Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képvíselöházánajc 347. met hadsereg — esetleg szlovák kötelékeikkel vegyesen — fedje balszárnyunka't. (Ügy van! Ügy van! a szelsőbuMdaibn.) t • Azt isi tudnia kell annak, aki katlomai érzékkel rendelkezik, hogy ha délről fenyeget valami invázió, (Mozgás a ba\ oldalon.) az nem egy második Bandholtz tábornoki volna a maga jóindulatú kíséretével, hanem; inkább à Tito bandái áltai magukkal ragadott és bosszútol fűtött' délsizláv fergeteg törne be hazánkba, amelyhez talán más irigyeink is csatlakoznának És megint csak naivitás' azt képzelni, hogy a népi erőnkből kikerülő hadsereget korszerűen és teljesen felszerelni és a korszerű felszerelés!hen mutatkozó kívánalmakkal, haladással lépést tartani lehetne másként, mint egy niaigyhatalommali való síző vétségben, amely niagyhan tal ómnak amellett még szomszédosnak is kell lennie, meirt hiszen a fegyvernek ide isi kell kerülnie. Nem elég arat modani, ^ ami magsában véve helyes, de nem elegendő — hogy nem mozdulunk eil a kizárólagos magyar cél és jövő vonaláról, mert ezen a vonalon mozognunk kell, az ezen a voníatoini felmerülő problémákat meg kell oldanunk ést nemi várnunk és metginlt csak várnunk. Aki a ihatáraití meg akarja védeni, az a határtól minél meszeibb bocsátkozzék harcba (Ügy n m! Ügy va\n\! — Élénk Maps a szélsőbaMéallon.) ési addig, amíg vannak szövetségesei. Persze tatkarékoskodni kell a vérrel, lü38-ban felelős helyen igyekeztem! megmutatni* hogy lehet takarékoskodni és lehet eredményt is elérni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsobaí\<Malon.) Eljöhet azonban az idő, amikor többé nem lehet takarékoskodni és ezt az időpontot úgy kell megválasztani, hogy ne magunkra hagyatva álljunk és ne reménytelenül egy becsületes halállal álljunk szemben, hanem úgy, hogy ha áldozatok, árán is, de győzhessülnikl (Ügy vmn! Ügy vam! a szélsőbaloldaCon.) T. Ház! Egy pillanatig sem kétlem, hogy jót akarnjak a túloldalit, de mi isi jót akarunk. Kényelmesebb és avatatlan: füleknek) jobban is hangzanék azt mondani mai, hogy: ejh, ráérünk arra még! Oktalan hősködés sel vért onftani 'felelőtlen magatartási, de határozatlansággal és" kjishitüséggel alkalmakat elszalasztani és éppen a mulasztásiok folytam kikerülhetetlen végzetekbe sodródni, még ezerszerte nagyobb bűn. (Ügy van! a szélsőbnioldalon.) És anég

1 egyet, t. Ház. Igeais nagyszerű magyar jövőt akairuiük és tudjuk, hogy ehhez nekünk isi győznünk kell! (Ügy vam! Ügy van! ~ Taps a szélsőbalol<M,tyrk) T. Ház! Mii leróttuk a véradót, de tudnunk kell, — és ez általániosj axióma — hogy a gyíSz,* tes hatalmak lakomáján sem jó szegény rokonnak! lennii. (Ügy iMm! Ügy vam! a széUőbaloldalon\.) Nagyszerű magyar jövő! Persze, hogy ez kell nekünk és lehetséges is,* de nem fér bele az ellenfél koncepciójába. Nem fér bel© az orosz koncepcióba, mert az orosz bolsevizmus nemi tűrheti Európábanj nem-bolsevista, tői© függeti len, Önálló nemzeti koncepciókat., (Ügy van! a szélsőba%olda\

;

on.) Önmagát, lényégét adná fel, .ha nem forradalmasítana ott, ahol lehet, ha a világproletári vörös zászlókat nem tűzné ki oda,; ahol megérlelte rá a helyzetet. És nem fér bele a nagy magyar jövő, a magyar hivatás azi angolszász, koncepcióba sem, főleg azért, mert elsüllyedne egy magyarellenes, vagy legalább ütése 1943 november 30-án, kedden, ~ 383 is ,a magyar lélektől idegen keverék^ezláv többségű államegyvelegbe. T. Ház! Churchill miniszterelnök, amikor Amerikában járt és ott díszdoktorrá promoiveát*ák, egy művelődéstörténeti, .művelődéspoitikai beszédet mondott, amelyben, ata angolszász nér pek egységét vázolta fel és mintegy villágnemzetnefc tüntette fel őket, monuván, hogy van elgy közös .művelődési alapjuk, a Basic English, az alapvenő,angol nyelv. Ezt mátr felkapta az angol publicisztika és most már olvasunk airró], hogy aibbainl a konföderációban, amely ismétlem, még a job'bszámdékiú angol pplitikusoik, agyában f orog csupán, s almiely a Keleti-tengertől az Adriáig és az Egeí-tengerig terjedne, a szláv népek akár északon, akár délen megértik egymást, mert van egy basic szláv nyelv is. (Mozgás a\ szélsőbaloldalon.) Wesselényi jóslata kezd .itjjí újból felrémleni. Belefér ellenbeui ez a nagy magyari jövő, t. Ház, a háromihataltoi egyezményt aláíró nagyhatalmak politika koncepciójába, de nem szükségképpen, esalkl akikor, ha kivívjulk elismertetését a magunk számára^ (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) vagyis, ha különbek Vagyunk, niint •mjások, mint a környező népek, ha eléjgl Ibelfeő keménységet, céltudatosságot, politikai, \ katonai, gazdasági és szociális szervezőképességet mutatunk, igazolva ezzel; hogy a vezetőszerepre valóban érdemesek vagyunk. Sohasem áltattuk magunkat, hogy német győzelem esetem semimiféle gondunkFbajuniki nem, lesz. Ismerjük mi is a Stuttgartból éis egyebünnen jövő disszonáns hangoklat és ugyanúgy fáj nekünk is ez. ugyanúgy tiltakozunk eHene, mint bárki magyar eme 'her az országban. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbSoldaon.) A különbség csak áiz, hogy mi itt is és német szövetségeseinkkel szemben is nyíltan merünk Ibteszélni (Zaj a szélsőtítiloldalon. — Ráta Káinián: De mdllyeuieredménnyel'?!) és nem sunyi célzásokkal. Ugyanígy tudjuk, hogy, a német nemzetiség kérdésébeni is vannak súrlódások, amelyeiket el kell tüntetni kölcsönös jóakarattal, de tudjuk, hogy nekik is — és ezt megímíöndomi — ál dozatokát keilll hozniok. (Egy hang jobbfélől: Igaz!) Évszázados kitűniő viszony után a súrlódások talán még jobban, fájntak és talán éppen ez a kontraszt az, ami erre a pontra tereli a figyelmet. Nagyon érdekes beszédet hallottam itt az erdélyi párt részéről iffl miniszterelnökségi tárcánál felszólalt kjépviselo úrtól, aki azt a kifejezést használta a nemzetiségeikre vonatkozóan, hogy a személyekre vonatkoztatott jogegyenlőségi rendszer keretei közül kinőttek. Helyesélt enniek a kijelentésnek a miniszter elnök úr is ós ebben a helyeslésben benne van! annlalki a felismerése, hogy az 1868 : XLIV. te. felépítésié ma már nem korszerű. Mi, is helyeselünk ennek a formulázásnak, 'de ugyaniakkor egyet teljes határozottsággal ki merünki mondani: határainkon ibelül egyetlen nemzetiség isem lehet irredentának, sem idegen uralmi igénynek a hordozóját. (Elénk taps a Ház minden oldalán. —r . Egy hang a széléőbaíőhdalon: Ez az igazság!) Az új Európa politikai koncertjében — mert koncertnek képzeljük mi is és nem mracskazenének és nem egyhangú unisononiafc — természetes, hogy a győztesnek, a legtöbb áldozatot hozó nagyhatalomnak kezében lesz az első hegedű, azonban a karmesteri pálca csak a nemzetek felett álló, a' kis és nagy nemzetek természetes életjogait egyaránt Őrző Gondviselés kezében lehet, (Ügy van! Ügy van! Tans a szélsőbaloldalon.) a! nemzeti területeken belül