Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

fir

irï Az országgyűlés képoisetöházának 351. közellátást s ezáltal a gazdák egyúttal a beszolgáltatási pontokat is törleszteni tudják. Beszédemet befejezem. Kállay miniszterelnök úr magyar: politikája iránt való nagyrab e^ csillésből a költségvetést elfogadom és a megajánláshoz hozzájárulok. (Éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Kóródy Tibor! Elnök: Kóródy Tibor képviselő urat illeti a szó. Kóródy Tibor: T. Képviselőház! A felhatalmiazási javaslat vitájának szónokai a legkülönbözőbb szempontokból tették bírálati tárgyává a kormány költségvetését és a kormiáhy tevékenységét, ai legkülönbözőbb szempontok szerimit vizsgálták atz ország helyzetét és a nemzetre váró nagy feladatokat. Azonban az eddig felszóllalUt képviselőtársaim! majd mindegyekének beszédéiben, vörös, fonálként húzódoilt végig az, a gondolait, igen helyesem^ hogy a« ország tevékenységének, a kor many minden akarásának és programmá ánafc tengelyében a háború áll, a háború, amely miniden mais problémát úgyszólván! kivétel nélkül magában foglal és miniden imás problémai ennek az egynek alá van. vetve ebben a percben. Nincs a miai magytar életnek egyetlen egy olyan területrésze sem, tamely nie a háború szemszögéből, ne a hadviselés érdekeinek szemüvegén keresztül kellene, hogy elbírálás tárgyává tétessék. A háborús helytállás foka e percben a mi nemzetünk számára a termelés kérdésén; mniUk és ai termelés mértékétől függ. A teirmeléls minden háborúban levő nemzetinek minidig a hadviselés egyik formáját jeleníti, aj mi számiunkra a jelen pillanatban úgyszólváuí <a

: háború egyetlen frontjait képezi. Éppen ezért különös vizsgálat tárgyává kell tennünk ezt a termelést, mert ez a termelés a háború frontjaként háborús helytállásunkat .jelenti. Ha a minden idők legnagyobb háborújában, világkolosszusofeniak gigászi küzdelmében & mi haderőnk számbeli kicsinységénél fogva viszonylag ia többiekéhez képest talán jelentéktelen is, mégis a termelés frontján! óriási jelentőségű tevékenység vár reánk, ez a tevékenység már esztendők óta folyik ebben az országban óst'eizt kell kimélyíteni". A termelésnek két frontszakasza vam(: az ipar és iai mezőgazdaság. A mi hazánk ebben a háborúban főleg a termelési vonalon fejt ki erőfeszítéseket, de e» nem jelent egy viszonylag alaeso'nyaibb jelentőségű, vagy kisebb fontosságú feladatkört, mert hiszen a múlt világháború ta.pasztalatai, de a jeleni világháború eseményei is bizonyítják azt, hogy a háborút a termelés frontján éppúgy meg lehet nyerni és el lehet veszíteni, mint. a csalta tereken!. ' i A termelést két szempontból kell vizsgálat tárgyává) fenni, az ipar és a mezőgazdaság szempontjából. Az ipari termeilés két fundamentumon nyugiszik, a munkaerő és a nyersanyag kérdésén. A másik két teoretikus alapelem, .a, gépi berendezés és tá tőke, nem ezekkel egyenlő értékű tényező, mert hiszen ezek tulajdonképpen a« előbbi kettőnek a deriválását jelenítik, tehát a gépi berendezés és a tőke tulajdonképpeni nem más, mint a munkaerő és a nyersanyag szekunder megnyilvánulási formálja. Ha tehát a hadviselés szempontiiáiból ülése 1943 december 4-én, szombaton. nagyfontosságú ipari termelés sorsát vizsgáljuk, ezt a munkaerő és a, nyersanyag szempontjából kell tennünk. ; á Ebben a Házban 1941 december 17-én ,a gazdasági osúcsminiszter úr bejelentette iae állami tervgazdálkodás bevezetését. Ennek kapcsiátn hosszú beszédben ismertette a munkiaieirővel való gazdáikoidiásra és a nyersanyaggazdálkodásra: vonatkozó programmjiát. Az azóta eltelt kiét esztendő alatt a nyersanyag-gazdálkodás körében igen széleskörű, óriási erőfeszítéseket igénylő és igen respektabilis eredményeiket felmutató tevékenységet fejtett ki a kormány. Ezt lojálisán el kell ismernünk. Az e célból létrehozott anyaghivata,l kis döccenek és nagy átszervezések után a mai kivételesen nehéz nyersanyag viszony ok mellett is nagyjából-egészéből kielégítően működik. Itt Megay igen t. képviselőtársamnak * a költségvetési ^ vitában elhangzott szavaira szeretnék appellálni, aizért különösen az ő szavaim merrt ő tudvalevőleg nyersanyagellátásunk egyik legfontosabb pozíciójában ülő vezetőember és egy olyan indítványt hangoztatott! a Házban, hogy én szükségesnek tartom ezt a kérdést megvilágítani. Megay képviselő' úr azt mondotta, hogy az ipari anyaghivatial működésével és az ott dolgozó tisztviselők tevékéinységóvel kapcsolatban szükséges lenne, hogy olyan rendelet szülessék, amelynek folytán az ipari anyaghivatalban és a textilkozpomitban, valamint az ilyen hasonló, nyersanya,gpolitikát szolgáló hivatalokban foglaîkoz tátott munkaerők, ha elhagyják a hivatalt, akkor öt, esztendőn keresztül ne vállalhassanak a magángazdaságban munkát. Én rendkívül veszedelmesnek és rendkívül károsnak tartom ennek a gondolatnak a felveltését. Tudott dolog, hogy az ipari anyaghivatalban, a textilközpontban és a hasonló, nyersanyaggazdálkodásra hivatott intézményekben többszáz magyar munkaerő dolgozik álltaim fizetésént, köztisztviselői garasokért, tehát4ulajdónképpen olyan összegért, amelynek legalább hároiniiszorosát kapná meg abban az esetben

1

, ha bármely magánvállalathoz mentmai át. (Palló Imre: Az igaz!) Tudjuk a,zoriban, hogy nemcsak az ipari anyaghivatal és a teixtilközpont alkalmazottai vannak ebben a hely zielt ben, hanem ebben a helyzetben van az egész magyar köztisztviselői gárda is. A többi köztisztviselőnek azonban ezekhez képest viszonylag sokkal kedvezőbb a helyzete: a többi köztisztviselő státusban van, előttük ott áll egy automatikus előléptetési rendszer, ott áll a biztosított jövő, a nyugalmas öregség, a nyugdíj biztosításra,, míg az ipari anyaghivatailnak és az előbb említett intézményeknek tisztviselői a legnagyobb bizonytalanságban élnek, mert a jelen pillanatban is 15 napi felmondással bármelyikük elbocsátható anélkül, hogy a kormánytól végkielégítést, nyugdíjat vagy akár csak kegydíjat kaphatna. Ezt a, jelenséget én rendkívül károsnak és helytelennek tartomi,' mert természetszerűen antíszelekciót kell, hogy magával hozzon, olyan anitiszelekciót, amelynek következménye az kell hogy legyen, hogy mindenki, aki & magángazdaságban el tud helyezkedni, egyszer otthagyja ezt a területet és a magángazdaságban helyezkedik el, mert fél attól, hogy a háború után bekövetkező időkben az ipari anyaghivaitalra tovább szükség nem lévén, óik egyik napról a má-