Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-348
4M Az országgyűlés képviselőházának 848 (Baky László: Akkor így beszélnek itthon !) ...akkor akadjon itt egy egyetemi tanár, aki a debreceni egyetemnek.. (Zaj a jobb- és a szélsőba oldanom.) dr. Händel Vilmos egyetemi tanár 1943 október 2-án... (Donath György: Kár volt megemlíteni!) ...a debreceni egyetem megnyitó ünnepélyén azt mondja » magyar hadseregről:... (vitéz Jaross Andor: Már nem is egyetemi tanár! — Rassay Károly: De ae volt! — Horváth Zoltán: Prorektor! — vitéz Jaross Andor: Már nem!) Azt mondta a nagy nyilvánosság előtt az egyebeim; megnyitó ünnepélyén :... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék megmondani helyesnek találja-e megismételni itt is, ha kifogásolta, ami az egye tem megnyitó ünnepélyén elhangzott 1 ? (Felkiált ásoU a jobboldalon és a jobbközépen: Éljen az elnök! — Taps.) Peyer Károly: Miután, ezek a, kijeletések közismerteik, nem tartom szükségesnek, hogy ezeket megismételjem itt a Házban, mert nem tartom méltónak, hogy ilyen kijelentések a képviselőház naplójában is szerepei Jetnek, (vitéz LipcSey Márton: Osaik figyelmeztetés után jutoitt erre? — Szöllősi Jenő: De figyelmeztetés előtt akarta!) De fel kell vetni a kérdést, hogy ez ellen aa úr ellen tetteikre büntető feljelentést 1 ? (Malasits Géza: Nem! Üri nyugdíjat kap!) És mi a magyar kormány álláspontja és mi a magyar igazságügyminisziter úr álláspontja ebben a kérdésben? Ha egy egyszerű munkásembert vagy egy parasztot, akinek eljár a szája, nemzetgyalázásért elítélnek, akikor mit érdieméi az as, egyetemi tanár, akinek jogi képzettsége van és aiki tudatában volt annak, amit mond, — amikor a magyar hadseregről ilyen lesújtó becsmérlő véleményt mondott. (Tornyos György: Ha a bíróság előtt van, alklk'or a kormány nem avatkozhtatlk be. — Közi Horváth József: A nyűg díjazás, nem elegendő, ez kétségtelen!) Azt mondják, hogy mi megvédjük hatá rainkat a Kárpatokom. Igen, mi magunk! De a Duna deltáját azt iniár nem fogják védeni azok, akikre itt hivatkozás történt! És,, ha azokra történik hivatkozás, hogy azok! véidjenek bennünket vagy seim, akkor osaik utalok azokra a »szimpátia nyilatkozatokra«, amelyek a románok részéről elhangzottak^ az utóbbi időben», amikor a legperfidebb módon nyilatkoztaik a magyar államról. (Ügy van! Ügy van! a balközépem!. — Ras&ay Károly: Igaza vart!) Ne tessék egy pillanatig sem közösséget vállalni ezekkel, sem ezen a területen, se más területen! Nekünk vannak elintézni valóink, vannak leszámolni valóink, vannak követelni valóink. (Taps a balközépen. ~Zaj \a jobb- és 1 a szélsőbailoldalovú. — Az elnök csenget.) Mindenütt ünneplik a hazatérő sereget. A szlovákok ünneplik visszatért csapataikat, a spanyolok ünneplik a kék dandár viszszatérését. Kérdem, mi lesz a magyar csapatokkal, (Baky László: Jön a destrukció!) mi lesz területeinkkel, mi lesz fővárosunkkal, amelyet nagy veszély fenyeget, úgy, hogy én nem is tudom, mi fog itt történni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Amit a "maga elvbarátai akarnak!) Nem tudom, mi fog történni és hogy fel van-e készfülve ez a főváros a megfelelő védekezésre minden területem és hogy nyujtják^e nekünk azt a ; védelmet, amely védelem minimálisan szükséges. Én végtelenül sajnálom, hogy ezekről & ; kérdésekről itt kellett beszélnünk és hogy együlése 1943 december í-én, szerdán. általában nekünk valami közünk van hozzáHigyjék el, egyforma fájdalommal tölt el az, ha olvasom a lapokban azokat ai szomorú híreket, amelyek városok bombázásáról szólnak, tekintet nélkül arra* hogy az a várois, mely országhoz tartozik vagy mely területen fek szik. (Zaj a széhőbaíloldalon.) Mindenütt olyiau nok szenvedik meg ezt. akik tulajdonképpen nem aktív részesei a hadviselésnek., nők, gye rekek, öregek. (Malasits Géza: Ki kezdte? r — Palló Imre: A zsidók kezdték, azok csinálták. — Derültség balfelő. — Palló Imre: A maga barátai!) A zsidó nem ül fel repülőgéprei (Palló Imre: Mert gyáva, mást küld oda!) Autóba még igen, de nem repülőgépre. (Egy hung a szélsőba öldalom: Csak já biztosítás után.) Egyformán szomorú ez és egyformán fájdalmas. Êsi mi ne igyekezzünk ebből derült pillanatokat szerezni, hanem érezzük át azt a szenvedést, amelyfcen része van azoknak a lakosoknak, akik ma hajléktalanul, bárhol, bár mely városban szaladgálnak az utcán és keresik hozzátartozóikat, de nem tudják megtalálni. (Baky László: Előre gondoskodik kétemeletes házról, hogy n© legyem hajléktalan!) Nehéz azt itt megállapítani, hogy ki kezdte, mert az egyik ki akarta radírozni a városokat, a másik pedig agyon akarta bombázni a városokat. Ezt majd egyszer állapítsák meg egymás között, akik csinálták- Mi csak egyet kérünk: bennünket hagyjanak békén, mert mi ebből a kérdésből kívül akarunk maradni, nekünk ezekben, a harcokban, ebben az egész küzdelemben csak az a szerencsétlen szerepünk van, hogy a felvonulási útban f ßküdtünk és rajtunk keresztül kellett menni és a magyar kormány niem tehetett egyebet, minthogy kénytelen volt ezt tűrni, (Baky László: Visszafoglalta Bácskát, mást nem tehetett!) Ezt a helyzetet, mint befejezettet tekintem. Én nem azt mondom, hogy ez helyes voltnem azt mondom, hogy ez jó volt, hiszen a magyar miniszterelnök tragikus halála a legjobb felelet erre. (Ügy van! bctlfeloli.) Az őszinteség hiánya ebben a háborúban általában megnyilatkozik. Itt mindenki két vasat tart; a tűzben. Tessék megnézni, hogy a Formánok milyen propagandát fejtenek ki kül* földön, készen van a garnitúrájuk az átállításra- amikor annak szüksége bekövetkezik. (Rupert Rezső: Együtt masíroznak az angolokkal!) Nézzék meg a többieket, nézzenek meg egyebeiket, mit csinálnak azok. De az Őszinteség hiánya nem itt kezdődik. Az őszinteség hiánya ott kezdődik, amikor az adott szót, az írásos szerződést nem tartották be, ott kezdődik az őszinteség hiányai. : (Palló Imre: Ki és mit nem tartott be?) És az őszinteség hiánya továbbmegy (Palló Imre: Beszéljen az egységokmányról!) és az országban itt benn rettenetes aggodalommal nézik az elkövetkezendő eseményeket. Bármennyire akarják i s ezt tagadni, lehetnek, akik azt mondják cinikusan: Mit bánom én, hogy mi lesz, majd lesz valahogy, mindig volt valahogy. Vannak ilyen felfogásúak, vannak azonban olyanok is, akik azt kérdezik: mi lesz a mi munkásainkkal, mi lesz értékeinkkel, mi lesz mükin őseinkkel, városainkkal és falvainkkal, ha eizek áldozatául esnek ennek a harcnak; hol fogják ezek az emberek megkeresni, mindennapi ke:
