Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

\ 442 Az országgyűlés képviselőházának 348. nak járd szolgálatok tekintetében nem szakította mes: a nemzethez való tartozandóságát. Tgen t. Képviselőház! Ilyen előzmények után sokszor felvetődik a. túloldalról az a vád', hoisy a magyarság' azért 'értő el mára múlt század közepén » megfelelő abszolút többséget u magyarbirodalom területén, mert erőszakká\magyarosított. Két előkelő szakértőre .. bátorkodóin itt hivatkozni^ az egyik boldogult Teleki Pal, a másik pedig egy nagy angol közíró. Teleki Pál azt mondja egyik kitűnő; fejtegetésében, hogy nem igaz az. hoigy, Magyarországon az iskola .magyarosított, hanem raagyarosí ott igenis a (magasabb kultúra. (Ügy van! jobbfelai'J a maga gravitációs erejénél fogva, magyarosított az ma gazdasági és társadalmi szervezet, mint folyamat, és magyarosítottak a városok, magyarosított az az érijeik, amely a nemzetiségek részéről fennállott, hogy köze led jeinek a magyarsághoz. (Üg\y van! iobbfetűlj Ezt mondja Teleki Pál. MacOartney angol közíró pedig azt mondja a .Dunamedencévől írt egyik nagy tanulmányában, hogy nem áll helyt az, hoay a magyarok valaha' is Magyarország területén elnyomott nemzetiségek fölött uralkodtak volna, hiszen Magyarország a századok folyamán; kezében lévén az egész politikai hatalom és közigazgatási adminisztráció.' ha beolvasztani iparkodott volna, akkor akár a gazdasági, akár a kulturális, akár az ipari és kereskedelmi politika eszközeivel, akár a hadsereg eszközeivel, akár egyéb eszközökkel ugyanúgy beolvaszthatta, volna a nemzetiségeket — és ez. érdekes ebben a rólunk idegem által tett megjegyzésben — mint ahogyan Európa minden nagy népe könyörtelenül és kérlelhetetlenül beolvasztotta a maga nemzetiségeit, ahogyan Poroszország. Franciaország és Anglia tette és Spanyolország is a baszkokkal. Minden nagy nemzet nemcsak nyelvi, hanem faji. népi egyse? megteremtésíre is törekedett. (R. Vor zárv Aladár: És törekszik is!) Egyedül mi vagyunk Európa közepén, vagy keletén az egyetlen állam, amely nom éltünk ezekkel az eszközökkel és mégis éppen egyedül bennünket ér az a.nemzetközi igaztalan, vád. hogy nemzetiségeinkkel szemben kifogásol ha tó magatartást tanúsítottunk. (Ügy v.M $im van! Taps ff jobboMalon.) Itt. akarok rámutatni arra is, hogy amikor Európa nyugatán a lelkiismereti és vallási szabadság miatt 30 éves háború tombolt ésNagy Károly holttestét sírjából dobálták ki magukról megfeledkezett katonák, akkor Ma^ gyaroirszágon a westfáliai békét száz évvel megelőzően a tordai ési a> gyulafehérvári gyűlésen a békés meggyőződés! eszközeivel rendezték az erdélyi hároim nemzet és négy vallás szabadságjogait, (Donath György: Azért volt így, mert mi barbárok, vagyunk !) A nemzetiségi kérdést, igenis, a jogok kölcsönös tisztelete és. az emberiesség jegyében, de azonkívül az. igazságosság és ai kiengesztelődés jegyében kell megoldani, azonban ezeknek a» elveknek és direktíváknak mindkét oldalon jelen kell lenniök a kérdés organikus és végleges megoldásánál. Még egyetlen törvényhelyre kívánom felhívni a figyelmet a miagyajr álláspont teljes. igazolása céljából és ez az 1868:XLIV. te, amely a kisebbiségi kérdésben Európa összes nemzeteit megelőzte a maga lojális, elegáns erkölcsi és igazságérzetével. Az 1868:XLIV, te. megalkotja a politikai nemzet fogalmát és a politikai magyar nemzet tagjává, tesz minden ülése 1943 december l-én, szerdán. honlakót nemzetiségre való tekintet nélkül egyenlő jogokkal és kötelességekkel. Itt álljunk meg egy szóra» A nemzetiségi kérdést — igaza van a miniszterelnöki úrnak ési teljesen aláírjuk: ezt a politikát — *ai jogok kölcsönös tiszteletével ési az emberiesség két előbbi álláspontja jegyében meg lehet oldaná. De nem lehet megoldani ott, ahol hiányzik az őszinteség, az igazságra! és kiengesztelődésre való törekvés. (Ügy van! a jobboldalam és a lözépen.) Ahol állandó irredentát csinálnak a szomszéd államokban^ mint például a románok Erdélyben, ahol minden módot és alkalmat megragadnak az ellentétek kimélyítésére, ahol olyan történelmi jogokra hivatkoznak, amelyek sohiai nem léteztek, (Ügy van! a jobboldalion.) amelyek túlmennek már a dákó-román kontinuitást elméletén és már azt állapítják: meg, hogy ők már a dákokat megelőzőiéig (K. Vozáry Aladár: Már Ádámot megelőzőleg!) laktak Erdélyben, sőt megállapítják az európai közvéleményt félrevezetni akaró hamis* propagandájukkal, hogy ők már aá indogermánokat megelőzőiéig európai kultúrnépek voltak: ott egy ilyen méretű propagandával szemben európai eszközökkel, európai módszerekkel vajmi nehéz küzdeni. (Úgy mw! <s jobboldalon.) Vissza kell térni oda, — hogy közelebbről és világosabban exponáljuk: ezt a kérdést — hogy a magyar impériumi alatt az erdélyi román kérdés a közoktatásügy terén hogyan festett. A magyar uralom alatt Erdélyben pontosan 2091 iskola volt 3533 román tanítóval. Ha a lélekszámot számbavesszük, akkor Erdélyben minden 1016 román lélekre esett egy román tanító, ugyanakkor a Eegátban minden 1418 román lélekre esett egy román tanító. (R. Vozáry Alar dár: Ez az adat is mutat jai, hogy jobbi dolguk volt itt nálunk!) Magyarország az 1868 : XLIV. t.-c.-t nemcsak kerettörvénynek tekintette, hanem ahhoz ragaszkodott és alkalmazkodott is. íme egy, másik történeti példa. Volt Erdély bem hat román középiskola — érdeimes fellapozni ezeket a régi költségvetéseket — s ezek az 1913/14. évi költségvetésben a magyar államtól nemi kevesebb, mint 424.650 aranykorona államsegélyt kaptak. (Egy hang jobb/elől: Ez az elnyomatás. — R. Vozáry Aladár: Rossz befektetés volt! — Derültség.) Volt azután 8 román tanítóképző és 7 papnevelő intézet, amelyekben az 1840. évi VI. te.-vei, a nyelvtörtvénnyel és egyéb törvényekkel szemben még a magyar nyelvet sem tanították. Az Appoinyi-féle

# törvény, az 1907 : XXVII. t.-c. 19. §-ábam mondja ki ai notíagyar nyelv kötelező oktatását. Ez ellen indult meg — nyilván nagyszláv alátámasztás folytán— az az általános agitáció (R. Vozáry Aladár: Sootus Viator!), amely a magyarság és az erdélyi nemzetiségek, románoik együttélését lehetetieniné tette és olyan atmoszférát teremtett, amely seimtmi esetre sem voilt kívánatos sem a románok, sem a. magyarok szempontjából. Most azonban nézzük meg az érem másik oldalát is. Ha ez volt a, helyzet a magyar oldalon, milyen volt az a megszállás alatt a román

1 oldalon? Tudni kell. hogy a megszállás idején, 1924-ben hoztak a románok egy úgyinevezett kulturális törvényt, amely kultúrzónákat állar pított meg (R. Vozárv Aladár: Kultúra nélkül!) és nemcsak kisebbségekrei osztotta a román állam (lakóit, hanem

1 külön kategorizálta is őket vallás, nemzetiség, foglalkozás, megbízhatóság, általában a romám apparátushoz való