogy. a munkásságot és mindem érdeklépviseletet saukceasaive meg kell hallgatnunk aa átmenetgazdálkodási problémánál és hogy az átmeneti időre munkanélküliségi biztosításra van! szükség. Azt hiszem, helyesteibbien így fogalmazhatta vorlna meg a kérdést: nem biztosítást kér, amely mindig csala terheli aa iparágat, hanem munkaalkalmat akar biztosítaná, (Hetyedés ba-felől.) amennyi ti csak lehet. Eibben a tekintetben teljesen egyetértek a klépviseliől úrral égi méltóatassék meggyőződlve lenni, hogy éppen ezeiktnek az átmenetgazdaság, tárgyalásoknak az az elsőrendű és majdnem egyedüli célja, hogy aa átmenet alatt lehetőleg igen sok munkaalkalmat tartsunk fenn ás- igyekezzünk a hirtelen esést a munikaerőszükiségleitbeni kiegyenlíteni, csökkenteni. A családi pótlék kérdésében azt méltóztatott mondani, hogy aa állami alkalmazottéhoz visaonyítva csekély a családi pótlék a munkásoknak. Itt ai rend kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az állami alkalmazottaki fizetésjavítása olyan mértékben és értelemben történt, hGigy & fizetésrendezés szempontjából számításba vétetett a családi pótlék nagyobb emelése. Méltóztassék ezt úgy érteni, hogy ha az állami alkalmazottak fizetésjavítását szembeállítjuk a magánalkalmazottak fizetésjvitásával, az arány megvan körülbelül, ugyanaz az eredmény, csak az államiaknál a családi pótlék abból nagyobb tételt foglal le. Miután a munkásságnál, sajnos, a legtöhb a nőtlen ember — hiszen méltóztattafk hallani, hogy a családpénztárból eddig 150.000 munkavállaló részesült családi bérbegai, amikor ia hadiüzemi munkások száma körülbelül 600.000, majdnem ilyen számot lehet a munkaadók általi bejelentett adatok saerint a családpénztárnál felmutatni — étiből nyilvánvaló, hogy ha mi ugyanezt a rendszert alkalmaztuk volna a munkásságra, mint az állami alkalmazottakra, akkor a munkásság többé-kevésbbé jogosan méltatlankodott volna, mert a munkásság körében a nőtlenek vaaiinak többségben. (Kábák Lajos: Túlkevés a 7 pengő családi bér! Ezt kell megérteni!) Ezt is revízió tárgyává fogjuk tenni és remélhetőleg a legközelebbi jövőben megfelelő emelést tudunk biztosítani. Dei így szembeállítani a kérdést nem szabad, mert aki ismeri a köztisztviselői és altiszti társadalmat, az tudja, hogy ott többnyire már megállapodott, családos emberek vannak és éppen ezért a kormány ott arra fektette a íősúlyt, a fiz©-