Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
668 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4~én } szombaton taikarosabb lány.« Ez egy vers, költői remek, amelyet megzenésítenek, a rádió dobra ver és végül éneklik szerte az országban, szerencsére csak néhány napig*. De zenei értéktelenségükön kívül magyartalan is ezeknek az alkotásoknak legnagyobb része. Ha jól megvizsgáljuk, szentimentális német románcok, am'erikai dzsessz, ső't galíciai d'allamok sajátságai ütköznek ki rajtuk, szövegkezelésük pedig nagyrészt bántóan magyartalan. Jogosan bírálták ezekét, a magukat sértetteknek érző" szerzők pedig védekezéséüli mégis magyar érzésükre hivatkoznak. Mintha a legmagyarabbul érző ember is nem keveredhetnék a legcsunyább germianizmfusokba. A falusi embert, ha nem érték idegen hatások, nem kell magyarul beszévni -tanítani; annál inkább ia városban lakót.- A sült galamb nem száll magától a szánkba; aki városban él, meg kell szenvednie azért, hogy az anyanyelv titkainak mélyére hatolhasson. Ugyanígy meg: (kellene tanulnunk a magyar zene különleges sajátosságait is. tudatosan és kellő alapossággal! és senki sem fogja megbánni, ha határozatlan érzékére való hivatkozás helyett elhatározza, hogy kultúránk egyik legjellegzetesebb alkotórészét, a magyar népdalt alaposan megismeri. Szól ez nemcsak a népdalnak, tanem a költészetben, versben jelentkezett népdalra is. De menjünk tovább, mit látunk a művészet legáltalánosabb, legismertebb csoportjánál, az irodalomnálí Itt van azután a legnagyobb dzsungel. Hogy az irodalom alatt nálunk mi minden történik, az kétségbeejtő'. Ez is olyan szabad-prédia, mint a falusi kislány a zsidó házakban. Hiába van cenzúra, olyan könyvek; jelennek meg, amelyek sértik a normális gondolkodású embert. Itt azután, tombol a szabadelvűség. Az értékes alkotásoknak vagy nem akadi kiadójuk, vagy ha megjelenned, eltűnnek a könyvpiacról. A tudományos irodalomról megemlékezett Mester Miklós igen t. képviselőtársam; én a szépirodalom- gazos területéről fogok néhány gyomot kigyomlálni, amikor megemlékezem ezekről a kérdésekről. Hogyan iis születik meg egy szépirodalmi alkotás. A szépirodalom ott kezdődik, amikor valakit megszáll alz ihlet vagy sürget a pénz, — mert ilyen ié van: szükséges ,a pénas» — elkezd teihát írni verset, prózát, regényt, drámát vagy Mmszüzsét. Megjegyzem!, nálunk mindenki ír,^ csak az arra hivatottak nem. Olvassuk a színházi lapokban, hogy az összes színészek írnak. A letűnt zsidó színesek, akiket sikerült, hála Istennek, a magyar színpadi életből kizárni, most írmak, mind írnak, alkotnak és higgyük el, ezeknek a könyveknek nagy sikerük lesz, mert a zsidók meg tudják találni hozzá a propagandát. Közben az író nyilatkozik s ez a második lépés, ez a hírverés kezdete és végül megszületik a halhatatlannak reklámozott mű. Akkor jön az irodalom üzleti része és Magyarországon, sajnos, ez a fontosabb, mert nálunk nem az a lényeg, hogy mit írnak, hanem az a lényeg, mit lehet a könyvön keresni, nálunk a kiadó érdeke a lényeges. (Ügy vam! cá szélsőbaloldalon.) s így r is lesz mind. addig, amíg a zsidó szellem és 1 tőke irányítja a legnagyobb publicitása művészetet. Csak arra mutatok rá, hogy a Szepességről írott könyv és zsidó szerzője milyen nagy port vert föl annakidején. Vagy miért jelelnik meg napjainkban például annyi angolszász tárgyú és kap csolatú könyv 1 ? Azt mondják, papiroshiány van és a Magyar Kórusművek nem tudják kiadni * zenei J alkotásaikat, mert nincs papiros» ugyanakkor pedig ilyen tárgyú és a jelenlegi külpolitikával szöge® ellentétben; álló könyvek megjelenhetnek a magyar könyvpiacon. De nem elég, hogy tele vagyunk zsidó kiadóvállalatokkal, akik teleszórják a magyar irodalom 1 polcait ezekkel az alkotásokkal; most megint egy újabb vállalkozás született, annak a Horváth Árpádnak a kezdeményezésében, aki visizont állítólag résztvett a Conti-utcai szí* nészössze jövetelen. Ennek a Horváth Árpádnak kiadói megnyilatkozását és szervezkedését a baloldali sajtó igen üde harsonával üdvözölte. Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen könyveket fog ez a kiadó megjelentetni, és szeretném, ha a kultruszkormányzat résen le,nne einnél. De valahogy an módot kell találni, igen: t. Ház, arra, hogy ai magyar könyvpiacot ne olyain könyvekkel lássák el, amilyennel a kiadók akarják, hanem legalább is nagy százalékban olyainnal, amelynél a- magyar tudománynak és a magyar szépirodalomnak szüksége vaiu A kormány 55.000 pengőt irányozott elő irodalmi célokra. Azt hiszem, ez igen kevés. Nemi tudtam: ezzel a kérdéssel a költségvetési vita során foglalkozni, de hogy megoldhatóvá legyen 1 az irodalommal kapcsolatos kérdés, nem ártana az irodalmi kamiara felállítása. Nem tudom, a miniszter úr gondollkozottt-e már ezen a kérdésen, de valahogyan' meg kellene renidszabályozni. ami a kiadói fronton t'Örté nik. A tudományom könyvekkel kapcsolatban az 'a helyzet, hogy nem lehet egyetemi tan könyvekhez hozzájutni, mert már itt is elterjedt a feketézés; Bâtai miár eldugják a köniyveket, de jó pénzem kaphatók. Tisztán kiadói ér dekek nyilatkoznak meg itt is. Szólnom kell néhány szóval a folyóiraitkultúráról is és rá kell mutatnom! arra a lehetetlen helyzetre', amelyet Egyed Zoltán művei a Fiim-Szinház-Irodalom című színházi lappal. Hogy itt oldalakat áldozzanak egy kutyának, hogy az a kutya mit csinál és hogy a kutyának milyen leveleket írogatnakt és hogy hasábokat áldozzanak! letűnt baloldali színészeknek, letűnt baloldali irodalmi nagyságoknak: erre van papír és ez megtörténhetik! ilyenkor, amikor a nemzet hatalmas harcát vívja a bolsevizmussal szemben; és éppen azoik szólalhatnak a hasábokon, akik támogatói voltak ennek a szellemnek, ennek az irányzatnak. Ilyen folyóiratkultúrára* nincsen szükségünk és itt is bizonyos rendszabályokra van szükség. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ugyancsak szeretném megemlíteni azt a lehetetlen állapotot, hogy egy magát magyarországinak nevező párt, a szociáldemokrata párt akarja megmondani, mi is az a műveltség, mi is az, a művészet, amely a magyar színpadra szükséges. "Én nem tudom, hogy a miniszter úr elvégezte-e már ezen a téren a vizsgálatot (Gosztonyi Sándor: Marxista mű vészét!), de mi magyar adózók, magyar dolgozók és magyar törvényhozók tiltakozunk az ellen, hogy a mi fillérern'kikel fenntartott színpadok egyes állítólagos színészei a Conti-ut cába menjenefe el megtanulni, hogy mire van szüksége a magyar színjátszásnak. (Gosztonyi Sáindor: Botrány! — Bodor Márton: Felvételi vizsga, meg ilyen hasonlók!)
