Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Àz országgyűlés képviselőházának 341. ülése Ï943, november È2-én, hétfőn 36 Ipari fejlődésünk örvendetes jelentőségével kapcsolatbain azonban két aggodalom árnyéka borul a jövőm Az egyik, amely a kifejezett holnapra vonatkozik, ia nyersanyagellátás terén, a másik pedig, bogy mi lesz majd azzal a sokszázezer munkással, aki ma a hadiiparban v,a,ni foglalkoztatva. Könnyű lenne erre azt a feleletet adni, hogy menjenek vissza a falvakba, ahonnan ez a fejlődő gyáripar felszívta őket, aki azonban ilyen feleletet adna, az egyszerűen nemi ismeri a helyzeteit, meim ismeri, hogy világszerte az az ember, aki egysizer elhagyta a falut és megkóstolta az iparban való foglalkozásinak nagyobb önállóságát és nagyobb szociális lehetőségeit is, többé ma iparból a mezőgazdaságba, a városból a, falura visszamenni már nem fog. (Egy hang a balközépen: Nemt oldja le a> nyakkendőjét! — Üzerniaiui Antal: Inkább foirr a dalmát csinál!) Már pedig ©a ia, probléma politikai szempontból is roppant fontos, mert ha idejében nem gondoskodunk arról, hogy az átmenet gazdaság nagyobb zökkenő nélkül történjék, akkor párszázezer munkanélküli még a megnyert háborút is vesztett békévé változtatja ét. Az ipari nyersainiyagelliátás kérdése elsősorban a kisipart nyiornjai. Ma már többen szóvátették, ezért én magam csak aiz előttem szólottakhoz csatlakozom, amikor azt kérem, hogy a rendelkezésre álló kevés nyersanyagot a kisiparosok között minél gyorsabban és minél igazságosabban osszák szét. Ha a szociálpolitikus szeméveli nézem a iej'Iődő magyar ipart, azt látom, hogy igen örvendetes kikezdéseki mellett feltűnő hibáké kai és hiányokkal is találkozunk. Néhány 1 esztendővel ezelőtt mindenki örömmei üdvözölte, hogy a családi bérpótléik be vezettetett, hogy a munkabérmegállapí t ó-bizottságokat életrehív ták és. a munkaadók és> munkavállalók közmegelégedésére működhetett, és különösen nagy örömmel hallottuk; az Ígéreteket esztendőkön keresztül: a munkásság törvényes érdekképviseletének megteremtésérős a munkaközvetítés törvényes rendezéséről, a munkáslakások építésének kötelezettségéről ®.\ nagy gyárvállalatokkal sízeimbem stib. stb- ígéreteket hallottunk néha záros határidőre és majdnem becsületszóra, amely Ígéretek azonban esztendőkön keresztül nem nyertek beváltást. T. Ház! Miniszterek Ígéretei ia közvéleményben mindig nagy, örvendetes hullámzást keit ének, azonban ha eltelik bizioinyos idő, mint ahogyan, sajnos, több esztendő telt el ezekneki a törvényjavaslatoknak vagy rendeleteknek megigérése óta. — mondom, aárosi határidőre, (néha majdnem becsületszóra > való megigérése óta — ,a, közvéleményben elindul egy másik hullám, amely azt mondja: felelős helyről ígértnek, de az Ígéreteket nem tartják] meg. (Maróthy Károly: Lehetetlen!) Okosabb doiog inkább nem igérná, hanem tényekkel lépni a közvélemény elé: akkor egy kellemes hullámzás indul meg. Minél egyszerűbb embereknek. Ígérünk és nem tartjuk meg az Ígéretet, és minél magasabb helyről Ígérjük és; nem tartjuk meg az Ígéretet, a. politikai visszahatás annál nagyobb és annál veszedelmesebb. T. Házi! Magam és pártom nevében arra kiérem a miniszter' urat, aki a kerestztény szociálpolitikai kezdeményezéseket első minisztersége aiatt elindította, haladjon ezen az úton, haladjon ne ígérve, hanem mint tőle megszoktuk első minisztersége idején : tettekkel. (Ügy van! a középem.) és akkior bizonyos, hogy a Ház pártküLönbség nélkül mögötte lesz; d© mögötte lesz az egész ország keresztény közvéleménye is, amely azt szeretné, hogy végre a munkásság is megkapja' mindazt, ami őt számánál, súlyánál, munkájánál fogva megilleti, és hogy ne lehessenek mozgaimaki és ne lehessenek pártok, amelyek esetleg a munkásság elégedetlenségét kihasználva, azt olyam irányba viszik, amely, irány sem kereszténynek, sem magyarnak nem tnevezhető és amelybői az országnak csafc kára, csak veszte, csak romlása lehet, hogy tehát végre elérjük aizt, hogy a magyar keresztény munkásság a nemzeti társadalomnak szerves, megbecsült és építő része Jegyen, amelyre a legnehezebb időbeni is< számítani lehet. T. Ház! A meglévő szociális törvényekkel és rendeleteikkel kapcsolatban, — amelyek, háüa Istennek, szép számmal vannak, úgyhogy akármelyik országgal, nem Romiájniávail, Szerbiával, nem kisebb államokkal, hanem nagy államokkal összehasonlítva is méltán dicsekedhetünk! velük — hie et nunc, most a háborús időikben először is az a kéfrésünki, hogy az életben lévő szociális' törvények és remdíeietlekl ivéígtrtehajtásiára az illetékesek ügyejljeinek nagyobb genddail, mint ahogy az ma, történik. Számtalan esetben előfordul az, hogy jönnek az emberekhez munkások és panaszkodnak: kérem, ez és ezt 'törvényesen kellene rendezni; és aanikior metgmaigyarázza nekik az ember; hogy hiszen erre érvényben lévő törvény vagy rendelet van, a válasz az: kérem, mi még est nem tapasztaltuk. Valóban az a helyzet, hogy az ellenőrzésben igen-igen nagy hiányosságok vanntak. Másik kéréisünk ,a*z, hogy minél kevesebb szociális törvényt és rendeleteit függessz éneik. fel a, háborús hetlyzetre való tekintettel. Azt münden gondoiklotdó embiein elismeri, hogy ily eb nehéz háborús' bieilyzetibein lehetnek olyan törvények vagy rendblkezéseikl, ainelyer ket időlegesen fel kell függeszteni — ezt megérti a legegyszerűbb munkás is, — ellenben nem étrti meg atet, hogy derűre-borúra, hadiüzemmé nylilvánítlainak olyan] gyárakéit vagy kisebb vállalatokat, amelynek a: hadiüzemhez a bonivédétteim erdeikehea az égvilágon semmi közük nincsen. (Bornemisza Géza ipar; ügyi miniistzter: Ök akarják, hogy, hadiüzíitmi ellátást kapjanak!) Nem, ezt nem a munkásság aktaipjtá, hanem akarrja eih fősorban, a munkaadók jórésze, meríti akkor klónál paraincsoioikot kapnak és akkor a munkásság és ai murikásíszeirvezetek minden beleszólási lehetősége mtegszűnik. Ha már a katonai parancsnoklót eímlí'^tteon, legyem szabad nia^unk között azt is elmondanom, hogy sok helyen a katonai paramcsnoikoik nem úgy jármaik el, mint ahogy eljánniok kellene. Én nem mondom aizt; hogy katonai szempontból nem járnak el helyesen, — 'ha honvédek állanának elleniőrzésük .alatt, honvédek, akik hároim esztendő fegyelmén, átesttlk, lebWtleg tegy háborút ívégighaiíteoltak» ttzekikiel lelhetne ka^omai módon bánni, — de tisztelettel kérdeni, Lehet-e aisszonyokaítí, akiknek a férje a fronton van, és fiatal lányokat úgy kezelni, mint öreg honvédeket 1 ! Lehet-e vigyázzbaf (állítani őket és lehe't-e lecsukatni őlkteit azért', mert formailag nem viselkedteík úisy, vagy pamaszulkat, nem adták elő egészen olyan szabályosan, ahogy am azt a katonai reglalmia, megkívánja? Ezek a ml szemünkben apróságok, de nem apróságok annak 1 a sze* •5
