Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

1^8 Áz országgyűlés képviselőházának 34"( felszerelés, kiképzés, szervezés és az ország megerősítése tétjén. (Helyeslés jobb felől.) Itt azonban szabad talán egy megjegyzést tennem. Minél inkább' illeszkedik ez a szellem az ősi .magyar katonai hagyományokba, miinél korszerűbb a felszerelés és a kiképzés és minél inkább építik a hadsereget az ősi magyar katonai szervezési formákra, annál jobban teljesíti a kormány ezt a,feladatot. (Ügy van! jobbfelől.) A kormány másik legfontosabb kötelessége a háború tartamára, hogy a háborús'áldozatok vállalását a társadalom számára minél elvisel> hetŐbbé tegye. Különösen vonatkozik ez a közellátás helyes szervezésére. Ezzel kapcsolatban általánosságban csak egyet kérek a magyar kormánytól, hogy tár elkerülhetetlen az állalmi beavatkozásnak minden térre való kiterjesztése. óvatosan vigyázzon arra a határra, melyen innen az állami beavatkozás hasznos, .de amelyen túl az ügyek jó megoldását már nehezíti és ferdeségekre és sok minden egyébre ad alkalmat. Tárgyilagosan megállapítjuk, hogy, ez a kormány, amelynek költségvetését tárgyaltuk, az általam hozzávetőlegesen vázolt háborús feladatok elvégzése tekintetében mindent elkövet és így bizalommal lehetünk vele szemben abban a tekintetben is, hogy háborús politikánkat, továbbra is jól fogja vezetni. Többen kifogásolták azt, hogy a kormány a béke előkészítésével is foglalkozik és erről beszél is. Sokkal inkább' kellene szerintem kifogásolni, ha ebben a tekintetben mulasztást' követne el. Ha ezt ú^y tenné,

%

hogy a háborús feladatokat elhanyagolná, ez hiba volna. De mikor, egyrészt megállapítható, hogy mindent elkövet, hogy a háború szerencsésen végződjék számunkra és e tekintetben nem sajnál munkát és fáradságot, akkor viszont kötelessége fennmaradó munkakészségével, úgy, ahogyan minden hadviselő állam teszi, előkészíteni a háború befejeztével azonnal szükségessé váló ni agy munkát. Mert például külpolitikánknak már a háború • alatt is dolgoznia kell, hogy a békében szilárd pozíciónk legyen a Dunavölgyében, már tma keresni kell ennek a külpolitikának a kapcsolatokat a többi kis nemzettel, de különösen Délkelet-Európa államaival, amelyek között ősi történelmi missziónk van s ezekben fel keli ébreszteni a számos érdekazonosság tudlatát és előkészíteni annak lehetőségét, — és szeretném nagyon hangsúlyozni — hogy az egyimásrautalt, de egyenként gyenge államok megtalálják az útját annak, hogy az együttmunkálkodás valamilyen firmájában fokozzák erejüket és jelein tőségük et. Ugyaniakkor befelé is nagy feladatokat ke'.l elvégezni. Meg kell indítani a" magyar állam élet. különösem ;aj közigaizgatás reformját, az autonómiák korszerűsítését, a helyes decentnalizálásit, ai magyar városok ési faluk elmaradott-. ságat kéül pótolnia, azokat szép magyar városokká', falvakká kell fejlesztenie^ Folytatni kell az Alföld! öntözését, meg kell indítania a fökllbirtokok helyesebb szétosztását, a. tagosítáiit, a, földelt miirőségének javítását, újjá kell fejleszteni ,a,. háború alatti leromlott álaittcniyésztést stb. Meg kell oldani az iparosítást, az ipar

1 deoenttrtalizalasat, és így tovább, fel kel]

1 jiavítainia iái háború utánig bizonyára vészesen leromló vasúti közlekedést, fej'lesiztieini -Útjainkat, amelyek a háború utáni forgalmat, . ülésé 1948 november 30-án, kedden. miéin fogják elbírni, és így tovább. A közoktatásügyben! meg kell valósítani ß® oktatásügy teljes reformját, és mán -mia szembe kell nézni az egyre fenyegetőbbé váló értelmiségi válsággal, amelynek lényege az, hogy aiem lese hova• tovább elegendő értelmiségi erőnk az egyre nagyobb mértékben, szükségessé váló értelmiségi funkciók elvégzésére. Ezt pedig csak egy módon oldhat ja meg: ha a, társadalmi kapillaritás. törvényiéit figyelembe veszi, de azokat irányítja is olyaw niódon, hogy « felsőbb rétegekben mutatkozol hiányt és ürt aiz értelmiségi •réteg számára, legelső sorban a magyarság legtisztább és az értelmiségi pályákhoz; különböző okok miatt nna nehezen hozzáférő rétegeiből; pótol ja. Lehetetleini felsorolni minidiazokat a teendőket, .amelyek a, háború után várnak ránk és amelyeket ma számonkérnek ai kormánytól, vi-, saont ugyaniakkor rosszalják, hogy ezeknek elökésizítésével foglalkozik. Végigtekintve mindazon, amit elmondottam! és aimiinek során felállítóttani egy altalános kívánalmat a mindenkori magyar á-likimvezetéssel szemben, majd pedig a küzelnmiltat, ß, jelent és jövőt vizsgállgattam, megállapítom, hogy ,a kormányzat a .miultibiain megtett mindent, amit ,ai magyar átlianavetzetéstőli a -maigyár hivatás teljesítése érdekében elvárni lehet és ami az adott viisízonyok között egyáltalában lehetséges volt, másrészt megtesz ma is mimidenit,iaimi a mehézi háborús; helyzetben) szükséges és célravezető. (Szöllősi Jenő: Ilyet el leb et mondani ái családban! — Elnök csenget;) Ebből a bírálatomból merítek visizont bizalmat, hogy megfelel a kívánalmaknak a jövőben; is. . Beszédem végére érve, miután megállapítottam, hogy a magyar kormánynak mit kell tennie és megállapítottam azt is, hogy mit tesz, hadd szóljak még néhány szót befejezésül arról, hogy mit kell a nemzetnek, a magyar társadalomnak - tennie. (Hadijuk! Haljuk!) Min rlem-ek előtt és minden időben szeretnie kell hazáját és fajtáját, legyen magyar öntudatai és önbizalmai, és legyen bizalma a vezetőivel szemben. (Szöllősi Jenő: Az már nehezebb!) Ma pedig, a) háború idején a magyar társadalomtól türelmet, fegyelmet és áldozatkészséget kell kérjünk, mert a háborút megnyerheti a katonai vezetés, megnyerheti a diplomácia, de elvesztheti magái a társadalom, ha elveszti türelmét, fegyelmezettségét és áldozatkészségét. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon») Tudom, hogy az áldozatok nehezek és egyre fofcózódnlak. Bizonyára még egyre erősebb mértékben fognak fokozóini is. de ezek az áldozatok még mindig nagyon csekélyek azokhoz mérten, amelyeket más nemzetekre szaTbott a sors és sokkal kisebbek annál, amelyeket akkor kellene elviselni, ha ezeket az áldozatokat most nem vállaljuk. Áldoznunk kell elsősorban pénzt a köz javárai akkor, amikor látjuk, hogy ezeknek az áldozatoknak legnagyobb része aj költségvetés keretében! az ország biztonságát és apáink, testvéreink jó fegyvereit szolgálják. Áldoznunk kell a hisztériásán visszásírt békejólétről való lemondásiban. Á háborús erőfeszítéseket valahonnan elő kell teremteni, különösen anyagban és ami anyagot áldozunk a háborúra, azt valahonnan el kell venni, és minthogy az áldozatok a magunk biztonságát szolgálják, ezeket az anyagokat magunktól kell elsősorban elvonni. De vállalnunk kell azt a lemondást is, hogy nem jut-