Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

620 Az országgyűlés képviselőházának 351. ütése 1943 december 4-én, szombaton. a töbíbmilliós néprétegnek, ennek érdekében! kívánom tehát észrevét eleimet elmondani. Ismétlem, hogy egy többmilliós néprét égről van szó, s amikor ennek érdekeiről beszélek, ezt nem lehet csak úgy egykedvűen venmi, mintha! ez csak egy különös fikció volna, amely a nemzet életében tulaj dánképpen nemi jeieo.it semmit. Hiszen azok a nemzetek, amelyeknél ezek a társadalmi rétegek meg vannak szervezve, nem is tudnák eflíképzeliuif a par a szts ágnak, ia termelőknek fokozatos termelési iramát, h,ai ez a szervezés nem. volna meg belső életünkben. \ Ha szabad az 1918-as eseményeket is idéznem, igazat fognak nekem adni abban, hogy amikor a. hadsereget felbomlasztották, amikoir a forradalmi hangulatot belevitték a népbe, a falukban lett volna csak 10—-15 felkészült pol gár, sohasem! lett volna a viídékem kommuniz' mus. Ezt az öntudatot akarjuk most is ebbe a népbe belevinni, hogy ellenállni tudjon mindem kommunista és egyéb törekvéseknek. (Helyeslés.) Habár igaz, hogy a kommunizmust akkor népünk még, nem ismerte igazi formájában, csak hallott rélía; egyet-mást, mégjis a paraiszt volt a legnagyobb ellenálló erő, aki a magántulajdon védelme folytán vele szembenállott. Láttuk, hogy a közigazgatás vezetői akkor túlnyomórészt eltűntek, akik pedig visszamaradtak, azoknak hűséget kellett esküdniük a kommunizmusnak és így a paraszt magára; hagyatva állott ott .tájékozatlanul, abibani a biztos tudatban, hogy a kommunizmus neki ellensége és ennek viselte is a következményeit. Ennek az eredménye lett azután több faluban a. saját portáján felaggatott paraszt(Úuy van! Úgy van!) És nioisit, amikor tényleg sokkal közelebb. látom ezt a veszélyt és ez a veszély talán méreteiben! is «okkal. nagyobbnak jelentkezik, mint az ^ elmúlt időben, hogy akkor nemhogy szerveznénk, hanem, még

1 ütünk is egyet-egyet a paraszton, hol az egyik, hol a másik oldalról, ezlt lehetetlennek tartom. T. Ház! És ezi a belső ingadozás és bizonytalanság mindenütt észlelhető ma, amikor a kommunizmusról van szó, A Háa folyosóin és mindenütt fennáll ez a bizonytalanság, világviszonylatban is vjjták tárgyát képezi, s mégis a bielső polgári erők fokozásáról esik mindenütt a legkevesebb szó. Pedig polgári erőinket: ilyen értelemben: ma. haladéktalanul össze kell hozni. Ha már ilyen nagy belső baj van, csakis egy erős fix pont az, amelyre támaszkodni lehet és amely nekünk minden kiinduláshoz alapul szolgál. Mondom, ezt a. belső erőt nemi látom sehol és éppen ezért nem beesülhetem le azokat a komoily törekvéseket, amelyek a parasztság megszervezésére irányulnak. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy itt egy alapos hátsó propaganda is folyik. Napról napra kapunk különféle propagandái iratokat, amelyeknek szerzői most csak a háttérben lappanganak, de egy napon, almikor bizonyos alkalommal kiimerészkednek odúikból, egyszerre elfogják lepni a falvaknak «népét és az a szervezetlen nép maijd akkor részeire fog bomlani, mint ahogyan választásokkor szokott. És mert ez így van, kár az a nagyfokú bizalmatlanság, amelíyet itt a képviselőházbain is elég gyakran hallunk hangoztatni a parasztszövetséggel szeiinben. Jaross Andor képviselő úr is túlment a megengedhető kritika határán és támadott bennünket a belügyi tárca tárgyalásánál, bár kény telén volt elismerni, hogy a Felvidékem csaküs a kisgazdar- és földmávestársadalom gerincére tudtami minden politikai megmozdulást fölépíteni és hogy ez a kemény és erős társadalmi réteg volt a legkeményebb és legellenállóbb hordozója- mindenkor az ottani politikai gomdolatnak. A másik szavával azonban már Hodzsa Milánt idézve és Dózsa Györgyre hivatkozva;, bizalmatlansággal nyilatkozott- A parasztszövetség gondolata — mondja - bármilyen józannak látszó elemeknekadom is, át ennek vezetését, múlhatatlanul magában foglalja a mozgallmábain jelentkező jojbbágykomplexusból származó szembenállást a többi dolgozó társadalmi réteggel. T, Ház! A jobbágyság nem helyezkedett soha a többi dolgozó társadalmi réteggel szénibe. Dózsái, György nevét idézve arra a bizonyos fölkelésre célzott a szónok, amely jobbágyfölkelés akkor az ő vezetése alatt állott. Tudnia kell a képviselő úrnak, hogy ez nem osztályuralomra való törekvés volt, hanem jobbágyaink csakis az osztályelnyomás ellen fogtak fegyvert. Nem azért, mintha, ők akartak volna felülkerekediní a főurakon, hanem a maguk elnyomása ellen küzdöttek. Az elmúlt majdnem száz esztendő is bizonysága annak, hogy soha Oisaitiályérdekek rovására a parasztság boldogulni nem kíván, soha sem fogott fegyvert ilyen értelemben és amióta a jobbágyság magáról a jobbágyidőket lerázta, mindig bele tudott a nemizet magy közösségébe kapcsolódni és társadalmi érdeikéit törvényhozás Vaján tudta érvényesíteni. Ha a mondottakkal nem tudtam, volna kellően megvilágítani ezt a kérdést, emlékeztetnem kell a t- Házat az 1918-as eseményekre, amikor Nagyatádi Szabó István — ha neki ilyen irányú törekvései letteké volna — az osztályural mat abban a forradalmi zűrzavarban megvalósíthatta volna. Nagyatádi Szabó István azou(bam a neki felajánlott miniszterelnöki megbizatást sem fogadta el, hanem elvállalta a földTníveiiésügyi tárcát és így maga mögé állítva a népréteg nem a többi dolgozóréteg rovására a parasztságot, biztosította a kotrmlányzatnak a nyugodt fejlődés munkáját. De ha még ezzel sem tudnám! bizonyságát adni anüaJp, hogy ez kívánta a maga érdekelti képviselni, akicor hivatkoznom kell ai mai országgyűlésre, amelyben mintegy 20 paraszt képviselő ül és mindenkor tisztességtudó am, tisztelettel s elismerésset hajlik meg azok előtt a vezetők előtt, akik őt vezetni tudják. (Ügy van! jobbfelől.) Sehol osztályuralmi törekvés itt nincs, sem a mi pártunkban, sem a t. túloldalon, mert ott is bizonyára meggyőződtek arról, hogy qz ott ülő kép viselőkben ilyenirányú törekivéseKnek mésresak a csirája sem rejlik. Továbbmenve, legyen szabad egy kitételre válaszolnom. A képviselő úr iniem tudja h&nini, hogy ezt a szervezetet csupán néhány .iószándékú ember) vezetné és ez csak arra lenne jó, hogy ezen át az agrár-radikális és bolsevista elvek beiszivárogjanak. Erre azt válaszolom: a 'történelmi idők bizonyítják! leginkább; hogy mindig a parasztság volt a kommunizmus legnagyobb ellenséget {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 19J8-as idők is. azt' bizonyítják, hogy egyedül a panasztellenálláson tört meg ai kommunizmus, ennek a többmilliós parasztrétegneik a nevében visszautasítom tehát azt, mintha a parasztság bármilyen melegágya kívánna lenni az, említett[törekvéseknek. Mi a legfeo-