Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
622 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. mink szolgálni. Nem a nagybirtok ellen szervezkedünk mi, hiszen érdekeink 80—90 százalékban egyek a nagybirtokéval. Mások ellen sem akarunk szervezkedni, mi a saját fajtánkból akarunk emberibb embert adni ennek a nemzetnek és mert ezt csak neveléssel tudjuk elérni, ezért szükség van a szervezkedésre, (ügy vanó jobb felől..) Én magam is mindig a közösségi szellemi kialakításán dolgoztam és nem tudnék olyan szervezetben résztvenni, amelynek csak önös céljai vannak. (Helyeslés jobbfelől.) Ez ellen a leghaítiározottabban nemcsak itt, hanem a szervezésünkben is tiltakoznom kell és az itt, ezen az oldalon űlő, a parasztszövetségbe tartozó 14 képviselő a biztosítéka lesz annak, hogy ha ilyet; bármikor észreveszünk, mindenkor kellő 1 eréllyel fogunk fellépni. (BÖrcs János: Adja Isíen, hogy úgy legyen!) Mi jobbágyutódofe már megtanultunk magunk felett uralkodni ilyen értelemben és mi a szervezéssel csak a kapcsolatok kimélyítését keressük és akarjuk szolgálni. Evvel a gondolattal végezve, röviden a földmávelésügyi miniszter úrnak akarok köszönetet mondani azért, a munkáért, amelyet ennek a nemzetnek érdekében a kisgazdák szakoktatása terén nyújtott. A legnagyobb elismerés illeti őt ezért. Ma már mintegy 60.000 kalászos gazdánk van, akiknek a gazdálkodásban való részvétele bizonyára nagy lendületet fog maga után hozni, mert ezekben a kisemberekben fel van már keltve a termelés iránti, érdeklődés és nem tudnak nyugodni, egyik a másiknál többet akar előállítani és termelni. Olyan lendülettel indul meg a munka, hogy szinte versenyeznek egymással és így nagyon jó eredményt érünk el a nemzet összességének érdekében. Kérem, hogy a miniszter úr ebben az irányban még fokozza tevékenységét. A közellátási miniszter urat, minekutána • it't van, tisztelettel fel kell hívnomi a vitdéknek ruhával való ellátását illetően nagyoblbmérvű gondoskodásra. Tudom, hogy most hároim hónapon át munkásruha anyagok feldolgozásán dolgozott az ipar, és az a réteg, amely ebből a termelésből nem kaphat ruhaanyagot, annak ellenére, hogy itt állunk a tél beállta előtt, hosszú időn át nem tud ruhához jutni. Itt-ott véletlenről juthat hozzá egy darab ruhához, azt pedig borzasztó áron fizettetik meg vele. Nem kap már sehol anyagot, bárhová fordulnak, az az anyag pedig, amely az akció keretében a vï'dékre kerül, nagyon kevés. Abban, az 5000 lakosú községben, ahol lakom, 12 pár cipŐtailpaiást és olyan kevés ruhaneműt osztottak ki, hogy az ott lévő gazdasági cselédeknek elenyésző százalékát elégíthetitek ki. Ott vannak azomban a kisgazdák és a polgári társadalom összessége, nagy zöme, akik igen nehezen tudnak csak egy-egy ruhadarabhoz hozzájutni, pedig most a tél előtt államakAzt mondottam, hogy 35 perc alatt elmondom beszédemet. Ezt az időt ígénybevettem, tehát adott; szavamhoz híven, beszédemet befejezem. Magyar önfegyelmem és paraszt becsületem diktálja ezt. (Élénk i'aps a jobboldalon.) A kormány iránti bizalommal a meigajánlási javaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 Porubszky Géza jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! (Halljuhi Halljuk!) Előttem szólott Simon képviselőtársam szükségesnek tartotta, hogy a Farasztszövétséget bizonyos támadásokkal szemben megvédelmezze. Erről az oldalról új ! b!ól hangsúlyozni kívánom, a képviseliőház bármelyik pártjában ülő gazdaképviselőkkel szemben — nemi mondok parasztot, mert az én fajtám, a-, székely földművesember nem szereti ezt a kifejezést, lebecsülésnek tartja —, hogy nekünk a parasztszövetség működésével saembein, amennyiben az írásbian lefektetett célokat szolgálja, az égvilágon semmi kifogásunk nincs, sőt egy olyan szerv működését, amely valóiban; a földműveslakosság kulturális és gazdasági felemelését tűzi ki céljául, mi is a legmesszebbmenőén szükségesnek, okosnak és támogatandónak tartjuk. (Ügy vam! a szélsőbal dalon.) De — és kérem Simon képviselő urat is, hogy méltóztassék ezt tudomásul vennii — a mi kifogásunk a parasztszövetség ellen nemi ez: volt, nem azokat w céljait kifogásoltuk, amelyeket írásban; hirdetett, de súlyos kifogással kellett élnünk a parasztszövetség működése ellen azért, mert igenis — ahogyan a belügyminiszter úr is válaszában többé-ke vésbibé koncedálta — az adott látszatból jogos volt az a félelmünk, hogy a parasztszövetség égisze alatt olyan osztáiyjellegű és amellett pártpolitikai szervezkedés folyik, amelyet mi semmi körülmények között sem hagyhatunk szó nélkül, annál kevésbbé. mert éppen annak a pártnak bizonyos kül- és belpolitikai irányú és általunk az országra feltétlenül 1 károsnak ítélt tevékenységéről itt már mi beszéltünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Enmek a világformáló babonáinak ötödik 1 esztendejében ötödször vagyunk újra együtt magyar törvényhozók, hogy megvitassuk, hogyan sáfárkodott a kormány azzal a végrehajtóhatalommal, amelyet neki az alkotmány biztosít és kimondjuk lelkiismeretünk ítéletét arra is, hogy vájjon miegérdemli-e a to : vábbi bizalmait is. Első szavaimat én is a harcoló magyar honvédeinknek szeretném szánni. Én is el akarom mondani, hogy övé minden tiszteletűn^ és csodálatunk), (Ügy van! q szélsőbaloldalon.) Egyetlen peréig sem feledjük el, hogy az ő bátor harcának köszönhetjük még azt is, hogy itt ®'Z ország dolgairól békésen tanácsikoizbatunk (Nagy László: így van!) és el akarom; mondani azt is, hogy minden más szempontot félretéve, a legelső feladatunknak ma azt tartjuk, hogy minél jobb fegyvert, felszerelést adjunk neki a szörnyű harc megvívására, hogy minél jobban megértse az ország minden fia áldozatos harcának értelmét. (Nagy László: Ügy van!) Igenis azt mondom, hogy ebbeu azután kemény egységben álljon mögötte az egos® inemzet s hazaárulónak számítson mindenki, nyerje el méltó büntetését, aki ,?sorbíliami akarja fegyverébe©, vagy gyengíteni akarja lelkierejében. (Taps a szélsőbaloldalon.) Második szavamat a magyar dolgozók millióinak akarom szánni. A névtelen honvéd uíán ,ai névtelen munkás előtt szeretnék megállni illő tisztelettel és megmondani neki is, hogy ha, a honvéd az első. ő mindjárt nyomában a második. Szeretném megmondani, hogy tudjuk, mekkora erő ez a második arcvonal a harcolók mögött, a munka arcvonala, a dolgozó magyar milliók arcvonallá, ahol néma lemondással és elszakíthatatlan szívóssággal állják a vártát munkahelyükön, hogy a gépeK építő muzsikájából kicsendülhessem a győzelem diadalmas himnusza- A katonáé és a munkásé, a föld, a
