Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
32 Àz ofszàâgijûtês képviselőházának 34Î. liez szükséges anyagok bőségesebb mennyiségben fognak rendelkezésünkre állani. Az iparosság, t. Ház, már elérkezettnek tartja az időt az előkészítő munkák felvételére, bogy bármikor jöjjön is a béke napja, felkészülten nézzen azok elé az idők elé. A ma fennálló .anyagellátási és termelési nehézségek csak fokozódni fognak. Ezeknek a súlyosbodó bajoknak megelőzésére és elhárítására olyan anyagszámbavételi és elosztási tervet kell készíteni, mely szerint gyár és kézműipar az átállítás első idejében legrosszabb esetben is vegetálhasson. Ennek az ipargazdasági és termelési tervnek különös figyelemmel kell lennie» a kézműiparosság helyzetére, Tudjuk azt, hogy a gyáripar tőkeerősségénél fogva még nehéz helyzetekben is inkább rendelkezik anyagkészlettel és könnyebben viseli el az átállítási időket, mint a kézműipar, amely szervezetlensége, anyaggal való hiányos ellátása és tőkenélkülisége folytán válságos időknek nézhet elébe. Továbbá figyelemmel kell lenni az ország negyedmilliós iparosságának lelkiségére is az átállítási terv kidolgozásainál, inert a már most is hiányos anyagellátás, amely sok esetben a pontatlan juttatással áll elő. érzékenyen nehezíti meg nemcsak á termelés lehetőségét és folytonosságát, hanem az iparos életét is> Vigyáznunk kell arra, hogy a nehézségek növekedésével ez a nagyszámú és nagyértékű dolgos, magyar réteg a bomlasztó kísértések sodródásába ne kerülhessen, hűsége, bizalma meg ne inogjon az esetleges kísértések idején. Egyenlő ellátottság nyugtassa mes nehéz sorsában. T. Ház! Óvnunk kell ezt a dolgos magyar réteget, amely 1919 bomlott tavaszán sem hajtott a világboldogító szóra. Az idegen uralmak idején nem az idegenek által mindig hazudott tolarencia tartotta meg magyarnak, hanem magyar lelke, szorgalma és (becsülete. En az ország vidéki iparosságának lelkét ismerem és állítom, hogy a mai idokbeni is friss, tiszta a lelke, tudja, mi a kötelessége és azt teljesíti is. Azokban a lelkekben nincs hajlamosság a defetizmusra, hanem bizalom és kitartás van, A defetisták nem a mi sorainkban vannak, mert mi vigyázunk, dolgozunk és őrködünk. T. Ház! Az iparügyi költségvetés irídokolásiábani azt mondja a miniszter úr (olvassa): »...a mimkaieaiőeilátást,t'a zavartalan termelés hez szükséges szakmunkásokat a jövőben is a kiképzés éis átképzés, valamint a. itanoncutánpótlás megszervezés ével kívánom biztosítani.« Erre a szervezésre valóban nagy szükség van. Az ipaoti pályákon, a v,as- és fémipartól elte kiintve, ahol az utánpótlás hiánytalan!, csaknem minden foglalkozási ágban erős utíánpótliási hiányaink vannak. Például az-én városomban Szatmárnémetibeni, az 1939. évhez viszonyítva legalább 30 százalékos visszaesés van. A román megszállás ideje ailatt, a harmincas években 900—1100 körül volt az iparostanulók száma. Ezeknek 15—20 százaléka zsidó volt. Akkor a. magyar többség dominált az ipari pályákon való elhelyezkedésben. Ma is az van. toSbeékben, csak a számuk .apadt le. A zsidók meg fogyatkozott számát erős irammal igyekeznek pótolni a nemzetiségi származásúak. A tanoncok száma 700 körül mozog. Vanniaik iparágak, ahol utánpótlás alig van. A szatmári ácsiparosok száma 55—60 és ezek összesen, bét tanulót nevelnek az utánpótlásnak. Ez nem elszigetelt ütése 1948, november Ù2-én, hétfőn jelenség sem Saatniáron, sem egyéb visszatért területen. Főoka ennek az is, hogy a kézműves iparosság számára ma nagy teher az utánpótlás nevelése. Nem fizetődik ki neki a,, tanonctartás. Nem tudja azt élelemmel, ruházattal, sem egészséges lakással ellátni. Igen soknak' tartja azt az időt, amelyeit tanulójának a munkahelytől távol ktetll töltenie. Az élelmezés nehézsége, leventeoktatás, nappali iskola^ a magas Oti--jiárulékok terhei elkedvetlenítik attól, hogy tanulókat tartson. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Most következő mondanivalóimat az iparügyi, mind a kultusz- és a propagandaminiszter urak szíves figyelmébe ajánlom. Az ipairosutfánpót'lást valóban újra kell szervezni. Ezzel kapcsolatban mutatóik rá arra, hogy nagyméretű körzeti tanulóotthionokí és szakirányú iskolák felállítása milyen nagyfontosságú az ország ipari utánpótlásiának nevelésében. Mi iparosok, mindannyian érezzük, hogy a tanulónevelést új vágányokra kell állítani. Kezdhetjük azzal, hogy olyant iparosokat kell elsősorban megbízni tanulónevelésseL ha kell, jutalmazással és előnyök biztosításával, akik kiváló szaktudással és korszerű műhelyberendezésisei' rendelkeznek, ahol valóban eredményesen ismerheti meg a tanuló foglalkozását. (Helyeslés.) Még az ilyen utánpótlás sémi ér fel azonban azzal a minőségi utánpótlással;, amelyet a körzeti és más tanulóotthonokban elhelyeizett, nemzeti nevelésben részesült nemzedékiek adnának. Ezekbem az otthonokban az elhelyezettek kellemes, otthont és egészséges szellemű magyar ne- * velést, gondos felügyeletet, kapnának. Ilyen neveléssel megóvnók őket olyan es«méiki ma gukba fogadásától, amelyejk nemzeti érdekeinkkel és eszményeinikkel ellenkeznekMa hét állami tanoineotthon van az országban. Megmondjuk őszintén, ezt igen kevésnek tartjuk. Mindössze néhány száz iparoistanuló talál bennük a mai idők által megkövetelt ne>velést és otthont. Ma már a városok és vármegyék felismerik ezeknek az otthonoknak mind nemzeti, mind minden más szempontból való fontosságát. Ennek bizonyságául megemlítem, hogy (Szatmárnémeti szabad királyi város polgármestere költségvetési tervezetébe munkaprogrammkiént állította be egy háromemeletes iparostanouicotthou felépítését, amely szakirányú iskolával volna egybekötve. Ennek felépítéséhez felajánlana az államnak két gyönyörű szép helyen lévő ingatlant, amely ma is ipairostanomeotthon és ipariskola céljait szolgálja. Ezen kívüli a vár OBI és a megye bizonyára, más áldozatot is meghozna ezen a téren, r így vélvén elérhetőnek azt, hogy e nemzetiségekkel telített területen való iparosítással az ilyen tanulóotthonokbaini mód lelhessen arra, hoigy az idők sorain tőlünk elidegenített magyar, apák gyermekei különösen a peremvármiegyék határairól, de azofc 'belsejéből is ezekben az otthonokban felnevelkedve magyar Öntudattal, magyar szellemmel telítve ömöljenek vissza a magyar közösségbe. (Helyezés.) Értesülésem szerint ilyen otthonok .létesítésére már voltak az illetékes minisztériumok között megbesizélések. Az én nem hivatalos ér( fosfülésem szerint az ország keleti részeini ilyen 1 otthonok létesítését nem vették tervbe, pedig ha valahol Magyarországon:, akkor ezeken a részeken niaigy hiba volna fel nem állítani ezeket az otthonöikat ós iskolákat. Állítom, hogy Erdély székelységének és magyarságának, %