Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1943 december 3-án, pénteken. 609 bad. Ez nem is fog többé'megismétlődni! A majdao hazatérőknek látniok kell, hogy egyek vagyunk velüik: ők mi és mi ők vagyunk. (ügy van! Ügy van!) Tudn'iok és érezmiöik kell nekik is, hogy csak mi együttesen képviseljük és al­kotjuk Szent István birodalmát és ennnek a birodalomnak akkor van jelene, Ûe még in­kább - jövője, íba ez mindenikinek egyforma 11 tudatábam, érzésében és meggy őződésébem él. T. Ház! A "harctérről hazatérő katona érzé­keny mindieim vele történő antiszociális cselek­ménnyel szemben. Ügy ai gazdasági életben, mint a társadalom részéről megértésben kell részesülniök és az állam támogató hatalmát maguki mögött kell érezniök, amidőn a hadse­reg fényes egyenruháját a szürke polgári ru­hával, a ikiopott vagy foltos, egyszerű mUnkás­ruhával cserélik fel. (Ügy van! Úgy van!) T, Ház! A ma szociális relndelkeziései mag y haladást jelentenek a múlttal szemben, Ma már a büntető szanlkloió sem hiányzik, de a súlyo­sabb f eseteiket, a . visszaesést, a folytatólagos cse­lekményeket vétséggé kellene átminősíteni és magát atz eljárást is lehetőleg meg kellene gyorsítaini. A szociális rendelkezések megtar­tása nem magánjogi ügylet, amely i?sak a két félre tartozik, haneim ia rendelkezések megsze­gése esietén maga az állami a sértett és az ál­lamnak kötelessége fai megsértett jogrendet helyreállítani, neki érvényt szerezni akikor is, ha koinkrét panasz nem érkezik hozzá, de a sé­» relém megtörténte más úton a hatóság tudó má­sára jut. T. Ház! A szociális sérelmek felett való bíráskíodást egy kézbe, mégpedig bírói kézbe kellene letenni és a közigazgatási hatóságok a hatáskörükben! észlelt bármely oldaliról, tehát a munkavállaló részéről elkövetett' sérelmeket is kötelesek lennének! a szociális ügyekben ítél­kező bírósághoz áttenni további eljárás végett. Szerény véleményein szeirint az ilyen intéz­kedés nemcsak csökkentőén hatna az elbírá­landó esetek számára, hametm a társadalmi biz­tonságot is erősen) növelné, amellett megköny­nyítené a békegazdálkodásra való áttérés ^sok súlyos, nehéz gondját, mert miiijdenkire nézve lelki biztonságot nyújtana abban a'z. irányban, hogy az állam az ő hatalmává] jótékonyan őrködik az egyént felett. T. Ház! Mivel úgy látom és aDb«n a meg­győződés ben vágyóig hogy Kállay Miklós kor­mánya ezeknek az eszméknek és céloknak szol­gálatában ált. és mindent elkövet arra, ho^y ezekben a súlyos időkben az ország jövő jet, boldogulását előmozdítsa és biztosítsa, a fel­hatalmazási javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számk)S\cm üd­vözik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Vájna Gábor! Elnök: Vájna Gábor képviselő urat illeti a szó! Vájna Gábor: T. Ház! (Halljuli:! Halljuk! a szé sőbaioldalún.) Előttem szólott vitéz Lé­nárt igen t. képviselőtársam ama értékes sza­vaival, hogy a magyar föld nem lehet üzér­kedés tárgya és azokkal a ténymegállapításai­val, hogy a piengőértéktelenedési folyamat során bizonyos városi tőkék) is kimenekültek a falujba, amelyek felverik á földinek, a házhelynek az árát, teljesen egyetértünk, öz a mi elgondolá­sunk is. Azzal is egyeitértünk, amit képviselő­társunk a hadsereg, a honvédség leszerelése utáni időre vonatkozóan említett, hogy való­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XVIII. ban a honvédségnek; de nemzetünknek sem szabad még egyszer 1918-at megérni. T. Ház! Teljesen előlünk, itthon maradot­taktól! függ most, hogy milyen lesz itthotn HJS ország szelleme, mert ha az ország szelleme az esetleges megpróbál tatásokat nem bírja el­viselni, alkkor a hadsereg összeomlása éppúgy bekö vétkezhetik, mint 1918 október 31-én. Ez az, aminek) megakadályozásáért, — azt hiszem, igen kevesekrkivételével, — valamennyien har­colunk itt a Házban. Éppen azért, hogy ezek ia lehetőségek: be ne következhessenek, mindent elkövetünk & ma­gunk résziéről, még akkor is, ha ez Számunkra személyi, vagy más áldozatba kerülne. Amidőn Szöllősi Jeinő képviselőtársam, mint pártunk vezérszónoka a kormánnyal szemben bejelen­tette bizalmatlanságunkat, egyben kifejtette mindazokiait az okokat, amelyeiket aiiaak meg­indokolására felhozott, hogy miért nem. tudjuk a kormánnyal szemben a bizalmat megsza­vazni. Én ezekre a részletkérdésekre ineni óhaj­tok! kfiitléjrni; ezeket, a keddi deklaráiciclban, mint említettem, Szöllősi képviselőtársunk mar felsorolta. A kormány ténykedését, amikor a képvi­selőházban a felhatalmiazást kéri, abból a szem­pontból vizsgálom, hogy az antikomintern- és háromhatalmi egyezmény végrehajtását, amely­hez nemzetünk és fajtánk érdekében csatlakoz­tunk, milyen értelemben és milyen mértékben gyakorolja és milyen mértékben gyakoroltatja alárendelt szerveivel, hatóságaival és, érdekelt­ségeivel. A külügyi vita során pártunk vezérszónoka bejelentette, hogy a kormánynak ezzel a hiva­talos külpolitikai állásfoglalásával és vonal­vezetésével egyetértünk. Itt azonban meg kell mindjárt állapítaniunfc azt, hogy a külpolitikai vonalvezetés nem ált összhangban a belpoliti­kával és lejgelőször is rá kell mutatnom arra a válaszra, amelyet Kállay miniszterelnök úr tói november 10-én elmondott két interpellá­ciómra kaptam. Amikor egyrészt a szociál­demokrata párt és a szakszer vezetek feloszla­tását, másrészt a leventeifjúságuak, ia magyar honvédség előiskolája tagjainak eltávolítását kértein a szakszervezetekből, a. miniszterelnök úr azt a választ adta, hogy mi alkotmányos és parlamentáris ország vagyuiak, itt minden párt szabadon fejtheti ki tevékenységét, amennyi­ben ea a nemzet érdekieivel nem ellenkezik. T. Ház! .Mai felszólal ásómban rá akarok mutatni arra, hogy a miniszterelnök úr vagy nincis, tájékozódva arról,. ami itt' az országban folyik és ez esetiben felelősségre vonandó a leg­szigorúbban a belügyminiszter úr és ha a belügy miniszter úr sem tudná, akkor a m. kir. államrendőrség, i?seindőrség és a honvédség illetékes szervei, vagy pedig ezek jelentettélk, hogy mi folyik itt. a belügyminiszter úr is tud róla, a miniszterelnök' úr is tudja, akkor pedig az egész egyetemes magyar kormány felelős­séggel tartozik nemzetünkért, hogy egy ilyen 1918-as patkányforradalom megegy szer meg ine ismétlődhessen- (Ügy van! a szvlsőbaloMaion.) Vizsgálom a felhatalmazást abból a szem­pontból, is, hogy a kormány azoklat a nemzeti mozgalmakat és politikai pártokat, amelyek az antikomintern- és háromhatalmi egyezmléiny­hiez való csatlakozás szigorú bázisán állanak, saját fadi és nemzeti jól felfogott érdekünkből támogatja-e ebben a munkájában, vagy hát­ráltatja-e, és vájjoin azokat, akik a három­hatalmi egyezmény ellem foglalnak állást és 83

Next

/
Thumbnails
Contents