Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1943 december 3-án, pénteken. az erőik játékának szabad teret enged. Ezért a ikigí társadalmak önkormáuyziatáti pártállásuknak és világnézetükének megfelelően vagy elvetik, vagy pedig ennek kizárólagosságára esküszinek. Pedig, nézetem szerint, semmi összefüggés a liberális ál'lamrend éa a társadalmi önkormányztaitok között) nincsen. Az erős központi hatalom, az állami irányítás és a tervgazdaság a legteljesebb mentékben összeee-yeztellhető a kiseblb közösségek önkdrimányzatával. (Antal István nemzetvédelmi és propaganda miniszter: Ügy van!) A nralt század centralistái, Szallay Laszlo és Csengery Abtal végeredményben talán ugyanezt akarták, amiikor a központi kormányt! nagyi politikai hatalommal kívánták felruházni, de azzal a feltételiéi, hogy a központi hatalom korlátjai gyanánt az egész országot önkormányzati alapom szervezzék meg. Én úgy érzem, hogy a jövő fejlődés valahogy ebben az irányban kell vezessen, ez pedig csak akikor valósítható meg, ha az .állami a feliadatok egy részét a társadalom szabadi társulásaira, bízza, mert ezek mozgékonyabbak, több bennük az egészséges vitalitás és úji rétegeket tudnak felszínre ihozni, 'de ugyanekkor ai tervet az állam, szabja meg, az irányt az áll,am jelöli ki és ennek a tervnek a keretén belül állítja munkába ezeket az autonóm társadalmi közösségeket {H&tyeslés « mélsőbaloldalon.) Arról van tehát szó, hogy az államinak és az egyéninek kell megtaláljuk egy jobb, egészségesebb airámiyosítáisát, mert! enélkül az állami és társadalmi tevékenységnek megbomlott egyensúlya nem fog helyreállni, helylesen kialakulni. Állami beavatkozás és irányítás kell elsősorban a gazdasági és a szociális életben, mert enélkül a széles magyar néprétegek éndiekei nem védhetők meg és felemelésük lehetetlen. De ugyanakkor szüksége® a kisebb társadalmi közösségük tevékenységének fejlesztése és megerősítése is, mert a magyar állam is elhal, ha- nem élnek benne a társadalom eleven erői. (Ügy itawi! Ûay /

wxmî a balkösépeH.) ' A társaidaloim kérdésével kapcsolatban» t* Ház, még csak egy problémára szeretnék rámutatni és ez az, ihogy a. bajok egyik gyökere valóban az állami és a társadalom közötti távolságban van. Sajnios, azonban távolságok vninjak másutt is. Ílátvolsiágok vámnak életformában, gandoQkozásmódban, kultúrában akár az egyes társadalmi rétegek, akár az egyes emberek között is. Elég itt armai a. távolságra utalnom, amely a falu és a város közti ma fennálL Falvainfcniak helyzetét általaiban a várostól való elmiaraldóttság jellemzi és valahogy ai magasabb kultúréletbe nem tudniak belekapcsolódni. Talán ez az oka annak, hogy nemcsak <az értelmiségbem, hanem magában ai falusi népben is találkozunk már a falutól való menekülés tüneteivelí. Nemi akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, de meggyőződésem szerint ,a falu problémái elsősorban a városisai való kapcsolat problémájába torkollnak bele és a megoldás az kell legyen, hogy a magyar falu a> polgárosodásban utolérhesse a magyar várost, vagyis a civilizáció vívmányait vigyük; ki a magyar falu életébe. (Helyeslés.) Ki építettük néhány nagyvárosunkat és így elsősorban kiépítettük Budapestet európainak. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az európai nívójií városoktól 10—15 kilométerre inéholl a legnagyobb eimaraidottságban és müveletlenségbenl élnek falvak. T. Ház! Én a

zt hiszem hogy a város és a falui közti ellentéteiknek egyik előidézője a magyar műveltség kettősségéből származó művelődési különbség. (Antal István nemzetvédelmi és propaganda miniszter: Ügy van!) Nálunk

1 a vezetőréteg olyan műveltséget alakított ki magának, — és ebbemi bizonyára nagy szerepük van a nagyszámú asszimüáltaknak — amely alapvető elemeiben elhajlik az ősi magyar műveltségtől ést nem &gy elemében

1 szinte semmiben sem különbözik a tőlünk nyugatra' élő nemzetek műveltségétől. '(Űffyi van!) Viszont a népi műveltség ugyanakkor, ha nem is őrzi romlatlanul az ősi magyar kultúrát, de — amint éppen legújabb kutatásaink bizonyítják — még mindig híven őrzi ősi kultúránk főbb elemeit. Ennél a kétféle műveltségnél nem arról van csupán szó, Jiogy mások a köirülniéinff'tek, mások az ismeretei és más az olvasottsága a városi vagy falusi rétegnek. Egészen más itt ai proDiema., niszen a műveltség az embernek egész egyéniséget megíiatározza, tesháfc kétféle gondolkodásmód, kétféle magyar látás, kétféle érzelem és kétféle magyar akarat -alakulj ki e miatt. A feladat tehát: az alsóbb osztályok műveltségét, a népi műveltséget telíteni a felsőbb műveltség zsükséges elemeivel, — az ismer eteiemekre gondolok elsősorban — másfelől pedig a felső osztályokban kell újra élővé tenni a magyar hagyományt, hogy a kétféle magyar újból találkozhassék érzésben, gondolkozásban, magatartásiban és akaratban. (Mester Miklós: Nagyon helyes! — Taps a balközépen és a szélsőbaíoidatovi.) Csak így alakulhat ki a magyarság igazi szellemi egysége. Magyar tartalmat kell tehát adnunk műveltségünknek, mert a nemzet önálló életformája is kultúrájának egységességéni, szellemének és lelkének eredetiségén alapszik. S mivel szerintem ia társadalomban annyi zavart okozó egyenetlenségek is igen sokszor éppen műveltségünknek kétfél eségében és általában műveltségünk állapotában gyökereznek, mert azok, akiknek műveltsége külön^ böző, nehezebben értik meg egymást, a művelődési különbségek áthidalásával, azt hiszem, a tár

sa dalom belső harmóniájának a kialakulását is szolgáljuk és így nem csupán kulturális programmot valósítunk meg, hanem a szónak legmagasabbrendű értelmében országot is építünk, mert csak enmieik a magyar műveltségnek alapján, alakulhat ki egy olyan magyar életforma, amelyben minden magyar ember megtahlja a magyarhoz és emberhez méltó életet. T, Ház! Külső sorsfojrdulatoki természetesen hátráltathatják vagy siettethetik sorsunk ala- v kulását, de bármi sorsban örök feladatunk mégis csak az marad, hogy mi magunki mit csinálhatunk magunkból? (Mester Miklós: Ügy van?) A háborúban, fizikai életünk: megmaradásáért küzdünk. A fizikai megmairadáls azonbanl önmagában nem cél,, hanem csupán lehetlőség a miagasabbrenidű nemzeti élet kialakítására és a nemzet minden értékének, szellemiségének érvényesítésére és kifejtésére. Ebből itehát az is következik, hogy nem szabad tétlenül várakoznunk, amíg ez a küzdelem eldől, hanem fel kell készülnünk és meg kell teremtenünk annak a belső feltételeit, hogy biztosítsuk a magyarság számára a hlálború után a legjobb esélyekjet. Ebiből a szempontból láttam szükségesnek az állam és a társadalom viszonyával foglalkozni.