Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

Àz országgyűlés képviselőházának 348. ülése Î943 december 1-én, szerdán. v on ülők is elvileg; mindenkor leszögeztek azon alapszik, hogy. minden magyar állampolgárnak joga egyenlő, legyen annak, anyanyelve néniét, roimián, szlovák, vagy akármicsoda. Ezit az utóbbi időben több oldalról kifogásolták, mondván, hogy a tradicionális nemzetiségi magyar politika már idejét multa^ mert már túlhaladott álláspont az egyéni egyenjogúság elve. Én elvileg azt vallom, hogy egyetlen helyes útja a nemzetiségi politikának az egyem egyenjogúság elve. Abban a pillanatban, amikor erről az útról letérünk ^gyik vagy másik nemzetiség javára, olyan precedenst tere;n tünk. hogy a külpolitikai viszonyok változása szerint egy másik esoport is kérheti magának ugyanazokat a pirivüéaiuín'iokat, amelyeket meg előzőleg az egyiknek aőtuuk, akkor mái látszólagos aig&asaggal hivatkozhatik az -egyenlő elbánás elvére és akkor már magunk is atomizáljuk a magyar társadalmat, a nemzet test be inasunk is idegen testeket illesztünk bele, amelyek eddig nem voltak itt jelen. A mi felfogásúink ftp, — azt hiszem, ez a miniszterelnök úr fel fogása is — hogy minden teljesjogú magyar állampolgár tagja a magyar nemzetnek, mert a magyar nemzet nem etnográfiai és nem tájbiológiái fogalom, hanem elsősorban politikai fogalom, a történelemből kialakult -politikai fogalom. A magyar -nemzetnek; tehát tagja minden, akármilyen anyanyelvű magyar állampolgár, hacsak' önmagát tem rekeszti ki belőle. Ezzel «aemiben most mit halinak? Hasítunk népcsiöipoírt^elméleteket, halijuk azt. h©gy itt a nemzetiségi kérdés rendezésénél hà®®my©s autonómiákat, nem területi, haneom etnográfiai autonóm iákat kell adni egyes csoportoknak és így továbfo és így tovább. Azok. akik ilyen urpcsoporiszejű kezelés mellett kardaskodnak, azt mondják, ho^y csak iyen mádon tudjuk biztosítani a ne:n.ze.Liségeknek népi eletük teljes kiélését, kulturális és nemzeti fejlődésük útját. Ami a kulturális és a, népi jogokat illeti, azt hiszem, hogy 1920 óta valamaenniyi -magyar kormány fényesi bizonyságát adta anniak, hogy a mi elveink aiiap^áinj, iái mi módunkon végrehajtott nemzetiségi politika az, anieüy .mellett egyetlen miegtazetiségnek sem lehet jogos panasza, ^kár nyelvi, akár kulturális elnyomás miatt«. Mindén inende tiségünknek {meglehetnek az iskolái, maguk is lehetnek iskolafenntartók a községi égi egyházi iskoláknál, a,zi álliami iskoláknál pedig maguk az érdekelti szülők (döntenek arról, milyen .tegyen az iskola, nyelve. Azt hifiizem, ennél szélesebb, ennél méltányosabb jogokat nemzetiségek sehol sieatn élveznek. Mi boldogok lettünk volna a trianoni időkben vagy akár most is, ha, Szlovákiában, Dél-Erdélyben, mietg Burgenlandiban így kezelnék a magyarokat az iskola szempontjaiból. (Ügy nem! Ügy van! — Taps a baioMalon.) Annál megdöbbentőbb az, hogy ebben a Házban hangot nyerhettek olyan irányzatok és olyan ambíció^ és kénytelenek voltuník végighallgatni olyan nézeteket, amelyek nemcsak ezt a helyes és tradicionális, valóban nagyvonalú és nobilis nemzetiségi politikát támadták, hanem egyenesen ,

a magyar nemzet megibomtását is célozták. (Ügy va<n! Úgy vïm! a bxûhHéalow és • jobb félő .) Célzok itt,, a, nevén nevezem meg. Keintzel képviselő úr múltkori felsEÓllalására,, amelyre a miniszterelnök úr megadja a méltó választ azzal, hogy nemi válaszolt rá. Én azonban nem vagyok a kormány tagja, engem nem kötnek azok a szempontok, amelyek a miniszterelnök urat magasabb nemzeti érdekből amai az állásfoglalásra birták, hogy kijelentsei, hogy a képviselő úrinak nem válaszol. Én igenis megdöbbenéseminek adok hangot azért, hogy egy behívott magyar képviselő, a visszacsatolt németségnek tai képviselője, aki a Magyar Élet Pártjának: a tagja, itt ai Ház nyüt ülésén önmagáról es elvtársairóf is úgy heszélhetiett, hogy: mi német nemzeti szocialisták. (Spett Ernő: Ügy van! Nagyon helyeseim mondja!) Én mindenkinek a politikai meggyőződését beesülöm, parla men tünkbemi vani magyar nemzeti szocialista, párt kettő is, a magyar parlamentben stzólásiszaibadság van, a pártok megalakulhatnak egyeinlő meggyőződésű képviselőkből, aE ember beléphet az egyik. pártba:, kiléphet abból, (Meskó Zoltán: Van, aki ki- ós belép állandóan! — Derültség.) amint ezt legutóbb tapasztaltuk, én: azonban nem tudóim összeegyeztetni ,a, képviselő úr magyar törvényhozói mivoltával, de nem egyeetetheítemi össze a. magyar állampolgári kötelességekkel azt, hogy vallaiki önmagát német nemzeti szocialistának vallia itt :&• parlamen'tben. {Ügy wm! bal- és jobbfelŐ'X) Én nem beszélek pártkérdésről ez a jelenlévő Lukács Bélai miniszter úr elé tartozik, mint a Magyar Élet Pártja elnöke elé, de nem értem a fából vaskarikát, hogy hogyan lehet valaki egyszerre a Magyar Élet Pártjának a tagja és ugyanakkor német nemzeti szocialista. (Mozgás jobb felölj Ez a töhbségi párt dolga, azonhan az egész parlament dolga is az, hogy kérdőre vonjuk az említett képviselő urat: hogyan vallhatta ő magát a magyar parlamentben egy olyan párt tagjának, amelynek vezére tudvalevőleg egy másik államnak az államfője és amely vezérnek a német nemzeti szocialisták — ha ő igazán az, — hűségfogadalmat tesznek? (Zaj ai szélsőMoldalon. — SzÖllősi Jenő: — Ez nem áll! — Meskó Zoltán: Persze, hogy áll! Szószerint áll!— Spett Ernő: Hogy kell érteni? — Rátz Kálmán: Ez így van!— vitéz gr. Hunyady Ferene: A nemzetiszocialisták odaát majd megmagyarázzák! — Szöllési Jenő: Nem tagja ai NSDAP^nabl) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik, mindén oldalon! Gr. Apponyi György: Én nem akarok ennek a kérdésnek további részleteibe belemenni, de ha már a képviselő

1 úr felszólalását itt szóvátettem, ettől a> kérdéstől függetlenül — bár ez belevág nemzetiségi politikánkba. — megemlítem, hogy beszédének érdemi része az asszimiláció körül forgott. Azt mondta a képviselő úr, hogy ő az asszimilációt elutasítja magától, az asszimilációt nem fogadja ell a maga és mint mondta;, ai német nemzeti szocialisták! nevében. Én magam is ellensége vagyok minden erőszakos és mesterkélt asszimilációs törekvésnek (Helyeién.),, mert látjuk, hogy az ilyen nem; természetes úton lefolyt asszimilációnak a következménye azután, ha a politikai szellők változnak, a disszimiláció. (Úgy van!) Ennek bizonyítéka az ,a sok név-visszanémetesítés és így tovább. Mondom, abszolút helytelennek tartom a mindenáron Való mesterkélt, esetleg erőszakkos, esetleg bizonyos előnyök juttatásával űzött asszimilációt. (He'yesMs a sazélsőbaloldalon és a\ közéfmm.) azonban van az asszimilációnak egy természetes útja. Nem kell niesz-