Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347, lelő®, mái" pedig Laky igen t. képviselőtársam beszéde alapján nine« felelős, mindenkit, a jóakarat vezérel, amit nem vonunk! kétségbe, de kléltségtelen, hogy felelősségret csak kell válratíiia valakinek és a mi álláspontunk a teljes önzetlenség,' álláspontja. (Maróthy Károly: Csak a, dicsőséget vállalják!) Amikor mi megállapítjuk, hogy ezért a rendszer felel, nem is tehetnénk tulajdonképpeni mást, hiszen elvéigre a hatalom az ő kezűikben va^ii. (Vájna Gábor 1 : A kisembert felel ősségre vonják, a nagyot soha!) Szeretnék válaszolni az előttem szólott képviselő úr beszédének egypár tételére. Elsősorban o) is a gazdasági kérdéseket vette elő. Először airra, a meg jegyzésére kívánok válaszolni, amely a köztisztviselők természetbeni ellátás ávlajli kapcsolatos. Én egészen más szempontból érintean! east a kérdést, mint ai képviselő úr és ahogyan arról ma már említés történt. Én ebbem a kérdésben teljes bevallását látom annak a ténynek, hoigy a kormány nemi tud úrrá lenni a közellátás kérdésein. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldhlon.) Mert én tudom! és mindnyájan tudjuk, hogy a tisztviselő rászorul a segítésre, főként rászorul az aííacsonyaibib fizetési • osztálybeli ember, tehát a természetbeni ellátás nagyon jó Ifesz, számára^ nemi isi sajnálom a tisztviselőtől, én is megadnáim) néki. de nem ígyMert ebben, ha a tisztviselők kö »ellátását most így szervezzük meg. benne foglaltatik az a tétel, hogy az ország egységét végzetesen) két részre fogjuk osztani, (ügy van! Ügy van! a szélsöbaloidalofi.) egy jól ellátott rétegre és egy rosszul ellátott, vagy kevésbé jóll ellátott rétegre, (Egy htMg a szélsőbaVolddlon: Újabb váltasz fal!) ebiből pedig az következik, hogy ez m szociális feszültséget fogja növelni. Főképpen a tisztvisieJjőtáirsadáliotmra figyel a munkásréteg, hiszen így is mindig azt halljuk a sorbaálló munkásrétegeiktől, hogy: kéreim. itt kaláposi úrhölgyek sohasem állnak. .Ügy van! Ügy va)n! a szélsőbaloMa btal/ Már akkor így volt, mi fog történni most? Éppen arra mutatott rá Laky igen t. képviselőtársam, hogy a munkájával elfoglalt tisztviselő nelmi ér rá soriban állni. Hát vájjon a munkásréteg, az a napszámosasszony ráér arra, hogy napokat tölts ön el. míg kimérnek neki 20 deka zsírtV (Taps n szélsőbailoldatow.) ( Vehetjük-e mi magunkra a felelősséget, hogy hely esetjük ezt ai kormány intézkedést, aniely — mint mondottam' — végzetesen két részre fogja osztani* az ország lakosságát'? Eu ennek a tételnek a magiam részéről csak a legkeményebben ellene mondani tudok. Aiat kell mondanom, ha a koírmiánybani egyáltalán 1 van képesség a közellátás megszervezésére, akklor nem ismerhet más elvet» mint azt: advla van egy készlet az ország száimára, ezt tehát a magyarok között fej acliagonkéht szét kell osztani és minden magyarnak egyformáni kell, hogy járjon a fejadag. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloddá on.) Nelm •lehet az egyiknek itt, a, másiknak aímlojtt kiosztani, mert, ebiből kiatasztrofális helyzet fog támadni. így isi rámutattak már arra, hogy a közellátás kérdéseit, az ipari árak kérdéseit és sok miinden egyebet titokzatosság fedi. Nyilvánvaló, hogy ez igaz. Egyszerű parasztgazdáktól hallottam ezitl a megállapításit, tehát az logikus, a született természetes, ész szűri le a tényekből. Azt mondják a parasztgazdák, akik állatot .nevelnek, hogy nem kapnak koirpát. Kérdik, hol van hát ai korpa, hiszen mindnyájan tudjuk, ülése 1943 november 30-án, kedden. 395 hogy a városnak kiutalták a korpát. De nem lehet elérni, hogy a községháza táblájára kifüggesszék, hogy ennyi és, ennyi korpa érkezett, *etít így és így osztották szét, pedig a szociális igazság ezt követelné. (Tap\s a szélsőbáüdtfddkm.) Akármilyen kis jelentőségű dolognak látszik is, tessék ezeket felfedni és lehetővé tenni, hogy — amint az a parasztember mondja — igazlátói 'is legyenek ennek az ügynek. , Felelősi kormányzat van^ Vájjon lehetetlenné akarják! tenini az eillenőrzésítlt Hiszen az ellenőrzés ezer és ezer ajtaját még évtizedekkel ezelőtt elzárták Vájjon hova fog fejlődni a do'og, hai így megy tovább? Vaj jen nem lehetne-e a közellátás kérdéseiben egy nyílt álláspontot elfoglalva megmondani, hogy ennyi az ország anyagkészlete és ezt! becsületesen elosztjuk fejadagonként, de azt minden miagyai* meg is kapja?' Ha ezt nem lehet elérni, eiz nyílt bevallásai ai csődnek, amelyben a közellátás' leledzik* (Ügy van! Ügy van! a si&lwbaloildaJUm.) Ezt nem lehet elkendőzni azzal, hogy a tisizitviselőtársadalommal szemben előzékenységeit akarnak gyakorolni. Ez egészen más kérdés. (Vájna Gábor: Ez a forradalmasítás kezdete!) Igen érdekesen szólt hozzá Laky igen t. képviselőtársam annak a bizonyos memorandumnak kérdéséhez, amelyet állítólag (Hotrváth Géza: Bizonyosan !) a: .Kisgazdái Párt ter jesztetit. Laky képviselőtársunk állást foglalt a memorandum! dolgában az ellenzék felfogása ellen, bár azt mondtai, hogy a memorandumot nem ismeri. Azt kell mondanom, van itt valami panacea, valami orvosság az igen t. túloldal kezében, amely mindenre jó és bármit mondunk, elővehető, mert hat meg tudtlai cáfolni ezt az álláspontot a memorandum ismerete nélkül, akkor nyilvánvaló, hogy az a panacea mindenre alkalmas. (Budinszky László: Maijd mi felolvassuk!) Azután szó volt a háborúban való részvétel kérdéséről. Az ellenzék szónoka azt hangoztatta, hogy aiz volnai a helyes« felfogás, ha minél messzebb vinnők ki idegen területre hadseregünket, (Ügy va<n! Ügy van! a s^zélsőbaloidalún.) amivel szemben hivatalos helyeni az az álláspont alakult kii, hogy csiak az országhatárokat fogjuk megvédeni. Különleges dolog, amikor egyfelől azt mondjuk, hogy egy nagyszerűen! felszerelt hadsereggel fogjuk megvédeni hatá rainkat, másfelől, amikor szövetségeseinkiről va-ni szó, azt mondjuk, hogy mi ebben a nagy küzdelemiben csak egy porszem vagyunk. Hát ha porszem, vagyunk, — és ép nem szeretem!, ha ezt hivatalos helyről hangoztatják, mert mi magyar középhatalom akarunk lenni (Ügy van! ügy van! a szélsűbaloldíMom.) és erőnk öntudatában akarunk élni (Ügy van! Ügy vanj a széU tebalfMáto\n\) — de mondom, ha, amint hallóit, tuk, porszem vagyunk és a világhatalmiak nagy mérkőzésébe nem folyhatunk bele, akkor sem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanezeknek a világhatalmaknak egyikével határainkon! is szembekerülhetünk. Vájjon akkor hogyan fogjuk a határokat megvédeni? Itt a logika sántít, Ebben ai kérdésben csak ennyit akartam megjegyezni, de semmiesietre sem tartom helyesi álláspontnak. Igen fontosnak tartom megemlíteni azt a kérdést, amellyel nem az clienlziéfe vezérszónoka foglalkozott, ez pedig a feudalizmus vád54*
