Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

62ő Az országgyűlés képviselőházának 351. •niáim azon a hatalmas sajtó orgonán, amely neki ellenünk erre az egy 'célra a »Népszavá«­tól kezdve az »Uj Magyarság «-ig rendélkezé­séíiie álil. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) A mi­niszterelnök úr a költségvetési vitában, mintha felfigyelt volna a mi sajtópanaszainkra. Ki jelentése után azt vártuk, hogy ez a pozitív sajtópolitika is meg fogja érteni végre azt, hogy nem tisztességéé játék húsz lapot ráen­gedni olyan emberekre, akiknek egy sincs­Sajnos, ebben csalódtunk. Most kénytelen vagyok rámutatni egy esetre. Pártszövetsé­günk vezérszónoka, vitéz Imrédy Béla képvi­selőtársam a felhatalmazási javaslattal kapcso­latban beszédet mondott, amelyből, azt Esszém' a. túlsó oldal is megértette, hogy vitéz Imrédy Béla mit akart abban a beszédben mondani. Semmiesetre sem mondotta azonban azt, hogy addig nem lesz nyugalom ebben az országban, míg követeléseit nem teljesítik, mert ezt Imrédy Béla nem mondta. Két nappal beszéd után Bethlen István családi házilapja, a 8 örai Újság, nem átallja a legszemtelenebb, — bocsánatot kérek, de ezt kell mondanom^ -— a^ legszemtelenebb hazugsággal nagy példányszámban úgy beál­lítani pártszövetségünk vezérszónokát, mint egy olyan felelőtlen embert, aki íme, ezekben >a nagy időkben sem; óh'ajt és hajlandó egyéb­bel foglalkozni, mint a saját pártjának kicsi­nyes követeléseivel, (Palló Imre: Meghami­sítja a beszédet!) holott pártunk' vezérszónoka mindössze azt mondta^ hogy a zsidóföldek kérdésében pedig addig nem lesz nyugalom, míg le nem teszik a, Ház asztalára azoknak névsorát, akik juttatásban részesültek.. He­lyeseltek akikor még azok is. akik szívesen olvassák a 8 órai Újságban ellenünk elhelye­zett támadásokat. Három nap után az a bizo­nyos rabbiokoskodás kisütötte, hol lehet bele­kötni ebbe a beszédbe, hol lehet belekenni, mert ennek a sajtónak az a célja, hogy «liquid haeret, mégis csak marad valami a kisemberben. Belemennek ilyen dologba és teljesen légből kapott hazugsággal , iparkodnak megbélye­gyzni egy ilyen igazán magasrendű, magas­návójú és fenkölt állásfoglalást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Imrédy!) Egy-két apró dologra is fel akarom hívnia figyelmet. Nem értjük az ilyen dolgot. A ma­gyar kormánysajtónak az a része, amelyet a kormány pénzel, még mindig nem tud megsza­badulni a miklósaridori szellemitől. Ez újab­ban sürün ad ilyen parlamenti krokikat. Meg­döbbenéssel olvastam a, kormánylapnak leg­utóbbi parlamenti folyosói színes tudósításából, hogy olyan általunk igazán tiszta jobboldalinak ismert komoly képviselőtársaink, mint Huszoy­szky Lajos / és Mocsáry Ödön e lap tudósítója előtt megdicsérték volna Peyer Károlynak iüt tartott beszédét. (Rajiüss Ferenc: Ki van zárva! Hazudik! — Baky László: Még a túlsó oldalról is bekenik a, jobboldali embereket!) Elnök: Csendet kének, Incze Antal: Meg is kérdeztem Huszovszky igen t. baráltomat és kedves képviselőtársamat, aki kereken kijelentette, hogy semminéven neve­zendő mégcsak hasonló célzást sem tett. Mire megy ez ki? Rögtön rámutatok, mert itt elárulj 1 * 1, magát, (olvassa:) »Akár szimbólumnak foghat­juk fel, hogy ma ázsiai város dönt a fehér civi­lizáció földrészéről, Ázsia, esetleg Amierika vagy Afrika, de semmiesetre sem az ősi föld, amely a • fehér műveltséget kitermelte.« Állí­tom, hogy akik ezeket a cikkeklet írják, már ülése 1943 december 4-én, szombaton. teljesen leszámítolták as angolszász győzelmét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen mondatot másképp nietm lehet leírni, ezért kell ezt bele­írni ebbe a- lapba. Mi akar ez lenni? Átmentés, mégegyszer visszakérni akarás a Miklós Andor-féle szellemre, ezt a szellemet szolgáló igazolási akar lenni ez, mintha komoly határozottan nacionalista és magyar érzésű képviselők dicsérték volna meg Peyer Károly nagyon botrányos parlamenti szerem lését, amely a túloldalról legalább akkor a felháborodást váltott ki, mint innen, (vitéz Csiesery-Rónay István: Botrányos volt!) Erre a pozitív sajtókritikára kívánok még egy kicsit rámutatni s ez az én ügyem. Az igen t. igazságügyminiszter úr engem rágalmazással vádolt ml&g. Ez az ő dolga, ennek megvan az útja, ha elbírálja a menltelmi bizottság és alkal­ma lesz ebben a kérdésben állást foglalni. Hogy miért vádolt meg, azt is ő tudja. Méltóz­tassék ennek az ügynek megnézni a napok óta tartó sajtóját T. túloldal: tisztességes játék ez? azt sem írják meg, hogy mi volt az interpellá­cióm címe, amelynek címe — méltóztassanak megnézni — emlékeztetem rá Önöket — »inter­pelláció a bírói függetlenség megvédéséről« volt Ezlt sem engedik megiratni, szó sem lebst arról, hogy a legkisebb lehetőséget kapjam, hogy a magyar nyilvánosságnak megmond­hassam, mi az, ami miatt engem rágalmazás­sal vádolnak, de rámeresztik ezt a ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalion. — Vájna Gábor: Ez ai lovagiasság? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy jó és sze­rencsés dolog ess. (Vájna Gábor: Ez a lovagias­ság? — Zaj a azélsőbaloldalon, — Elnök csen­aet.) Az ilyen sajtópolitika nem vezethet a meg­béküléshez és nem vezet a lelki egységhez. Mi­előtt továbbmennék és foglalkoznám ennek a nemzeti egységnek a kontúrjaival, amelyeket nem a társiadalomibain akarok vizsgálni, hanem itt benn, a kormány tagjai között fogom né­hány szemelvénnyel megvilágítani, engedjék meg, hogy visszatérjek azokra a Zsilinszky képviselő úr által annyira aposztrofált tra­gikus újvidéki eseményekre. Megállapítom, hogy a miniszterelnök úr egy ízben nyilatkozott ezekről a sajnálatos délvidéki eseményekről, de fel kell hívnom a t. Ház figyelmét, hogy híre jár és pedig nem alaptalanul, hogy ez a lezártnak vélt ügy egé­szen új és több szempontból aggasztó fordula­tot vett Abban a. reményben, hogy a kormány­nak lesz módja az ügyet jól átgondolt, a ma­gyar érdekek megkívánta helyes irányba visszaterelni, ma legyen; elég ennyi. Legyenek azonban meggyőződvei t. Ház arról, hogy dél­vidéki kópviselőtá,r&ainkkal együt'ti a legőszin­tébben kívánunk a kormánynak ebben az irányban segíteni. (Helyeslés^) Most visszatérek arra a. felvetett kérdé­semre, hogy mielőtt nyilatkozatot tennék ar­ról, hogy a kormánnyal szemben bizalommal vagy bizalmatlansággal viseltetem-e. meg kell vizsgálni legalább azokat az elvi alapokat, amelyeket ő mutat és azokat a konkrétumokat, amelyeket ő ezekből a konkrétumokiból levon. Énnek egyik problémája az úgynevezett nem­zeti egység. Ebberni a kérdésben csak két mi­niszter úr megállaipítla&ával ibátorkodom fog­lalkozni. Az egyiket egészen röviden, el is tu­dom intézni. Ez az egyik Ghyczy külügymi­uiiszter úré, aki megállapította, hogy itt a

Next

/
Thumbnails
Contents