Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
598 Az országgyűlés képviselőházának 350. kább eTvehetetlenebbül mienk lesz ez, a magyar föld. (Ügy van! Ügy Van!) Ezért teszeni tehát szóvá a turistaságnak azt a nagyon jogos igényét, amely konkrété vonatkozik például a kárpátaljai turistameaedékházak használatára. Éppen az erdőkincstár akarja ezek használatát ahhoz a feltételhez kötni, hogy augusztus 15-ike és október 15-ika kíözött, vagyis a, szarvasibőgés tiarta'ma alatt a turistaházakat egyáltalában nem szabad használni (Meskó Zoltán: Hagyják már abba azt a bögest!), azokat le kell zárni ési ebben az időben az összes erdőkben szüneteljen az egész turistaforgalom. Ilyen kemény intézkedés Európában sehol sincs, legfeljebb a vadászatok tartama alatt nem közleiklednek az érintett t©rüleíeken, a menedékházaik azonban az engedélyezett útvonalakon miniden időben] hozzáférhetők. (Meskó Zoltán: Helyes!) Az ilyen zárlat «setén semmiféle menedékházat nem lehet gazdaságos ain üzemben tartani, annál kevésbbé, mert ezek a házak nem üzleti, hanem altruista intézinények (Ügy van! jobbfelől.) és fenntartásuk, amely így is sok áldozatba kerül, csak akkor kifizető, ha egész éven át megvan a szabályos tu'rkftaforgalotm. Általában az volna; a kívánalom — tekintve, hogy bizonyois tényezők az erdőket a rendzavarásoktól féltik, — hogy az erdők látogatása a tu ristaezö vétség ellenjőrzése alatt álló igazolványos turisták sJzámára legyen ilyen tóéi1 y eke ni megengedve, de ezek számára igenis meg legyen eingedve^ annál inkább, mert az igazi turista a hely eis erdő- és vad védelemnek is egyik eszköze (Ügy van! jobbfelől.) éls 1 azt orvvadászok elleni egyik orvosság. (Czerniann Antal: Ügy van! Teljes garancia!) Szigorúbban ellenőrzött területeken esetleg elfogadható az a kikötés, hogy az illető helyen közlekedő turistatársaságot igazolványos szövetségi túravezető vezesse, aki azután rendészeti szemnontból is teljes mértékben garanciát vállalhat a turista társa sáff minden tagjáért- még e«etleg a társaságéul lévő gyermekekért is. Ilyen vezető ezidőszerint elég bőven van, amennyiben mintegy háromszázan vannak. Ezzel •% R-aranciávail mindén területtulajdonos és vadászbérV) m 0 « 1 lehetne elégedve, mert ezek kézbeutartasa könnvü én vétség esetén, az ilyen vezetőktől a vezetői jelvényt m igazolványt is be lehetne vonni. A tárca vonalán még két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik a kolozsvári nyári egyetemi előadásoknak éppen egyik idevonatkozó gyakorlati kívánalma. Lehet, hogy erről gondoskodás történik a tárca területem, de én nem tudok róla. Necsak állat orvosaink legyenek, hanem növény orvosaink is. A növény i» élőlény, annak a betegségei is megvannak, ezeknek gyógyításiával is szakember foglalkozzék intézményesem (Helyeslés.) Több ujiságban, például az Üj Időkben egy hosszú, többhasábos rovatot látok, amelyben kizárólag azzal foglalkozik egy kertészeti szakember, hogy a szobanövények betegségeinek gyógyítására ad tanácsokat. Kézenfekvő tehát az a gondolat, hogy a rövénydoktoroknak is éppen elég tennivalójuk és éppen elég széles munkakörük akadna, ebben az agrárországban!. (Ügy v^n! jobbfelől.) A másik„ amit szeretnék szóvátenni, a természetvédelem körébe esife Itt van a mi drága kincsünk, a Balaton. A balatoni tájnak szinte emblémája a Badacsony-hegy. (Ügy van!) Mindenki, aki arra járt, megütközéssel keltett ülése 1943 december 3-án, pénteken. hogy lássa, hogy ez, a Badiacsony-hegy immár olyan csorba és csonka lett, mint Magyarország, azzal a különbséggel, hogy míg az ország revíziója megindult és a mi legszentebb hitünk' szerint egyszer betieítőződifc, addig a Badacsony csonkítása és feldarabolása egyre inkább tovább folyik. Nincs olyan gazdasági szempont, amely ezt indokolni tudná. Nagyon kérem a Balatoni Társaságot, annak tagjait, de a törvényhozás tagjait is és legfőképpen az illetékes minísztériumokaí 1 , hogy azi utolsó órában mentsék meg még a Badacsonyból, ami menthető, mert egyszer majd nem marad a Badacsonyból semmi. T. Ház! Az igazságügyi kormányzat területéről más képviselőtársaiiími is elismeréssel eamlítették már a magyar szociális jogszabályok ismertetését tartalmazó könyv megírását. E helyről is megköszönjük az igazságügyminiszter úrnak ennek a kjönyvnek a kiadását. Vannak dolgok, amelyekéit ebben a könyvben nemcsak vastag betűkkel kellett volna nyomatni, hanem ha a nyomdatechnika megengedtél volna, arany betűkkel, mert ezek az időszerű, nemcsak a k'or színvonalán álló, hanem Európa igen sok államát megelőző szociális: törvényalkotás dicséretei. Nem is volna nálunk semmi baj a szociális 1 kérdés, terén,, ha a szociális problémát csak ezeknek a jogszabályoknak' a tiüktrén keresztül néznők. A * törvényalkotásban nem sok a kívánnivaló, de a gyakorlati helyzet tekintie^ tében vannak hiányok» Azi a sejtésünk, hogy a magyar társadalomnak néhány olyan strukturális hibája, baja van, amely még akkor is megtermi a szociális bajokat, ha helyes és fennálló jogszabályok gondoskodnak ezek gyógyításáról. Itt tehát mélyebbre kell menni és magát a szociális szellemiét kell! a magyar társadalomból kitermelni, hogy így megjavítsuk társad almunk: strukturális hibáit. Azután még egy kérdést szeretnék megemlíteni. A legutóbbi törvényjavaslat tárgyalásakor, amely a közellátás ellen vétők szigorúbb 'büntetéséről szólt, az igazságügyminiszter úr helyesnek látta azt a nézetet, hogy ezt a törvényt a magyar nép széles, közvéleménye előtt is ismertté kell tenni. Én, azt szeretném, ha ezen a törvényien túl általában a mindenkor magyar törvényalkotás eredményeire kiterjesztenőki ezt az elvet. A törvényhozó testület munkásságának és presztízsének érdekében állana ez az intézkedés. Igenis tudja meg az ország mindenkori közvéleménye, hogy mi az, amit ez, a Ház alkoiti Ennek a köztudatba adásának nem a betű, még pedig az a betű az egyetlen módja, amely a törvénytárba írja a törvényt. A törvényeiknek van egy formanyelvük, amely nem mindenki számára érthető- A törvénynek nyelve olyan, mint egy vegyi vagry matematikai képlet, akember számára szabatosan, őrzi az igazságot, a törvényt, de a nemi szakember elől elrejti. Le kell tehát fordítani a képletnek, a formulánaki nyelvéről minden törvényt a, közérthetőség nyelvére!. A görög zsarnok magasra és apró betűkkel irattá fel az állam törvényeit azért, hogy ne" tudják elolvasni az állampolgárok s ő könnyebben tudjon a törvényt nem tudó alattvalók felett kormányozni és. zsarnokoskodni. Nekünk ellenkező' a célunk. Minden törvényt igenis nem alacsonyra, hanem szemmagasságra és nagy betűkkel kell felírnunk, mert ettől az intézkedéstől várhatjuk a törvénytisztelet! nagyobb és döntőbb növekedését. Ma már a hírközlésnek
