Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
62ő Az országgyűlés képviselőházának 351. •niáim azon a hatalmas sajtó orgonán, amely neki ellenünk erre az egy 'célra a »Népszavá«tól kezdve az »Uj Magyarság «-ig rendélkezéséíiie álil. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) A miniszterelnök úr a költségvetési vitában, mintha felfigyelt volna a mi sajtópanaszainkra. Ki jelentése után azt vártuk, hogy ez a pozitív sajtópolitika is meg fogja érteni végre azt, hogy nem tisztességéé játék húsz lapot ráengedni olyan emberekre, akiknek egy sincsSajnos, ebben csalódtunk. Most kénytelen vagyok rámutatni egy esetre. Pártszövetségünk vezérszónoka, vitéz Imrédy Béla képviselőtársam a felhatalmazási javaslattal kapcsolatban beszédet mondott, amelyből, azt Esszém' a. túlsó oldal is megértette, hogy vitéz Imrédy Béla mit akart abban a beszédben mondani. Semmiesetre sem mondotta azonban azt, hogy addig nem lesz nyugalom ebben az országban, míg követeléseit nem teljesítik, mert ezt Imrédy Béla nem mondta. Két nappal beszéd után Bethlen István családi házilapja, a 8 örai Újság, nem átallja a legszemtelenebb, — bocsánatot kérek, de ezt kell mondanom^ -— a^ legszemtelenebb hazugsággal nagy példányszámban úgy beállítani pártszövetségünk vezérszónokát, mint egy olyan felelőtlen embert, aki íme, ezekben >a nagy időkben sem; óh'ajt és hajlandó egyébbel foglalkozni, mint a saját pártjának kicsinyes követeléseivel, (Palló Imre: Meghamisítja a beszédet!) holott pártunk' vezérszónoka mindössze azt mondta^ hogy a zsidóföldek kérdésében pedig addig nem lesz nyugalom, míg le nem teszik a, Ház asztalára azoknak névsorát, akik juttatásban részesültek.. Helyeseltek akikor még azok is. akik szívesen olvassák a 8 órai Újságban ellenünk elhelyezett támadásokat. Három nap után az a bizonyos rabbiokoskodás kisütötte, hol lehet belekötni ebbe a beszédbe, hol lehet belekenni, mert ennek a sajtónak az a célja, hogy «liquid haeret, mégis csak marad valami a kisemberben. Belemennek ilyen dologba és teljesen légből kapott hazugsággal , iparkodnak megbélyegyzni egy ilyen igazán magasrendű, magasnávójú és fenkölt állásfoglalást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Imrédy!) Egy-két apró dologra is fel akarom hívnia figyelmet. Nem értjük az ilyen dolgot. A magyar kormánysajtónak az a része, amelyet a kormány pénzel, még mindig nem tud megszabadulni a miklósaridori szellemitől. Ez újabban sürün ad ilyen parlamenti krokikat. Megdöbbenéssel olvastam a, kormánylapnak legutóbbi parlamenti folyosói színes tudósításából, hogy olyan általunk igazán tiszta jobboldalinak ismert komoly képviselőtársaink, mint Huszoyszky Lajos / és Mocsáry Ödön e lap tudósítója előtt megdicsérték volna Peyer Károlynak iüt tartott beszédét. (Rajiüss Ferenc: Ki van zárva! Hazudik! — Baky László: Még a túlsó oldalról is bekenik a, jobboldali embereket!) Elnök: Csendet kének, Incze Antal: Meg is kérdeztem Huszovszky igen t. baráltomat és kedves képviselőtársamat, aki kereken kijelentette, hogy semminéven nevezendő mégcsak hasonló célzást sem tett. Mire megy ez ki? Rögtön rámutatok, mert itt elárulj 1 * 1, magát, (olvassa:) »Akár szimbólumnak foghatjuk fel, hogy ma ázsiai város dönt a fehér civilizáció földrészéről, Ázsia, esetleg Amierika vagy Afrika, de semmiesetre sem az ősi föld, amely a • fehér műveltséget kitermelte.« Állítom, hogy akik ezeket a cikkeklet írják, már ülése 1943 december 4-én, szombaton. teljesen leszámítolták as angolszász győzelmét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen mondatot másképp nietm lehet leírni, ezért kell ezt beleírni ebbe a- lapba. Mi akar ez lenni? Átmentés, mégegyszer visszakérni akarás a Miklós Andor-féle szellemre, ezt a szellemet szolgáló igazolási akar lenni ez, mintha komoly határozottan nacionalista és magyar érzésű képviselők dicsérték volna meg Peyer Károly nagyon botrányos parlamenti szerem lését, amely a túloldalról legalább akkor a felháborodást váltott ki, mint innen, (vitéz Csiesery-Rónay István: Botrányos volt!) Erre a pozitív sajtókritikára kívánok még egy kicsit rámutatni s ez az én ügyem. Az igen t. igazságügyminiszter úr engem rágalmazással vádolt ml&g. Ez az ő dolga, ennek megvan az útja, ha elbírálja a menltelmi bizottság és alkalma lesz ebben a kérdésben állást foglalni. Hogy miért vádolt meg, azt is ő tudja. Méltóztassék ennek az ügynek megnézni a napok óta tartó sajtóját T. túloldal: tisztességes játék ez? azt sem írják meg, hogy mi volt az interpellációm címe, amelynek címe — méltóztassanak megnézni — emlékeztetem rá Önöket — »interpelláció a bírói függetlenség megvédéséről« volt Ezlt sem engedik megiratni, szó sem lebst arról, hogy a legkisebb lehetőséget kapjam, hogy a magyar nyilvánosságnak megmondhassam, mi az, ami miatt engem rágalmazással vádolnak, de rámeresztik ezt a ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalion. — Vájna Gábor: Ez ai lovagiasság? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy jó és szerencsés dolog ess. (Vájna Gábor: Ez a lovagiasság? — Zaj a azélsőbaloldalon, — Elnök csenaet.) Az ilyen sajtópolitika nem vezethet a megbéküléshez és nem vezet a lelki egységhez. Mielőtt továbbmennék és foglalkoznám ennek a nemzeti egységnek a kontúrjaival, amelyeket nem a társiadalomibain akarok vizsgálni, hanem itt benn, a kormány tagjai között fogom néhány szemelvénnyel megvilágítani, engedjék meg, hogy visszatérjek azokra a Zsilinszky képviselő úr által annyira aposztrofált tragikus újvidéki eseményekre. Megállapítom, hogy a miniszterelnök úr egy ízben nyilatkozott ezekről a sajnálatos délvidéki eseményekről, de fel kell hívnom a t. Ház figyelmét, hogy híre jár és pedig nem alaptalanul, hogy ez a lezártnak vélt ügy egészen új és több szempontból aggasztó fordulatot vett Abban a. reményben, hogy a kormánynak lesz módja az ügyet jól átgondolt, a magyar érdekek megkívánta helyes irányba visszaterelni, ma legyen; elég ennyi. Legyenek azonban meggyőződvei t. Ház arról, hogy délvidéki kópviselőtá,r&ainkkal együt'ti a legőszintébben kívánunk a kormánynak ebben az irányban segíteni. (Helyeslés^) Most visszatérek arra a. felvetett kérdésemre, hogy mielőtt nyilatkozatot tennék arról, hogy a kormánnyal szemben bizalommal vagy bizalmatlansággal viseltetem-e. meg kell vizsgálni legalább azokat az elvi alapokat, amelyeket ő mutat és azokat a konkrétumokat, amelyeket ő ezekből a konkrétumokiból levon. Énnek egyik problémája az úgynevezett nemzeti egység. Ebberni a kérdésben csak két miniszter úr megállaipítla&ával ibátorkodom foglalkozni. Az egyiket egészen röviden, el is tudom intézni. Ez az egyik Ghyczy külügymiuiiszter úré, aki megállapította, hogy itt a