Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Âz országgyűlés képviselőházának 347. bírónak kezébe kerülnek (Gr. Fesíetich Domonkos: A jegyzőnek! — Halljuk! Halljuk! — Palló Imre: A bácskai főispán! — K ál lay Miklós miniszterelnök: Ebben egy véleményen vagyunk!) Ha a megfelelő helyre, tehát a miniszterig eljutott a kérdés, akkor rektifikáitatnak a hibák» d© nem juthat minden kérdés a miniszterhez (Gr. Festetich Domonkos: Úgy van!), tehát igenis, .automatikus, biztosítékokat kell hozni ezekben a kérdésekben. (Hei\ye$lés és taps. — Palló Imre: A szolnoki polgármester! Peyer Károly: Jurcsek államtitkár öccse is birtokot vett! —Egy hang bjlfelől: A Bekéntyügy is odajutott és hiába!) T. {Ház! A tárcáik kérdésevéi nemi akarok itt egyenkint foglalkozni. Pártom képviselői az egyes tárcák költségvetési vitájánál a részletkérdésekéit megvitatták. Én csak egyik-másik tárcának egy-egy elvi kérdésével szeretnék foglalkozni. Mielőtt azonban ezit tenném, egy általános kérdésre: szeretnék .rátérni, amely minden tárcát, de nemcsak a tárcákat hanem életünk minden részletét érinti. Az. hogy a Kárpátok medencéjében a magunk és a körülöttünk vagy velünk együttélő népek életében feladatunkat betöl'tihessük. csak az egyes feladatok, az egyes elgondolások előkészítésén múlik. Az eredmények a megvöiUósítási móddá szerint fognak mutatkozni. Nem csupán a gazdasági kérdlések, hanem az egész magyar reform, megvalósítása során, sőt niai életünkben is döntői fontosságú a szervezés kérdélse. Végeredményben ezen múlik a leghelyesebb tervek és célkitűzések gyakorlati sikere, eredményes vagy eredménytelen volta. Ma éppen gazdasági és állami életünk megszervezése terén látjuk a legnagyobb hibákat éte igen) sok zökkenőnek nemi az intézkedések helytelen volta, hanem az az oka. hogy a megvalósításnál nem vesszük figyelembe a helyes szervezés szempontjait. A szervezés hibáival egyformán találkozunk nagy kérdéseinknél, mint például a nemzetiségi kérdés és kisebb szintén ilyen fontos ' feladatok megoldásánál, mint amilyien például a mezőgazdasági szakoktatás. Ezek a kérdések épp úgy, mint számos más kérdés is, két vagy esetleg több minisztérium hatásköréibe tartoznak és éppen ezért, méls: a legharmonikusabb együttműködés esetén sem oldhatók gyorsain és a követelményeknek megfelelően. De hivatkozhatnám mai életünk számo« más kérdésére is. Itt van például ai szénarekvirálás, a marhabeszolgáltatás, a ifaellátás!, a vas és más anyagok elosztásának kérdése. Ezek a kérdéseki a minisztériumokban elvileg helyesen vannak elgondolva és kidolgozva. A végrehajtás rendjén mondanak azonban igen sok helyen csődöt éppen a helyes Bzervezés hiánya miatt. Éppen az à jellemző ezekben, hogy olyan helyeken adnak okot súlyos elégedetlenségre és jogos panaszra, ahol erre tulajdonképpen, szükség nincs, mert a kérdési ugyama70ií! közölt a köretek között jól is megoldható volna. Pe szervezetlenség multatkozik egyik legnagyobb kérdésünkben, — amint Imrédy t. képviselőtársam említette — a munkaerőgazdálkodás terén is. Itt elsősorban a mezőgazdaság munkaerejével szeretnék foglalkozni és rámutatni arra, hogy a mezőgazdaság munkaerejét vagy az állam vonja el, háromszoros bért kínálva, amikor az állami munkához viszi el, illetőleg helyben foglalkoztatja! a munkaerőket, vagy a, munkiaszolgálat céljaira^, vagy gyakran mêse ÎÙ4è november 3Ö-án, kedden. V& még néha jelentéktelen célokra is fontos munkahelyektől von el munkáskezeket. Ilyen estétek ben ai fontossági sorrend, a szervezés volna a döntő, mert én állítom, hogy mindezekre a feladatokra helyesen szervezve jutna munkaerő. Egyébként a munkaerőgazdálkodás kérdése egyike a legnagyobb kérdéseinknek, különösen ilyen megszorított háborús gazdálkodás idején és meg vagyok győződve, hogy igen nagy eredményeket lehet ezen a téren elérni. Tudom, hogy a kormány meg is akarja szervezni, ennek itt a legfőbb ideje, mert elsősorban a mezőgazdaság érzi katasztrofálisan a munkagazdálkodás szervezetlenségének hátrányait. T. Ház! Tévedés volna azt állítani, hogy a magyarságnak nem volna érzéke és tehetsége a helyes szervezéshez. Történelmünk éppen az ellenkezőjét bizonyítja, bármiképpen rácáfol is erre a mai élet Akár ai honfoglaló magyarok rendkívül gyors, mozgékony és fegyelmezett csapatainak szervezetére gondolunk, akár Szent István onszágszervezetére. Mátyás király hadseregszervezetére, a székely közbirtokossági szervezetekre vagiyi a régi megyei közigazgatási szervezetekre, láthatjuk, hogy ez, így van. A hiba tehát nem a magyarsági lelki és szellemi alkatában: van. Azt nem állíthatjukv hogy napjainkban nem törekednénk életünk helyesebb megszervezésére, hiszen szinte naponta hallunk felhívásokat ilyen és olyan szervezkedésekre. A hiba inkább az, hogy társadalmi vonalról beszélve, túl vagyunk szervezve. (Egy hang a középen: Ez atß!) Akár a ítiársadalmi szervezetek hatalmas számát nézzük, — amikor &i belügyminisztérium sok ezer társadalmi szervezetet tart nyilván — nem akarom a számot mondani, mert borzasztóan hangzik (Baky László: Több mint 30.000!) — akár a mezőgazdaság szervezeteire,, amelyek egymással párhuzamosan, azonban néha, sőt gyakran egymás munkláját keresztezve haladnak, — azt kell megállapíta nunk, hogy a magyar társadalom látszólag meg van szervezve, de még sincs egységes magyar társadalmi szervezet ós a meglévő szervezetek munkája is részben meddő. (Piukovich József: Nagy részbeni meddő!) Keresnünk kell tehát életünk leghelyesebb megszervezésének módját, mert hiszen bármilyen rendszerben a kormányzat számára a pro^ blémák megoldásának csak egy módja van: a konkrét legjobb megoldás. (Ügy van! a középen.) Az adott problémák leghelyesebb megoldását kell tehát megkeresnünk, ezért a szervezet kérdésére a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni, annak jelentőségével kell társadalmunkat ismertetni es különösen a fiatal nemzedéket kelll annak fontosságáról meggyőzni. T. Ház! Abban mindnyájain egyetértünk, hogy a honvédelem kérdése ma legelső helyen áll. (Ügy van! Ügy van!) Határaink megvédése, ősi jogaink érvényesítése, országunk, jövője elsősorban honvédeink eredményességétől, honvédségünk erejétől, felszerelésétől és szellemétől függ. (Ügy van!) A jól kiképzett, a jól felfegyverzett, harcra) kész és eredményesen harcoló honvédség ama már nemi ,ai nemzeti dicsőség, hanem a nemzeti lét kérdése. (Ügy van! Ügy van!) a Ház minden oldalán,) Éppen ezért figyelmünk fokozottan fordul a honvédség felé. Egy hadseregnek erényeit és hibáit szervezésiben, felszere-