Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

6^2 Az országgyűlés képviselőházának 350. Katonai súlyképzésnél anyagi és számszerinti fölényre van szükség. De nemcsak erre, mert nagyon tévednek .azok, akik úgy vélik, hogy a háború döntését a matematikus hozza meg egy kivonási művelettel. Ezt a háborút nem az arany és az árfolyam kurzusa nyeri meg, sem a statisztika élettelen számoszlopai. Természetesen szükség van anyagi felkészültségre is, amint voltam már bátor erre kitérni. A katlomaii súlyképzésnél, de minden katonai ceelelkedetnél a lelki felszerelés áll az első voniaÜiban. {Ügy van! a szélsőbdloldalon.) Lelkileg kell] ;a katonát felvértezni. A spoirtban setmi nyer senki tusát lelki felkészültség inéitól, háborúban még kevésbé. Nem tartom, hogy jogász nemzet volna, a aniagyar; katonás neimzet voltunk mindig és miai is ezt állítatok mindemfelé. Vizsgáljuk meg azonban, hogy a polgári ellet is át van-e hatva! ettől; nézzük, meg a Hinterland hangulatát és beállítottságát. Idézelmi fai német . nép vezéréinek, Hitler AdJolfnlalki kijelentését, hoigy a háborút az nyeri meg, akinél az utolsó h a móló zjászlóalj van. Ez a mondás mindenben helytálló. Kötelességünk mindent megtenni, hogy,a döntés óráiban mii korszerűen fej'sizerelt zászlóialljakkall ott légyülnikt a döntésnél és a magyar katonát övezze 'a győzelem babérja alz iíj magyar ezredév megálliar ( pításánái. Kulcspozíciót! foglalunk el a Kárpátok Duna-övezitie medenceijeiben. Már boldogult Csálkiy külügyminiszter itt milnt primus inter pares-t jellemezte helyzetünket, így kell annlak lennie. í>ei ehhez teljesítmény is szülklsiéges. Különb

eknefci kell leninünk. «másoknál ana is mindenkép, hal ezt akarjukA sorsdöntő idők megkívánják a magyar nép kimaglaeió teljesítményeit. A míultban is ezer éven át, sőt ezier év előtt is sízükség volt eirre és ma is szükség vain tettekre és nem tu dós vagy jogi meditálásokra. Az előbb említettem, hogy a lelki felszereltségen kell a hangsúlynak lenni. Ha Budiaipestet nézzük és a pesti hangulatot, ugyianakíkop hallljulk!, mánduntiailato kérdezik, mikor fejeződik be a háború. Nem ázom a »miikor«-oni van a hangsúly,, hanem azon, hogy »hogyan« fejeződik! be. (Ügy v)ah! u szélsőjobboldalom.) Nem osztozhatottn a miniszterelnök úr nézetében, mely szerint porszem volnánk» a nagy neimizetek között és fellépésünk latiba sem esik. Ezzel: kapcsolatban idézhetem Napoleon egyik mondását, mely szerint ai csordultig megtelt) pohár viz kiöimléséhez csak egy ^sepp szükséges. A győzelem! kivívásához is szoikszor csak erne a cseppre van stükség és bizony sokszor éfcpen ez <a, csepp nincs meg- Tehát még így is, e minimalizált alalkiban is fontos; mondhaiinaim, döntő Tényezőként működhetnénk., De tiltlalkioznoan kell hazánk e minimalizálása ellem. A magyar középhatalom nem porszem, amelyet (minden szellő ide-oda fújdogálhat. A legntagyoibb erőkifejtésre van szükség minden téren. Erre kell a aniagyar inépet kellőleg képesíteni. Ma már nemcsak az airßvonal, d© a nép minden egyes tagja harcol a^ magyar jövőért. A széles néprétog erre valló képesítésébein látóim a legnagyobb "mulasztásokat. Elsősorban fel kell világosítani a miaigyarr népet a háború okáról és céljáról, almi, sajnos, soík követelésünk! dacárai, eddig nem történt meg. Pedig a miagyarsiág létté forog klockán és ez nem világnézeti teóriák harca, amiait azt egyetsek el akarják hitetni. Itt ae eddig kifosztott, kisemmizett, a nincstelen, de erős, feltörő, a ülése 1943 december 3-án, pénteken. tevékeny éís szapora népek» harca folyik egyrészt a világ legniagyobb részét uraűó és kihaszrnálásiáira nem képes, szaturált és milliókat járomiban tartó népekkföl szemben; — másrészt az Istent, hazát és családot taigíadó nemzetközi bo!lisevls>ta őrülettel szemben, aimiely minden kultúrát és civilizációt leromibol és az embert a báróim, soraiba taszítja.. A helyzet rideg, fagyos valóságában kell a népet mindenütt tájékoztatni. Minden gyűléstilalom ellenére fel kell, rázni a polgári nemr törődömség'ből és kishitűségből a, tömeget. Az élniakairás egészséges népi ösztönt pedig a, nyomorokozta egyéni akció gondolatától eltérítve, a kollektív sorsközösség nemzeti áldozathozatal irányába kell terelni. Nagykorú a magyar nép. Elbírjál a valóságot, még ha az komoly is, sőt követeli a valóság megismerését- Ez volna a hadi propaganda kötelessége, továhbá a vészmadarak leküzdése. Mi 'történik! itt ezzel szemiben? Bizonyos körök katonaii tájékozatlanságot árulnak el. taláni a katon'ai tapasztalat hiányában nem értik meg, hogy egy hadjárat nemcsak offenzívából, hanem defenzívával esetleg összefüggő visszavonulásokból is áll. Ezekl az urak mindennap Sonde rmeldtougot, százkilométeres előreínyomiulást várnak és ha ez nem következik be, csüggednek. Ha a hónapok alatf túlerővel folytatott harcban az előrenyomult ezer kilométerből 500-at a haderő saját elhatározásából felad, akkor már a fejsze veszett nyelét látják. Feltámadnak aggodalmaik, mondván, hogy nem ők, hanem az események változtak. Mások elérkezettnek vélik az alkalmat! antant barátságuk többér-kevésbbé burkolt kinyilatkoztatására. És érdekesen kongruál mindez amaz olasz iúlius 25-ével, bizonyos dián, holland, norvég és balkáni eseményekkel. Ennek a vészes lázálomnak azonban két férfi egy csapásra véget vetett: a* mentő és a megmentett _ Hitler Adolf és Benito Mussolini. Azt, aki az egész népét felemelte és nagygyá teilte, azt akiairták az Egyesült Államoíklban a színpadokon rabként pénzért mutogatni Be ő még a Gran Sas són is bízott, hitt — és üdvö^ »ült. (Ügy van! a

< széhőbaioldalon.) Ez ördögien kieszelt terv fiaskóját a történelem fogja kellően méltatni, úgymint ezt a> vereségnek mondott 1943. évi stratégiai vissz% vonulást, mint alapvető különbséget a dünkircheni futással szemben. Ki foe derülni, mekkoUa győzelmet jelentett egészében és bordereiében az oroszországi német visszavonulás, ai mai világháborúnak ez az egyetlen defenzív sikere. És itt megértenek engem a Ház hadviselt katonái, amikor a katonasorsot sohasem viseltek felé mondom, hogy a háborüt nem az előrei vagy hátra megtett kilométerek száma dönti el, hanem, az a fél nyeri meg, amely az ellenséges haderőt megsemmisíti, legyen az előbbre vagy hátrább. Ugyanazok felé mondom, hogy iajz országot a háborúban is nem a gráni eon. hanem messze túl a gránic előtt lehet a leghathatósabban megvédeni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalolealon.) Frontbaj társaink tudják és mi a múlt há ború szakasz- és századparancsnokai nagyon is jól tudjuk, hogy a háború egészében véve is kockázatot jelent, — a vészhíreket pedig mosollyal, akarattal és kockázatvállalással likvidáltuk. De ugyanúgy tudják a Ház minden oldalán ülő frontbajtársaim, hogy mi szorította a korgó gyomorral is rohamozó magyart még a papírbakkancsnál is jobban és szórósab-