Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
38 Az országgyűlés képviselőházának 341, nak az iparvállalatok saját tőkeképzése mutatkozik. A bankok ugyanis eléggé el vannak foglalva egyéb tereken a finanszírozással és, talán nem is kívánatos, hogy az iparvállalatoknak erős bankérdekeltségük legyen. A részvénytőkének nyilvános jegyzés alapján való összegyűjtése esetleg némi eredménnyel járhat, de erre rnetm lehet felépíteni az ipari programmot. Marad tehát az iparvállalatok saját tőkeképzése. Itt is azt kell azonban kérdeznem: vájjon ennek meg vannak-e az alapfeltételei? Eddigi árpolitikánk mellett iparvállalatainknak kevés lehetőségük volt erre, azonban az ezidei árrendezés ezt már lehetővé teszi. Ezen az úton tovább kellene haladni és nemcsak megengedni, hanem egyenesen kötelezni ke 1 lene az iparvállalatokat arra, hogy tartalékoljanak tőkét iparfejlesztési célokra, Amikor erről van szó, nyomban rá kell mutatnom arra is, hogy a magyar iparvállalatok árpolitikájában alighanem valami szervi hiba van. Hangsúlyozottan kiemelem, hogy nem a vállalatok hasznát értem alatta és nem is kifogásolóim mert addig, amíg nem lépték át a nemzetgazdaságilag- jogosult kereteket, ez nemcsak hasznos, de szükséges is. Azt hiszem ellenben, hogy az önköltiségszámításban van a hiba. Ez a hiba pedig nem a kalkulációszámítások tévedéseiből ered, hanem onnan, hogy gyáraink talán nem dolgoznak eléggé racionálisan, vagy pedig túlzott költségekkel kell .számolniok. máskülönben nem lehet megérteni, miért kell egyes iparcikkeknek, amelyeknek nyersanyaga hazai származású, drágábbaknak lenniök, mint a hasonló feltételek mellett gyártott külföldi iparcikkeknek. Erre számtalan nélda is van, de feleslegesnek partom, hogy ilyeneket felhozzak. Azt hiszem, ezt a kérdést alaposan ki kellene vizsgálni, mert iparunk jövőjének, létének és továbbfejlődésének a biztosítéka az, hogy megállja helyét a piacon. A vállalatok önköltségszámítását abból a szempontból kellene megvizsgálni, vájjon a költségek nem volnának-e 1 csökkenthetők megfelelő racionalizálási mellett, értve racionalizálás alatt nemcsak a munlkametódusok és gépi állomány korszerűsítését, hanem annak vizsgálatát m nem túlsoik-e az adminisztrációnem túlnagyok-e aa üzemben a vállalkozás méreteibe® viszonyítva az adminisztratív szervek égi költségeik. Mindez alapos' vizsgálatot érdemel. Kérem a miniszter urat, hogy iparunk jövője érdekében ezt a kérdést tanulmányöztassa. Iparvállalatainknak most a háborús viszonyok következtében nagyon nagy az adminisztrációja ás ez (mindenesetre sok költseggel jár- A siak különféléi nyilvántartás és bejelentés nemcsak hátráltatja az iparvállalatokat munkájukban, del óriási költségeket is von maga után, mert a nagyobb iparvállalatoknak valósággal külön osztályokat kell felállítaniuk, a. kisebb iparvállalatoknál pedig külön alkalmazottakat kell foglalkoztatniuk, akik egyébbel siem foglalkoznak, mint hogy ezeket a nyilvántartásokat és különféle, bejelentéseiket kezelik és áttanulmányozzák a sok-sok intézkedést és rendeletet. Ez a mai irányított gazdálkodás mellett talán nem is kifogásolható, de kifogásolható maga a puszta tény. Ezekef a rendeleteiket és bejelentéseket valahogyan mégis egyszerűsíteni és egységesíteni kellene, ülése 1948 november 22-én s hétfőn I hiszen maga Kállay miniszter elnök úr utalt arra bemutatkozó beszédében, hogy nálunk tömegesen gyártják & rendeleteket, valósággal szalagrendsizer szerint gyártják. Ha nem is ezekkel a szavakkal mondotta ezt, de körülbelül eíz volt az értelme. Erre egyébként az iparügyi miniszter úr is rámutatott és reméljük is, hogy a miniisztetr úr gondoskodni fog arról, hogy ezeket némileg egyszerűsítse. A. rendeleitek még ma is tömegesen jönnek ki. éppen úgyi, mint egy évvel ezelőtt. Egy példát ragadok ki. A fásszakmában 1942-ben száz körül volt aj különféle rendeletek száma. Ebben az évben, eddig valami kis apadás mutatkozik, de a hátralévő öt hét alatt még elérhetik a tavalyi számot, mert ma 90 körül van a rendeletek száma. A 'rendeletek ilyen tömkelegét nyilvántartani nagyon nehéz, betartásuk pedig eigészen komoly gondot okoz. Hogy megint csak a fásszakmából vegyek tünetként egy példát, megemlítem, hogy ha egy fakereskedő gömbfát akar venni, hogy azt feldolgoztassa egy fűrészüzemben és azután ellássa a vidék fogyasztóit, ehhez a következő bejelentések és a következő adminiszr tráció szüséges. Részt kell vennie egy versenytárgyaláson, azután megfelelő hivatalos űrlapon ajánlatot kell tennie, ha sikerül megkapnia, ha odaítélik, akkor jelentenie kell az erdőigazgatóságnak, ugynakkor jelentenie kell az Anyaghivatalnak is, természetesen más űrlapom Ha megkezdi a termelést, ezt megint csak jelentenie kell az Anyaghivatalnak, amikor befejezte a termelést, akkor jelentenie kell. hogy mennyi abban a fában a. bánya fa. Amikor ez is megtörtént és leszállítja a fát a fűrésztélepre, megint be kell jelentenie aa Anyaghivatalnak, amikor felfűrészeltette, újból be kell jelentenie, hogy mennyi volt a bányafa, tehát négyszer-ötször kell jelentést tennie az Anyaghivatalnak. (Gaa 1 Alaios 1 : Engedélyt kell kar>nia a fe 7 fűréS7elésre!) Tîgy van és még feloldást is kell kérnie az Anyaghivataltól, tehát még több tennivaló van. É» most jön még —- éppen a napokban lépett ér« vénybe egy további előírás — az ipari szállítási igazolvány. Mit csináljon most a kereskedő vagy a fűrészüzem tulajdonosa? Erre termésizetesen egy külön embert keli; tartani, mert ez rengeteg munkát ad. Azt hiszem, valami hiba van a. szervezésben, mert ha már az Anyaghivatal háromnégy vagy talán öt jelentést is kapott ugyanarról a famennyiségről, miért kell mosft még egy szállítási igazolvány is? Ennek az lehetne a célja, és azzal lehetne indokolni, hogy ne kerüljön a feketepiacra az a_fa, de hiszen altból a négy vagy öt bejelentésből az Anyaghiiviatal már tudomást szerezhetett! ezekről a famenynyiségekről. Ha tehát ezek a rendelkezések, ezek a jelentések valóban megfelelnek céljuknak.. . Elnök: Kérem ,a- szónokot, legyen szíves e^y kicsit hangosabban beszélni, mert a gyorsírok nem értik a szavát. Spák Iván: Ebből azt kell következtetnem, hogy a különféle rendelkezések mégsem felelnek! meg céljuknak és ezért talán egyszerűsíteni vagy egységesíteni kellene ezeket a rendelkezéseket, hogy egy vagy két jelentésben is el lehessen azt intézni. Akkor a vállalatok kevesebb embert foglalkoztatnának és nagyobb volna a világosság a dologban.
