Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
588 Az országgyűlés képviselőházának 350 vialó szerepünk s a minket közelebbről érdeklő térsógrendezésének kérdései csak részben is» függ tőlünk, annál inkább feladatunk magunkat '•'belülről alkalmiaissá tenni történelmi hiva^tásunknak Ihetöltésére. Mert azt a kiegyenlítő, egyeztető és szervező szerepet, amely a magyarságnak ezen a térségen már központi fekvésénél és. múltjánál fogva is feladata, csak egy nemzeti mivoltában megújuló, hivatásában öntudatosodó, belső viszonyaiban kiegyensúlyozott magyarság képes teljesíteni. (Úgy van! a bálközépen.) Sorsunk és szerepünk tehát njem csupán politikai művészetünk érvényesítésétől függ, hanem teremtő és szervező képességünktől, erkölcsi magatartásunk erejétől és társadalmi berendezkedéseinknek, gazdasági állapotainknak egész életformánknak kifelé való kisugárzásától és vonizó erejétől is. 'Külpolitikai eredményeinkbe, történelmünk alakításába itt kapcsolódik bele kényszerű logikával a, belső magyar problémák 'megoldásának kérdése. A magyarság belső erőit kell fokozni ahhoz, hogy külső feladatainak eleget tehessen. Olyan magasabbrendű életet kell _itt megteremteni, amely a magyarság szellemiségének, kultúrájának eredetiségén, a legszélesebb rétegeknek egyensúlyán és egyforma boldogulási lehetőségén, nyugszik, (Üöy van!) és amelyet az igazság és emberség szelleme éltet, (T'Jaif van!) Egy ilyen módon felépülő nemzeti életnek meg kell legyen a maga megtermékenyítő, vonzó é« összekapcsoló hatáság magyarsággal szomszédos népek felé is és megkönnyítheti az új dunavölgyi egyensiíly kialakulását. Csak í^y válhatik a magyarság télies mértékben alkalmassá hármas feladatának betöltésére: a maga. a rábízott nemzetiségek • és a környező népek érdekeinek szolgálata ra. Számolnunk kell azzal hogy kemény világ jönV amelyben miegszámláltatik mindén nemzet és'•"{£ szerint m a rad fenn. vagy bukik el, hogy mennyi * tényleges erőt képvisel befelé és kifelé. A háború arra, kényszerít minden társadal mat. hogy keresse a számára legjobban megfelelő életrendszert, hogy megvizsgálja bel so szerkezetének alapproblémáit és kutassa népi erői kibontakozásának módjait. A belső problémák nem oldódnak meg a háborúval, hiszen a válság, amely ma egész Európát é« így Magyarországot is gyötri. nem a háború következménye, hanem ellenkezőiéig a megoldást nenn találó válság robbantotta ki a háborút. Problémáink tehát nem érnek véget a háború befejezésével, sőt talán akkor kezdenek csak igazán sürgetőkké válni. Szükséges tehát szembenézni a magyar élet megoldásra váró kérdéseivel ésj gondolkoznunk kell azon, hogyan fogunk hozzá majd azoknak megoldásához. Ezek közül á kérdések közül az állam és a társadalom viszonyának kérdésével szeretnék foglalkozni. : T. Ház! Űgy érzem, az állam és társadalom viszonya elvesztette eddigi magátólértődoségét. Ha szembenézünk a tényekkel, nem tagadhatjuk el azt, hogy a.kettőnek' viszonya nem téliesen harmonikus és ..problémamentes. Valamilyen módon, tehát úiiá kell rendezni ezt a viszonyt. Meg kell találni a helyes egyensúlynak a,módiát. Az államhatalom, amint az a névélen j s kifejezésre jut, hatalom, kényszerítő erő. Feladata a rendnek biztosítása és az anarchiának megakadályozása. A társadalom az állammal szemben nem egy renden felépülő hierarülése 1943 december 3-án, pénteken. 4 • hikus képződmény, hanem közösség, amelynek közösségi jellege, élete és fejlődésé csak a szabadság légkörében van biztosítva. A kettő tehát egymást sohasem fedheti teljesen, hanem időnként kisebb vagy nagyobb összeütközésekbe kell jutniok. Ezt az ellentétet azonban fel kell oldani és az fel is oldódik, mihelyt az államhatalom az alája rendelt társadalmat úgy tekinti, mint amelynek rendjére és oltalmára azért van szüksége, hogy benne megfoganhassák a legmagasabbrendű emfceri és nemzeti élet, a társadalom pedig az állam szervezettségében' és védelmében látja élete megvalósulásának és fejlődésének legnagyobb lehetőségét. Azon kell tehát lennünk, hogy a társadalommak^ minden egyes csoportja át legyen hatva attól a feladattól, hogy az állam az ő állama, annak rendje az ő rendje és így hatalmi szempontok helyett belső meggyőződésből, lelki odaadásíból álljon készen ennek a rendnek a védelmére; Vagyis a rendnek a társadalmi rétegek politikai, gazdasági és társadalmi egyénsúlyán és küzdelmeiknek kiegyenlített voltán kell nyugodnia. Ebből következik természetesen az is, hogy igazi rend csak ott lelhet, ahol a tömegek kényszer nélkül, az önkéntes együttműködés elve alapján tartja meg a jogszabályokat, (Ügy van! őúbbfelől.) vagyis ahol az állam és a társadalom között lelki konszenzus áll fenn. Ehhez pedig szükséges nemcsak a társadalomnak ilyen irányú nevelése, hanem az is, hogy maga az államigazgatás is olyan legyen, hogy a társadalomnak minden rétegbe azt valóban a magáénak érezhesse és meg legyen győződve arról, hogy ebien az államrendszerben vele igazságtalanság nem történhetik. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Éz az igazi demokrácia, ez a konszenzus!) Azt hiszem, ha ma az állami élet válságáról beszélünk, akkor tulajdonképpen erről van szó, mert hiszen az állami élet válsága nem egyéb, mint az állami igazgatás válsága. Ha el is ismerem tehát, hogy ma elsősorban a háborúval kapcsolatos állami feladatok zavartalan betöltésének kell a főszempontnak lennie és ennek a szempontnak érvén ve sítését nem szabadi túlzott kritikával megakadályozni, veszélyeztetni, de ugyanakkor azt is hangsúlyozom, hogy mihelyt a háborún túl vagyunk és mihelyt a lét és nemlét kérdése eldől, nem lehet sürgősetb feladatunk, mint az egész állami igazgatás újjászervezése. ÍAz elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el) A múltban a közigazgatás nem szükséarletek kielégítésére törekedett, hanem jogszabályokat hajtott véére és ennek következményé. hogy a közönség: nem tekinti többé, mint a nemzetnek egy vele egyenlő Összetételű, hiozizá közelálló szervét, hanem valami idegen, az életet feleslegesen megnehezítő valaminek. Az első feladat az, hogy az igazgatásnak közelebb kell jutni az emberekhez, vagyis intézkedései világosak és érthetőik kell, hogy lee-penék: és eljárásaik gyorsak és egyszerűek. Kö£igazgatásunikuaki egyik, ha talán niem^ is elsőrendű baja az- hogy rendkívül lassú es nehézkes és a bürokratikus munka ijesztően nagy. Hetek telnek bele, amíg egy akta a maga normális útján eljut ai leírótól a kiadóig, ha pei dig egy ügynek több 1 minisztériumot vagy egy
