Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

432 Az országgyűlés képviselőházának 348. ülése 1943 december 1-én, szerdán. den egyes tárcánál alkalmat adni arra, hogy esetleg éles politikai viták Ikielletkezaenek. Természetes, hogy a 'költségvetés egyes tárcáinak megvitatásában .a bizottsági tárgyalások során részt vettünk, ott mondottuk el megjegyzéseinket, kritikánkat és kifogásainkat, amelyekéit normális, időben talán itt a p:lénumba|n is elmondhattunk volmai Tudatában vágyóik azonban annak, hogy rendkívül súlyos és válságos időkben élünk, amikor nem feltétlenül szükséges, nem parancsoló kötelesség, — a. mai idők. nem is alkálim as ak arra — hogy itt élesebb vitákat provokáljunk és hogy az ellentéteket még elmélyítsük. Ez természetesen! neim jelenti azt, hogy a magunk részéről nem kísértük figyelemmel a fölszólaló képviselő urak .beszérleit és nem jelenti természetesen; azt sem, hogy ez kritika akarna lenni &; felszólaló' képviselő urak szereplésére vonatkozólag. Mi csak a magunk részérő állítottuk fel ezt a normát. T. Ház! Vám aizoïnbam! a politikai esztendőben egy momentum, aur.ikor nemcsak joga, hanem kötelessége is minden pártnak politikai álláspontját kifejteni, a' kormányzati politikával szembeni való állásfoglalását kertelés nélkül és félreérthetetlenül leszögezni és aimikor nemcsak jogai, de kötelessége is a kormányzati politika felett azt a kritikát gyakorolni, amelyet az

1 orsizág ési a nemzet érdekében szükségesnek tart. Ez a momentum az approipriációs vita. a megajánlás! javastlait vitája, almikor valóban« hozzászólhat az ember minden politikai kérdéshez és általánosságban és részleteiben bírálhatja a kormányzat politikáját. Ez ai jog — mi.nt mondottam — nemcsak jog, ihainem kötelesség is. Kötelesség' elsősorban az ország közvéleményével, az egész, nemzettel szemben, amely joggal elvárja megválasztott képviselőitől, hogy s^ínt" valljanak és állást foglaljanak, amely joggal tudni ^ kívánja a képviselő álláspontját, de kötelesség a parlament és; a parlamentarizmus intézményével sa&mbeim is, amely különben tiszta formalitássá válik és kötelességünk a kormánnyal szemben is. Sokat hallottunk az úgynevezett építő krtika: (szükségességéről! ér, .?,• magunk részéről is &.H valljuk, hogy az ellenzéki hangnak is meg k?U szólalnia ott, ehoî' i£üz. szükséges és hogy az ellieinizéki hang nem nehezíti meg. hamein megkönnyíti áz orp,zág kormányzatát. T, Ház! A mi politikai álláspontunk a kormánnyal szemben köziismert. Mi ellenzéki párt vagyunk, ellenzékiéig -voltunk eddig és az- élmúlt" évek és a közelmúlt eseményei„. ' a', kormány programmja, a mhnsiziter urak megnyilatkozásai egytől-egyig mind olyanok, hogy nem szolgáltattak arra- okot, hogy ellenzéki álláspontunkat megváltoztassuk. Ha mi most kritikát gyakorlunk és megindokoljuk eme e[lenzéki állásfoglalásunkat, ebben csak elvi okok. csak á kormányzat politika jávai szemben táplált jogos aggodalmaink és kifogásaink vezetnek, nempedig bármilyen politikai hatásvadászat, vagy p'áne személyes animoz'itás ' a kormánnyal vagy a innak egyes tagjaivá] szemben. Itt kötelességemnek tartóim, mindjárt leszögezni, hogy bár a kormány politikájával, ' amint az elmondandóklból kitűnik, egyáltalán nem értünk) egyet, hangsúlyozom, hogy igenis a magami részéről is, — pártom; nevében is mondom,, —: személyes nagyrabecsüléssel viseltetünk Kálliay Miklós miniszterelnök úr személyével szemben, mert ma erős elhatározás és áldozatkészség kellett ahhoz, hogy elvállalja a miniszterelnökséget. (Űjfy van! Ügy van! a jobboltiatlon.) A mitniszterelnökség máskor sem mindig fenékig tejfel. d

ö egy alkotószellemű politikus számára mégiscsak az ambíciók betetőzését jelenti. (Meskó Zoltán: Van, aki a tejfölt szereti !) Módot nyújt ugyanis arra, hogy elvi elgondolásait az ország érdekeiben a gyakorlatban is megvalósíthassa. (Ügy van! a jobboldalon.) Akármilyein szép programmerait, akármilyen szép.jövőbeli elgondolásokat hallunk ma a kormány vagy az ellenzék részérői, legyünk tisztában azzal, hogy ma a kormánynak és a kormány elnökének egy 'leendője van s ezt — a kormány tagjai tudják a legjobban» keresztülvinni az országot rendben, intaktan, beiső erkölcsi, gazdasági és külső nemzeti erejének lehető telDességében. (Ügy van! Ügy van' a jobbo\d\alo-n.) azon a válságon, amelyen, ma az egész világ kieresztülmegy és minden kormány, amely ezt sikeresen elvégzi, számíthat a történelem és & nemzet hálájára. Ezizel legyünk tisztáiban. Mi sem kiö vei elünk ennek foiy'án lehetetlent a kormány tél, mert tudjuk, hogy milyen .aehéz a helyzete. Éppen ezért a bírálatunkra szándékosan hangfogót leszünk, nem alkalmazzuk mindenütt azt az .éles bírálatot, amelyet talán nyugodt körülmények között a

!kaimaztnánk, mert tisztában vagyunk azol.kat a nehézségeikkel, amelyekkel nemcsak ennek a kormánynak kell megküzdenie, hanem bárkinek meg kellene küzdenie, ha annak .helyében ülne. Ezeknek leszögezése után érdeiméü]. tudom be a miniszterelnök úrnak és konmiánya egyes tagjaiinaik azt is, hogy ismételten nyíltan színt vallottak egészen a legutóbbi időkig a magyar alkotmányos élet integritása mellett, a parlamentárizmíus. a parlamentáris rendszer további fenntartása mellett. (Helyesl'é <z jobb- és a baloldalon.) Ez szükséges volt. Szükséges volt nem annyira befelé, — mert hiszem ebben a Házban igen, csekély kivételeidtől éltekintve, ,azjt hiszem, valamennyien a parlamentáris kormányzati rendszer hívei vagyunk — (Ügy W.M! Űgty van!) hanem szükséges volt inkább kifelé ezt mindig hangsúlyozni a® egész világ — barát és ellenség — közvéleménye felé is, hogy mi — Magyarország — nem vagyunk hajlandók belpolitikai berendezkedéseink terén újlabb, talán divatossá vált eszközökkel kísérletezni s md, még akkor is, amikor különböző formákban az egész európai kontinensen bárminek nevezzék is, — hiszen ai nevek itt mellékesek — lényegében többé-kevésbbé a parancsuralmi: tottatitásos rendszer uralkodik, igenis fenntartottuk eddig és a jövőben is fenn fogjuk tartani a népképviseleten alapuló parlamentarizmus rendszerét. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Ez megfelel nemzeti tradícióinknak, megfelel történelmi fejlődésünknek, a nemzet érdekeinek és megfelel főképpen annak az, útnakamelyben mi is a nemzet jövő boldogulásának útját látjuk, (Ügy wan! Űgyivun! a jobb- és # balold ion.) Hallottunk itt tegnap bizonyos hangokat Imrédy Béla igen t. képviselőtársunktól, aki a magyar parlamentarizmus megcsontOisodásáról beszélt. (Rapcsámyi László: Joggal!) Bizonyos fokig joggal. Mi magunk is tudjak, hogyi a mi parlamentarizmusunkban, illetőiéig . parlamentarizmusunk gyakorlásainak formájában vannak bizonyos hibák, (Ráílz Kálmán: Deformálódott!) hogy ez még nem a, tiszta, ideális parlamentarizmus, nem olyan, ahogyan, mi azt elképzeljük. (Rátz Kálmán: Nem megcsontoso.'