Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

400 Az orttzâggyûhês képviselőházának 348. ülése Í9d3 december ï-èn, szerdán. lenjei kérdése, ahogy az itt a Házban több felszólalás során is elhangzott. Ezzel, t. Ház, körülbelül megindokoltam azt is, miért hoztam elő a ruszin autonómia kérdését már 1941-ben. Hiszem nem kétséges, hogy a magyar nemzet életében] 1848—49-ben a tragikus! törés ott 'következett be, hogy az említett külső és belső feszültséget egyszerre levezetni nem lehetett És ha ez a két feszültség, amint-mondottam, ma is fennáll é& a külsőt leszerelni a háború® helyzet következtében a legjobb akarati mellett sem lehet, hiszem a miniszterelnök úr felelőssége teljes tudatában mondotta a költség vetési vitát megnyitó (beszédében itt a Ház előtt, hogy (olvasm): »határainkat, ha kell, fegyverrel fogjuk megvédeni, — ez nem képezheti politikai konszideráció tár 4'yát...«, akkor megint csak hangsúlyoznom kell, hogy itt a tizenkettedik óra megtenni minden lehetőt a már említett belső feszültség, a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében. Ma a magyart nemzet abban; a szerencsés helyzetben van, hogy a kormányzat élén Kállay miniszterelnök' úr ^személyében nemcsak abszolút tisztán látó és az eseményeket csodás ösztönnel előre megérző államférfiú áll, hanem a kormányzásban roppant kifinomult gyakorlati érzékkel bíró politikus is. (Éljenzés a jobboldalom és

1 a középen.) Ennek idáig ő nem egy íz'bi&ni tanúbizonyságát is adta. Nem szeretném, t. Ház, ha szavaimat valaki is puszta dicséretnek vagy hízelgásneik venné, ma sokkal komolyabb időket élünk, semhogy személyi szempontokra legyüník figyelemmel (Ügy van!), viszont az objektív kritika mindig az ügyét szolgálja, meri hitében erősielbbé, ellenállóbbá, cselekedeteibein pedig biztosabbá, határozottabbá teszi a nemzetet éis a nemzet sorsának irányítóit, is. Megállapításaimat az ország mai helyzetének mérlegelése érlelte meg bennem. Annák bizonyságául, hogy ezek a mérlegeléseik a tárgyilagosság keretein belül és a tárgyilagosság keretei között mozognak, elég, ha rámutatok a miniszterelnök urnaki Huszton elhangzott történelmi jelentőségű miegnyilat'KOzására (Ügy van! jobbfelől.), ahol a Kárpátmedemce kérdésének megoldásában figyelmeztet, hogy (olva&sa): »A mai világégésben és kavianodáslban az e'gyedüli pozitívum, a.mii szóba jöhet, a magyar ezeréves^ múlt, annak tárgyillagosi kritikája és az abból _ ia mai kor nemzetiségi és szociális szemléleteinek megfelelően levonható konzjekveinßiai.« (Egy han.c,* m baflközépen: Nagyszerű beszéd vált! >— W'Ovább olvassa); »Ide tartozikt —

t miondottia — az Önrendelkezési jog fogalma is.« A magyar ezeréves multat a Dunamedencébetn mint pozitívumot mindenki, még az ellenség is el kell fogadja. Annáik tárgyilagos kritikáját, legalább is a mára leginiíább vonat bozt átható részeiben, amennyire az, egy beszéd kerettében lehetséges volt, próbáltam felvázolni és az ebből a mai kor nemzetiségi és szociális szemileieteinek megfelelőéin levonható konzekvenciáira is próbáltam rámutatni. A miniszterelnök úr szükségesnek tartotta itt külön megjegyezni, hogy idetartozik az önrendelkezés fogalma is. Ez vonatkozhatik a magyar nemzetre is és a magyar nemzettel! együttélő nemzetiséígekre is. Mert más az, ha egy nemzet vagy nemzetiség valamit önrendelkezéseik alapján tesz és más az. ha cselekedetét bizonyos kényszerítő' befolyások irányítják. (Egy hang a bjlközépen: Ellenőrzés kell.) Bjbből következik, hogy a magyar ezeréves múlt mint pozitívum, a miniszterelnök úr bölcs politikai 'koncepciójában tovább építtessék, mert a nemzet életében megállás nem lent, szemben az ellenerők pozitívumával, lenti, szemben m, eHleneriő'k pozitivumávaJ^ amely különféle tervekben és azok eléggé aktív propagálásában máris jelentkezik, ahogyan azt itt nem egy, felszólalás keretében is hallhattuk. A miniszterelnök úr ezekkel szemben Kossuth konföderációs tervét említette fel Huszton. Ö bizonyára tudja ennek esetleg a Dunamedencében elkövetkező mély értelmét, jelentőségét, én azonban ismételten arra bátorkodom felhívni szíves figyelmét, tegye meggondolás tárgyává: a magyar nemzet .egyedülvalóságában az országra nehezedő s a Kelet ás Nyugat felől jelentkező nagyhatalmi súlv erősebb megterhelésének ellensúlyozására és a belső

1 nemzetiségi feszültség jóhiszemű és jóakaratú levezetésére nem látja-e elérkezettnek az időt arra.' hogy eLősorban Kárpátalja közjogi helyzete .rendleztesséik véglegesen a magyar birodalomban úgy, hogy az a háború után elkövetkező európai ujjárendeződés idejére éppen az általai Huszton is említett önrendelkezés fogalmát mind magyar részről, mind) ruszin részről kétségtelenül igazolja, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nagyon helyes!) Amikor erre a, miniszterelnök úr szíves figyelmét felhívcmi, t. Ház! teljes tudatában vagyok annaik, hogy a magyar társadalom egy tekintélyes része ennek a kérdésnek fontosságát és súlyát nem éirzi és ftem tudja. Nem tudjai pedig azért, mert nincs tudomása arról, íhogy példfeul' Kárpátaljának; Magyarországhoz való csatolása nemzetközileg még nem ismertetett el. ahhoz pedig, hogy a jövőben elismertessék, szükséges legalább az, hogy ' egy a leendő beiket ár nyálasokon' is akceptabilis. a ruszin nép akaratát is kifejező fait accompli teremtessék. Azt is elismerem, hogy a. magyar köztudat nincs ellene a ruszin autonómiának. »Hiszen _ ha csak ezek volnának, megadnánk nekik mindlent, de mi lesz akkor a többivei?« — hangzik az aggódó hang mindenfelől. Erre pedig Mikó Imre igen t. képviselőtársam azt feleli (olvassa): »Ha, a történelmi magyar g*éniusz sikeresen nem tud megbirkózni ezzel a problémával, akkor saját hazánkban is kicsúszik lábunk alól a talaj.« Ez a, megállapítás eléggé súlyos és azt hiszem. célja 'Volt éppen, a probléma, súlyosságát érzékeltetni itt a Ház előtt. Azért. t. Ház, ismétlem, * Kárpátaljának ügye nem msziu, érdek többé.-de vitális magyar érdek (R. Vozáry Aladár: Mindig az is yolt!), mert benn© a magyar Jelen és .a. magyar jövő; nyerhet egy pozitívumot, de mulasztásesetén éppen a jövőben válhat belőle nezativum is. A csehszlovák köztársaság felbomlását, t. Ház, nem kis mértékben ígéreteinek be nem váltása idézte elő. Szlovenszkó autonómiáját elismerni nem akartaik azért, mert ez a csehszlovák nemzet fikciójának a végét jelentette volna, Kárpátaljáet pedig azért, mert ezt a területet a csehek önmaguknak megtartani komolyan soha sem js akarták és csak zálogként kezelték (Korláth Endre: Húsz év alatt nem volt háború, azóta pedig mindig háború van!), hogy majd egy leendő nagy Oroszországnak vagy leendő nagy Ukrajnának biaonyos politikai kon-