Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 340 kelység yállailtai a magyarság keleti védőbástyájának szerepét, amióta vállalta, hoigy a ma gyarságot megvédi minden kelet felől jövő veszedelem eilen és tényleg tartotta a határt a besenyők, kunok, tatárok és minden más keletről jövő veszedelem ellen. Ebben a védőbástya, helyzetében adódott a székely nép lényege a történielem folyamán, ez határozta meg elhelyezkedését, ez határozta meg jogi intézményeit és ez szabta meg azt, hog-y a természet és a történelem által ilyen mostohává tett helyre, a keleti Kárpátok tövébe telepedett le. Gyialkran állott itt a sízékelység, a történelem folyamán, súlyos kérdések előtt és gyakran fenyegették a székelységet elnyeléssel a veszedelmek. Azonnalin mindem külső veszedelem ellem hősiesein és sikerre] vette fel a székelység a küzdelmet. Akkor kezdett súlyosbodni a helyzete, aimikor belülről kezdte őrölni a, szú. A XV. század után kialakult a magánbirtok és kiaiakurnaik az osztálykülönbségek. Addig a székelység földközösségben élt, mindenki évente megkapta a magái kisorsolt nyílföldjét, amelyeit megmunkálhat és nincs társadalmi különbség, amely a székelyt elválasztja. Amikor alkalom nyílik arra, hogy mindenki s'ziakíteoini ki magának földet, kialakul a magántulajdon, akkor lett a székelységnek egy szegény rétege, amelynek nincs földje. Ez a kérdés azonban súlyossá osaik az 1848-as reformok után válik, mert ekkor a, székelység, nem lévén közjogilag jobbágy, hanem mind nemeseimber lévén, meni részesült földben. Azok a szegény székely nemesek tehát, akik tulajdonképpen jobbágysorsbai süllyedtek le, nem kaptak földet. Azért a székelységnek az úrbéri kártalanítási összeghez hozzá k'ell já~ ruliniiat, éppetn úgy, mint a földesúrnak és a jobbágyságnak, habár az egyik ezek fc'özül a kártalanítási összeeet katpja meg, <& másik a földet, a székely pedig semmit sem kapott. Az általános közteherviselés bevezetése is súlyos feladatokat és súlyos terheket ró^ a stzékelyséjpf vállára, amely eddig csak a határvédelembŐl vette ki részét, ezzel szolgálta hazáját. Ezekhez, járul még a« arányosításnak és a tagosításoknak a szearénv székelyek részére ' A-aló hátrányos megoldása. Az arányosítással az! történik, hogy azok a székelyek, akik elvesztették a falu határában lévő szántóföldjeiket, akik eleddig az erdőben .«zabadon használhatták a fát és akiknek a havasi birtokon mindig volt megélhetési lehet őí-és-ük, az arányosítás során a belső birtok arányában részesülnek a külső birtokból és így a szegénv emberek még nagyobb nyomorúsáerba kerültek, úgyhogy a vándortarisznyát vehették a nyakukba. Siílyoisbította a helyzetet az is, amit már a kormánypárti padsorokból állapít meg Ugrón János képviselő 1902-ben, hogv a magyar állam semmi hatályosabb intézkedéssel nem jött a székelység segítségére. Példának felhozza azt, hogy másutt állami költségen énítették a vasutakat, ai Székelyföldön a legelső vaisiU a legszegényebb vármegye utolsó filléreiből épültl Az ezt követő időben a székelység elkövette azt az ügyetlenséget, hogy mindig az ellenzéki pártokhoz húzott és ezért nem részesült a korülése J94S december 2-án, csütörtökön. 531 miányzat kellő figyelmében és kellő támogatásában. Nem akarom azonban itt mind felsorolni azokat a sérelmeket, amelyeket az egykori közírók és politikusok felpanaszolnak, csak arra akarok rámutatni, hogy ennek az anyagi leromlásnak a következtében a székelység kivándorlása komoly méreteket öltött*. Olyan komoly és veszedelmes méreteket öltött ez a kivándorlás, hogy a századforduló idején már a kormányhatóságok is felfigyeltek erre a kérdésre. (Egy hang a balközépen: De későn!) A liberális érának meg az volt a felfogása, hogy ahány magyar ember kivándorol az országból, ugyanannyi jön be Galíciából és az egyremegy. (Zaj és felkiáltások a balközépen: Dehogy megy egyre!), sőt voltak olyanok; akik kívánatosnak is tartották, hogy ezek az élénkebb észjárású zsidók szaporítsák a magyarságot. (Felkiáltások a balközépein: Ezt el is érték!) Végre rájöttek ennek a felfogásnak a téves voltára, rájöttek arra, hogy milyen öngyilkosság ez a magyar faj szempontjából és akkor országszerte kezdték kutatni a kivándorlás okait. Így ült össze 1902-ben a csikftusnádi sízékely kongresszus, amely egynéhány lelkes magyar] hazafinak a kezdeményezésére szélesebb alapokra helyezkedett ési nemcsak a kivándorlás okait kívánta feltárni, hanem foglalkozott a székelység összes adottságaival is és egy nrcgrammoí próbált elkészíteni a székelység feliemelésére és fejlesztésére. Ha ennek a kongresszusnak a határozatait vizsgáljuk, amelyek egy hatajmas nagy kötetet tesznek ki, megláthatjuk ezeknek hibáit, de el nem vitathatjuk azt, hogy jószándékú férfiak alkották ezeket és a székelység segítése lebegett a szemük előtt. A kongresszus legnagyobb hiánya az volt, hogy mean volt egy olyan szerve, amely a határozatok végrehajtásáról gondoskodhatott volna, így azok csak pusztába kiáltott szó maradtak és csak kisebb jelentőségű reformok valósultak m'eg a kongresszus határozati javaslatai alapján. Darányi Ignác akkori földmívelésügyi miniszter tanúsította a legtöbb megértést a kongresszus határozatai iránt, mert ő egy földmívelésügyi kirendeltséget létesített a Székelyföldön, amely áldásos munkát végzett. Az ipari akció, amelyet az iparügyi miniszter in*dítot't el, már sokkal kevésbbé volt eredményes. Vée-eredménvben elmondhatjuk, Hogy az 1902. évben; megtartott csiktusnádi székely kongreszszus után is gazdátlan volt a székely kérdés» és H székelység helyzetében lényege» javulás nem állott be: ezután is hiába volt a székelység vezetői részéről minden kérés, könyörgés vagy panaszkodás, nem változott az a helyzet, hogy a Székelyföldet elkerülték a nagy kereskedelmi utak, a vasutak és nem indulhatott me^ ott a gazdasági élet fokozottabb fellendülése. Ilyen körülmények között következett be a, báboru után a Székelyföldnek az ország testéről' való leszakítása é«< egy ellenséges érzületű* államba való beépítése. Ha a megszállás 22> esztendeije alatt nem is reméltük azt, hogy ?% ellensége« érzületű romám állam támogatólag és segítőleg a székelység hóna alá nyúl, de el sem tudtuk képzelni azt a grazdasáe-i lezüllést. amelynek ki voltunk téve. Hoerv Románia mennyire elhanyagolta a Székelyföldet gazdasási szempontból, arra legjellemzőbb egy a saját propagandájuk által kiadott franci a nyelvű térkép, amelyem feltüntetik mindazt a 73*