Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349. (Zaj jööbfeldl.) A megtermelt életiszukiségletl cikkeiket peidlg olyan árrendszer alapjain tudja a fogyasBtóhoa és a; gazdasági ©létbe eljuttatni, >aim©!l!y árrendszert a pénzügyi kormániyzat aiz ő különleges pénzügyi politikájával kialakított. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ezzel' a. különtagesi pénzügyi politikáiv.ail kialakított árrenidsfzer merni szolgaijai a nemzet összességéniek érdekét. T. Képviselőház! Itt a gazdaközönségnek egy súlyos problémaijára szeretném a jelenlevő közellátásügyi miniszter úr figyelmét felhívni. A közelmulthain Hajdú vármegyében tartottam gazdaszervezési értekezletet és ott a jelenlevő gazdavezetők felhívták a figyelmemet arra, tegyek lépéseket a közellátásügyi miniszter xirnál abban a tekintetben, hogy a közéllátásra hizlalt sertések árát a 120 kilón felüli határnál 4 pengőre emelje föl ugyanúgy, mint ahogyan a 150 kilón-, fölüli hízott sertés-súlynál teszi. Gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy tulaj don képen 1 mi is volt az Oikia ennek. Mi gyakorlati gazdák ugyanis tudjuk, hoigy 120 kiló súlyig az a hízó sertés, körülbelül tudja a hizlaláskor beállított takarmányértékesítési százalékot produkálni, de amikor a 120 kiló súlyt túlhaladja, már a eúlyprodnkció százalékban sokat csökken. Vagyis 120 kilóig ez a süldő 18—20 százalékot tud produkálni, 120 kálón fölül már nem tud rsak Ifi—lS %-ot produkálni. (Szász Laios közellátásügyi miniszter: Más az arány a hús és a fogyasztás közötU Tehát ennek a differenciának az el számolását és a kártalanítást kívántját, gazda társaim a 120 kilón felüli súlynak magasabb áron fizetésével. Be nemcsak itt van a hiba. Egy községben az elöljáróság felhívta a figyelmemet arra is, hogy a gazdák mesterségesen, különféle kifő gásokkal valósággal kényszerítik az ellöl.iáróságokat, hogy vegyék el tőlük a 100—120 kilós sertéseket,.mert nem tudják tartani. Az is^megtörténik, "hogy eltörik valahogyan a lába a disznónak és akkor kész dolog elé van állítva az elöljáróság, el kell vinni á disznót. (Eoy hanp a szélsőbaloldalon: Kényszervágás!) ^s most megtörténik, hogy ennek a 100—120 kilós disznónak két ujjnyi szalonnája van, zsírba alig. Előttünk áll tehát az a. súlyos közellátási kérdés, hogy ha. a most hízóba állított sertéseket 110—120 kilós, súlyban vágjuk le, vajjomi a jövő évi augusztus-szeptember havába 11 hogyan tudunk majd zsírból gazdálkodni? ?\ Ház! Vem még a gazdaiközönteégnek egy súlyo« problémája és ez a marharekvirálás. Oazdatársaink tudomásomra hozták azt a súlyos sérelmüket, hogy az átvétellel megbízott kereskedő kényszeríti őket arra, hogy 840 kilo méterrel lábon hajtják ? szarvasmarháikat, ott á vasútnál mázsálják le és azután még vonják le belőle a 8%-ot. De nemesa'k ez a baj. haàein ott. is baj van — amini+ erről szánitailjsn hozzám érkező levél tanúskodik — hogy vemhes állapotban vágjTfik le szarvasmarhákat. Itt felhíj vom a miniszter úr figyelmét, arra. hogy -in volna egy olyan rendelkezést kiadni, hogy ál latorvos vizsgálja meg azokat a szarvasmarhákat és a venibes szarvasmarhákra adjanak ki vágási tilalmat. Sőt szükségesnek tartanám a marhabévá Hás «ypunoontjából egv orszá.e-os kataszter felállítását is. hogy minden járásban és' községben mondiá.k meg miniden gazdának, hosrv körülbelül mikor lesV f kötele« marhát belszolgál tatni, mert ha a gazda tudja, hogy abülése 1943 december 2-án, csütörtökön. 511 ban az időben marhát keU beszolgáltatnia, akkorra lesz módjában ,a beszolgáltatandó marhát feljavítani. (Szöllősi Jenő: Ehhez szervezés kel lene!) T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a kistermelők közellátási sérelmét is idehozni, ez pedig az, hogy a közellátással foglalkozó tisztviselők sokszor pártpolitikai szempontot figyelembevéye intézik el a kisemberek fej adagellátását. (Elénk ellentmondások iobhfelől, —. vitéz Lipcseey Márton: Ne beszéljen így!) De beszélnem; kell, t. képviselőtársam, mert így történik, (vitéz Lipcsey Márton: Dehogy történik ígyi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. If j. Tatár Imre: A kedélyek megnyugtatása érdekében szükséges volna egy általános rendelkezést kiadni, hogy elsősorban a kistermelők fejadagja legyen biztosítva, elsősorban à vetőmagot biztosítsák és csak azután legyenek kötelezve a kistermelők a pontkötelezettségnek a teljesítésére, (vitéz Lipcsey Márton: Ez meg iis van! De nem ezt csinálják! — Szöllősi Jenő: Űgy-e, hogy normálisan így gondolná?) Itt meg kell emlékeznem az anyaghivatalnak a téglagyárakkal szemben tett intézkedéseiről is. Nagyon hibáztatnom kell ezeket az intézkedéseket, habár a cél helyes, mert lígy tudom, azért állították le a tégla- és «serépkiutalást, hogy esetleges bombázások idején legyen elegendő készlet. De ha ez így van. akkor szerintem az utóbbi három év termelési kapacitását figyelembevévé, meg lehetne állapítani, hogy ahogy annak a téglagyárnak mennyd a hatvi, negyedévi teljesítménye és mindig kötelezni lehetne őket a folytatólagos termeléáre, de meg kellene engedni, hogy a már kitermelt téglát és cserepet a szükségletek kielégítésére nyújthassák. Ez szükséges volna azért is, mert a gyár a munkásokat zavartalanul tudná foglalkoztatni, tehát a munkásoknak és családjuknak is biztosítva volna a létalapja, azonkívül pedig biztosítva volna az építőanyagszükséglet ellátása is. T. Képviselőház! Hogy a mezőgazdaság a mai nagy háborús kötelezettségének eleget tudjon tenni, ahhoz szükséges vasanyaggal és gazdasági gépekkel való ellátása, mert ha nem lesz patkó, ha nem. lesz ráf, ha nem lesznek mezőgazdasági felszerelések, a szükséges me* > zőgazdasági munkát a gazdatársadalom nem tudja idejében elvégezni és akkor a termelés csökkenése következtében a közellátást sem tudjuk előmozdítani. T. Képviselőház! A mezőgazdasági cselédek, munkások és köztisztviselők életszükség 1 leti cikkeinek természetbeni kiszolgáltatását tartom szükségesnek. Ezáltal a most a feketepiacon forgalomba hozott életszükségleti cikkek keretéből egy nagy részt ki tudnánk kapcsolni, mert az nem kerülne a közvetítő kereskedelmen keresztül forgalomba, hanem állami szfeveken keresztül juttatnák a gyártól a fogyasztóhoz és így nem lenné egyes '•sötétlelkű' kereskedőknek mródb'uk a fekete árusítás folytatására. T. Kénvisplőház! Amikor P. feketepiac következményei rnl beszélünk, akknr a legszeronesétlenetb helvwete az. igazpá<mp-vminiszter iiTTíf\í^ van. mert hiszen nozieióiánál .fogva, az igazsáíTÜgyminiszter úrnak kell a bíróságot utasítani arra. hogv valóban olyan' büntetést statuáljon az árdrágítást űzőkre, hogy meg-