Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

ülése 1943 december 9-ên, csütörtökön. 688 Az országgyűlés képviselőházának 352. Természetesein senki sem veheti rossz néven tőlem, ha elsősortani az igazságügyi kérdésekkpi foo-iplkozom és ezt állítom állásfoglaláséin iniuokaui $m első helyire. Itt tisztelettel közlöm azt, hogy még hétfőm írtaim ajánlott levelet iaz igaizságügyminiszter úr ititkárának, amelyben;' közöltem;, hogy beszédeimben igazságügyi; kérdésekkel is fogok f oglalkoiznii és ai miniszter úrnak) deäcemlber 1-i ibieisizéidévei isi. Most ai miniszter úr 12 óráig itt volt és azutáni elment. Erről nem tehetek. T. Ház! 1943 novemiber 23-án az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál ai 4810. számú rendelettel kapcsolatiban egy objektiv* jogászi fórumot indítványozom m igazságügyiminiszter úrnak maisa, hogy ez előtt a fórum előtt hajlandó vagyok megvívni e tárgyban a. harcod Másodszor november 24-i interpellációmiban; konkrét tényállításokat tettem, s ugyancsak javasoltam, hogy vigyük ,a kérdés eldöntését egy választott bíróság elé, amieílynéli kérteim a miniszter urat, hogy együtt kérjük fel a Házi mélyen t. illusztris elnökét, hogy legyem elnökei .a választott bíróságnak és döntse el ezt a kérdést. A miniszter úr ennek azt interpellációmnak

1 meghallgatására, be sem jött és azóta, seimi felelt. E^kután, decemlber 1-én ia miniszter úr bejött ési akkor előterjesztett interpellációmra többek között a következőket mondotta (úlr va>$sa\): »Elvégre itt nem folytathatunk jogvitát az interpelláló képviselő urak és én, és különösen nem folytathatunk jogvitát bíróság által jogerősen! eldöntött kérdésekben azokínak» előzményeire és indokaira nézve«. Le is vonta ennek konzekvenciáját azi igatziságügymiiniszter úr és felelt arra, aimit akart és úgy, ahogy akart. Pedig éppen az igazságügy miniszter úrnak kell tudnia, hogy a helyes alkotmányos felfogás szerint minden a parlament elé tartozik és a parlament előtt mindent meg lehnt és meg kell vitatni. Ettől függetlenül meg akarom említeni, hogy amikor én a részletkérdésekben egyrészt jogászi fórumot, másrészt választott bíróságot ajánlottam és a mólniiszter úr egyikre sem, felelt, egyiket seim fogadta el, akkor szerény véileiményem szerint igen furcsa, hogy ő mondja azt, hogy a parlamentij előtt nem folytathatunk jogászi vitát;. T. Ház! Az igazságügyminiszter úr ez év december 1-én, Imiczei Antal képviselőtársaim interpellációjára és az én interpellációmra válaszolva, később kijelentette, hogy nem ő tévedett, mikor azt mondotta, hogy szabályszerűen meghozott ítélettel ítélték ell Enyedy Róbertet, haneim én tévedtem erősen, amikor azt mondottam, hogy ez sáa ítélet törvénysértéssel hozatott azért is, mert a k'ir. ítélőtáblán eljárt fegyelmi tanács elnöke ugyanaz a bírói személy volt, aki a felügyeleti vizsgálatot lefolytatta és ez törvénysértés, mert beleütközik a Bp. 65. §-ába. Előadta továbbá az igazságügyminiszter úr, hogy tévedésem abbain van, hogy — szószerint idézem — »az 1936:XIII. te. nem kötelezően írja elő a Bp. rendelkezéseinek alkalmazását, hanem, subsiidiáriusain, kifejezetten arra az esetre, ha maga az 1936:111. te. nem. rendelkezik' másként. Minthogy azonban éppen ez a bírói fegyelmi törvény ebben a kérdésben kifejezetten másképp rendelkezik, ennélfogva nyilvánvaló, hogy nieim alkalmazható a Bp. idevonatkozó 65. §-a.c Hivatkozott még az igazságügymiiiiszter úr a törvény 21. §-ára és azután a, következőket mondta (oltmssa): »Ennélfogva teljesen kizárt dolog az a feltevés, hogy itt valami tévedés vagy pedig törvénysértés történt, teljesen téves ez a beállítási annyival is inkább, -mert hiszen ennek a törvénynek az egész rendszeréből az következik, hogy a Bp.-miek ez a kizáró rendelkezése nem alkallmazható és ez eddig állandó bírói gyakorlat volt.« T. Ház! Engedjéik meg, hogy szószerint feloilvíatísaim az 1936:111. te. 29. §-át, Ez így sfcól (o mama): »A bíró küldés re, továbbá a fegyelmi tanács tagjainak, jegyzőjének és a közvád'l'ónab kizárására és mellőzésére nézve az 1896: XXXIII. te.-be iktatott Bűnvádi Perrendtartás és az azt ; módosító és kiegészítő jogiszabályok, rendelkezései megfelelően irányadók. A fegyelmi Janáes tagjának és jegyzőjének mellőzése felől a közvetleni magasabb fegyelmi bíróság határoz stb.« T. Ház! A fegyelmi törvény most felolvasott világos és magyarázatot nem tűrő rendelkezései után, a<zt hiszem, mindem' laikus is megértheti, hogy nie kern és nem az igazságügyminiszter úrnak van igaza, mtert a fegyelmi törvény határozottan rendelkezik, hogy a bírák kizárására vonatkozólag a Bp. rendelkezései irányadók. Ezek .szerint minden kétséget kizáróan állapíthatom meg, hogy nem én, de az igaizságügyminiszter úr tévedett — az ő szavaival élve — erősen, mert a bírák kizárására; es mellőzésére nézve a Bp. 65. %-kt alíkalmazini kell! De tévedett az igazságügyminisiztea* űr, mégpedig erősen; a fegyelmi törvény 21, §-át illtető magyarázatában is, amikor a következőikéit mondottal (olvassa): »Méltóztassanak elképzelni, ahol a törvényszéki elnök a törvény rendlellkezése értelmében; elnöke az eljáró fegyelmi tanácsnak;, de viszont a törvényszéki oiliiöik) felügyeleti hatóság is..., tehát 6 végzi es egyedül ő végezheti ezt a felügyeleti vizs

1gálatot « T. Ház! Az igazságügyminiszter úrnak ez az állítása is tökéletesen téves. A fegyelmi törvény 32. §-ai — amelyre a miniszitler úr célzott, — miniszteri indokolása, de $, tényleges helyzet is egy percig mm hagy kétséget ezirántl A .miniszteri indokolás ugyanis a következőiket mondja (olmssa): »Összhangban ezzel az elvvel a javaslat a bizonyítékok megszerzése végett a felügyeleti hatóságot, illetőleg megbízottját ugyanabba a jogkörbe helyezi, mint amely megilleti a Bp. értelmében a vizsgálóbírót.« Beszélni sem lehet tehát arról, hogy a

. bíróság elnÖUie végzi és egyedül ő végezheti a felügyeleti vizsgálatot. Ellenkezőleg, a Ibíróságok elnökei a legritkább esetben folytatnak le konkret ügyben személy esem felügyeleti vizsgálatot, hanem törvényes joguk alapján mindig más bírót bíznak meg vele, de ha miaguk folytatták le a felügyeleti vizsgálatot, akikor ^ohasem ülnek be az ítélkező -tama.es elnöki szé kébe, mert ez nyilt törvénysértés lenne.' (Ügy van! Ügy van! V szélsőbaloldalon-) Ugyanez a helyzet a miniszter űr által felhívott 21. §. tekintetében, iis, mely szerint elvben valóban a bíróság elnöke egyben a fegyelmi tanács elnöke is, de természetesen joga van az; elnöknek maga helyett, a fegyelmi; tanácsban való elnöElésre más bírói személyt kijelölni. Ez történt az Enyedy-ügyben is, ahol nem a Tábla elnöke folytatta- le a felügyeleti vizsgálatot és nem a. Tálbla elnöke elnökölt a fegyelmi tanácsiban. Minden olyan