Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
670 Az országgyűlés képviselőházának 351. illése 1943 december 4-én 3 szombaton. gyár jövő .érdekében beállítatm. Azután pod intessék a meglévő szociális törvényeket s azok; nak garanciáját száz százalékig érvényesíteni a munkástársadalom .javára. Legfőképpen pedig tegyük végre úrrá a szociális szellemet..-« (Ügy van! m szélsőbaloldalon.) Azután idéztéről az Erdélyi Párt igen t. e 1-nőkének öisszell elmondott beszédéből néhány megálSaipítást és hozzátettem, hogy a szociális szeljem érvényesül és ének ezt a követelését száz százalékig aláírjuk és a magunk követelésének is tekintjük. (Mozgás & széhÖbrv ú dalon.) T. Ház! Felteszem a kérdést, hogy ezekkel a, megjegyzésekkel hol keltettem; én ebben az oirszágban bizalmatlanságot, amikor a kormánynak egyenesen megkönnyítettem a helyzetét', megállapítva, hogy a szociális kérdésekben! neun 'lehet tola túlságosan sokat várni háborús időben, és hol van itt a kizárólagossá z, amikor a kormányt' támogató erdélyi párt elnökének szavaihoz csatlakoztam és az ő követelését tettem magamévá? (Ügy vam! a széi&őbalo'.daon. — Incze Antal: Rosszul olvas a miniszterein ö'k úr!) Utána a miniszterelnök úr — megint illusztrálván kizárólagossági jogra való törekvésemet — azt mondja^ hogy itt van a zsidóbirtokok kérdése és (avassa): ... engedjék meg, hogy ebben a pillanatban személyeskedjem, — ezt mondja — mort ez 'kizárólag az éti alkotásom«. Erre én! a napló szerint közbeszólók: »A miniszterelnök úr hozta, eüismerjük!« Utána következik megint a miniszterelnök úr: Ezt nem engedem' elvitatni, képviselő úr«. Ezt mondja drámai hangon, minekutána elismerteim, hogy ő hozta. (Derültség a sz$ sőb\ oldalon.) Most megkeresem, beszédemben, hogy mit szóltam erről. Bocsánatot kérek, hogy felolvasom azt a részt is, amit a földbirtok politikáról mondtam (olvassa,): »Égető és fájó kérdés a földprobléma. Nagyon^ jól ismerjük a kormány állásfoglalását. Hibáztattuk és hibáztatjuk, hogy a megszavazott földbirtokpolitikai tör; vényt nem hajtja végre, sőt a végrehajtási utasítás kiadásával is 'késlekedik«. Ez tény. (Tovább olva\ssa<): És hibáztattuk cl Zu. IS, hogy még fa régebbi törvények végrehajtása is nehezen, akadozva halladi előre«. Nem nagyoni súlyos kritika. (Tovább olixússa): »Sürgettük és sürgetjük a háború hőseine'k oly sokszor megígért földhözjuttatását, de ugyanakkor távol állunk a nyakló nélküli földosztás népszerű és rövidlátó jelszavának hangoztatásától és elismerjük azoknak az erveknek fontosságát, hogy különösen háború idtején fokozottan kell ügyelni az ország mezőgazdasági termelése folytonosságának biztosítására. De ebben egygyel több okot látunk arra, hogy ha egyszer már megmozgattuk a földet, az a föld odajusson, ahova jutnia 'kell: a katonaviselt, többgyermekes magyar nép fiainak kezébe. (Nagy László: Na?) Húsz. év óta hallunk keserves Panaszokat, a Ház elé is kerültek különös esetek a zsidóbirtokok felhasználásával kapcsolatban. Kérjük, sőt mi több, a becsületes zsidóellenes magyar közvélemény nevében követeljük, tessék évről-évre letenni a Ház asztalára azoknak a jegyzékét, akik a zsidúbítokokböl 50 holdnál, vagy 500 aranykorona kataszteri tiszta, jövedelmin mezőgazidíasági területnél, illetve 5 holdnyi szőlőnél nagyobb juttatásban részesültek«. Ez volt az egész forradalmi jellegű felszólalásom a f.ö ! klbirtokpo'liti l ka kérdésében. T. Ház! Hol vam itt a, kizárólagosság, hol va,n itt az el nem, ismerés, amit ,a miniszterelnök úr szavai áliítanakl És akkor kapom a slziónioikiatbam! a drámai szemrehányásokat, hogy mi kizárólagossági joggal akiarunki vagy próbálunk itt képviselni követeléseket, amelyekkel részben nyitott kapukat döngetünk, illetőleg, amelyek részben vailameninyi jó magyar ember követelései és kapom ezt ai szemrehányást a szociális 1 kérdésben, hogy bizalmaítlaniságot keltek ai kor mánnyal szemhen, ugyanakkor, amikor kiállítom a kormány számára a, hizomyítváuyt, hogy háborúban sokat várni nem lehet. (Nagy László: Ez a' kisajátítás! — vitéz Jaross Andor: Több lelkiismeretességet!) Tovább megyek! é& most jövök a legsúlyosabb ponthoz. A miniszterelnök úr azután a következőket mondja (Olva'ssűj: »A külügyminiszter úr hitvallást tett beszédében két nagy barátunk, Németország és Olaszország mellett, azután rátért aí kis nemzetek problémájára. Amit én mondottam a magyarságról, a magyarság feladatairól, ai magyarság sorsáról és. elhelyezkedéséről, azt ő egy világtávlatba állította! be. amikor a kis nemzetlek jogairól és kötelességeiről beszélt. Ez volt beszédének lényege. Nemcsak s t mi jövőnknek, de Európa jövőjének \% úgyszólván alapvető tétele, hogy elisimerik-ie az egész világon a kis 'nemzetek jogait. Amikor a külügyminiszter úr beszéde elhangzott, megdöbbenéssel állapítottam meg. hogy megvausoi'fák aaokiat a mondatait, ^melyek olasz és német szövetségeseinkről «zóltak, de némán' hallgatták meg azokat, amelyekben rólunk szólt Képviselő urak! Itt, ebben a pillanatban állt be a szakadék köztünk.« (Tncze Antal: Üres színésznózok ezek! — Zaj.) Méltóztassanak megvárni! Erre a következőket vagyok kénytelen megálíapítemi. Rajni*;s Ferenc, igen t. képviselőtársam, pártunk vezérszónoka a külügyi táreánál a következő mondatokkal kezdte felszó'rlását. Boc-ánatot kérek, hogAr nem a öszszes mondatot, hanem csak két-három jellemző mondatot olvadok fel. (Ölviésá): ^Nem kell más névvel, más ősi és népi tartalommal a világ legnagyobb bősébe és boldogsága sem és szegényebben is boldogok leszünk, ha hazánk Magyarország marad. Történelmünk, hitünk, sírjaink, nyelvünk drag* rengése, kultúránk, amely a lelkünkben él, lövőnk és mindenünk: egyesegyedül Magyarország.« (Úgy van! a szélmbaloldalrn.) Beszédemben, amikor befejezésül megállapítottam ai világpolitikai szemle során azt, hogy milyen sors várhat ránk ilyen vagy olyan kimenetel esetén a háborúban, akkor azt mondtam, hogy német győzelem esetén az euró pai koncertben (Olvassa): »...a karmesteri pálca csak a nemzetek felett álló, a kis és nagy nemzetek természetes • élet jogait egyaránt őrző Gondviselés kezében lehet.« (Nagy László: Űgy is van!) Ezzel is meg tudnám a miniszterelnök urat cáfolni, de mop.t rátérek a külügyminiszteri felszólalás paplójára. Amikor a miniszterelnök úr szierint a külügyiminiszter úr áttért a kis nemzetek helyzetére, — mert ő azt mondotta, hogy nem közvetlenül rólunk*, hanem a kis nemzetékről be-
