Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

380 Az országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 november 30-án, kedden. azért is, mert azokat nemcsak most, hanem akkor is helyeseltük. Ha igaz ivolt 1942 tavaszán, hogy/ ez a háború a mi háborúnk, imindten nappal igazabb lesz és minden kilométerrel, amelylyel a front közeledik, időszerűbb lesz ez a megállapítás. (Ügy van! Ügy van! Élénk tans a szélsőbaloldalon.) Mégis, szinte félelmetes, mennyire elhalványul ez a miniszterelnöki szó a köztudatban. A magyar közvélemény irányvonalának bomladozásábán nemcsak annak a körülménynek van nagy szerepe

3 hogy a középosztály széles rétegei elvesztették a népi gyökerekkel való kapcsolataikat, nemcsak az életformában, hanem a művelődésben is és ezzel — tisztelet a kivételnek — helyes tájékozódási ösztönüket is elvesztették, hanem, annak is, hogy tudiatuk küszöbéig seim jutott el sem annak a tétnek a nagysága, amely részünkről jó és rossz értelemben egyaránt kockán forog, sem pedig annak a veszélynek mérve, amelybe sodródhatunk, ha a baráti nagyhatalmakra támaszkodó harcunk során a helytállásban és a kötelessesrteljesítésfcen ellankadunk. Kérem a t. Házat, ha meghallgatta pénteken az ellentételt, úgy, amint az itt egy beszédben, legalább egyes részleteiben megnyilatkozott, — amit alkalmadtán majd ki fogunk egészíteni — adjon módot arra, hogy az t. Ház ülésnaplójában megtalálható legyen — a kötelező külügyminiszteri tartózkodást tömény kivonatban tartalmazó általánosságok mellett — a magyar nmizet jól átgondolt és végleges állásifoglalását igazoló tétel is. (Ügy van! Ügy van! — Élén)k taps u szelsőbalöidmtím.) A külügyi tárca vitájánaii elmondottuk, miképipem látjuk a világpolitikai helyzet alakulását. Röviden összefoglalom. Az angolszász«msz szövetségeni belül a hatalmi súlypont az oroszok] javára tolódott el. Az angolszász világbirodalmaik külügyminisizterei Moszkvába zarándokoltak, mert másképpen nem tudtak létrehozni egy érdemleges hároanihatalmi találkozott. Diplomáciailag szépen megfésült mondatokban békét, biztonságot próbáltak! a világ neimizeted ele varázsolni, mint ígéretet, de aztán lassiau-lassanl kiderült, hogy az igazán fontom kérdésekben, például a területi kérdésben semmiféle megállapodás nem létesült. A megegyezést megünnepelték, aztán következtek a kommenltárok, amelyekből az tűnt ki, hogy a középeurópai államok kérdésében — írja szórólszóra az Observer — alapvető és komoly nézeteltérések állanak fenn Anglia és Oroszország között, amelyeket nem lehelt egyszerűen áthidalni

% Már pedig küldhetik az angolszászokí a bombázók százait és ezreit Európ

a felé, áraszthatják a borzalom! óráit (Gosztoinyi Sándor: Gyalájzait!) az európai kultúra legremekebb' városi alkotásairai, birtokbavenni egy területet nem .tudnak. (Maróthy Károly: Ez a lényeg!) Pénzük, nyersanyaguk, repülőígépük és flottájuk lehet és van is az angolszászoknak, de bakájuk, aki ráteszi lábát a földre és onnan nem megy el, a kontinensre dobható olyan hadseregük, amely felérne a két legnagyobb birkózó szárazföldi) hadseregnek, a németnek és az orosznak, akár csak töredékével is, nincs és eziért Oroszország szomszédságaba,n az oroszoké kel szemben katonailag támlásat vagy elleiir súlyt nyujtadi nemi tudnak. (Ügy/ Van! Ügy van! — Taps a $zêls&bal<Malon.) T. Ház! Kérek 40 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghossziaibbítáet megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadjai ' vité& Imrédy Béla: És« mit látunk Oroszországban? A koimintem feloszlik, de likvidációsi állapotban megmarad és pokoli ügyességgel dirigáljál tovább az európai kommunista mozgalmakat. A süllyesztőből előjön Sergius pátriárkái és a kereskedelmi népbiztosság által kiutalt tömjem füstjében újra kiveti a szláv népekre a pravoszláv egyház miszticizmusainiak hálóját. (Ügy va\n! m szasöbai^Meácm.) Tito kommunista banldáinak nyomában megjelemnek a pópák és azt a* baigia hitet keltik tábori miséikkel, hogy a szovjet megtérő az egyszerű délszláv népeik számára is oly drága kereszténységhez. És sajnos, nálunk is feltűnnek magukat keresztényeknek valló kegyes szándékú urak ési hölgyek égi próbálnak minket, akik saját szemünkkel' láttuk a vallás kipusztításáftj Oroszországban, meggyőzni arról, hogy a kereszténységnek nem! isi olyan: nagy ellensége i a Szovjet és az igaai ellenséget egészen másutt kéli keresni, (Zaj és derültség a széhőb&MdaÜAn. — Maróthy Károly: Kegyes csallók!) ott, ahol az ejtőernyős harcosokkal ejtőernyős

1 tábori lelkészek ugrottak le, de nem ,azért, hogy színpadias tábori misékkel szédítsék Kréta; népét, hanem aaért, hogy ott álljanak vigaszul fie tnTnaaf7it1 -. ,-.-1 _v-ii i *• ;•»*«*-*•» -sus urosz saQtó nyíltan ír: a ki,salllamok szövetkezése Moszkva számára vörösposztó volt, hiszen ezt szigetelőre tegnelki gondoltak az orosz nyugati határok elé. Világosan» és egyszerűen mteigmond'ja, Moszkva azt is, hogy a konföderációk esetleg menekvést Jiiyujithatnánaikj a csatíliós áltamroknlak, köztük tehát Magyarországnak is, márpedig ozjelknek meg kell fizetniük a háborúiban való részvételűikért. Különibtefn is, mondják, konföderáció fisaik a népeik szabad elhatározása alapján állhat ellő (FelkialMsok a szélsőbalioldkilan: Ismerjük!), amit sem) a mostani emigráns kormányok, sem pedig a bárhol netán majd alakuló új kormányok egyhamar nem tudraiafo kialakítani, vagyis idő kell arra, hogy a népek valódi akarata kikristályosodjék). Értsd: idő kellarra, míg Ibolsevizálni tudunk benneteket belülről. (Ügy van! Ügy van! a szehőbalóldahm.) Ha a&tán szövetkeztek, ám legyeni, de ezi a szövetkezés az európai egyesült

1 szovjet köztársaságok ,felé vezető útnak egy állomása lehet csupán^ T. Ház! A miniszterelnök úrnak egyik beszédjére is felhorkant Moszkva, arra a. beszédjére, amelyet Huszton mondott A parlameniti illemi titrtöia, hogy a felhorkanás kifejezéseit megnevezzem, de értésümlkír© akarták adni, hogy nincs közünk Kár pataijához. Pedig van közünk hozzá! (Élénk helyeslés és- tapa,) Elhiszem, t. Ház, hogy egyik-másik: amerikai politikus naiv és jószándékú ember lévén, mint például Wallace alelnök, titokban a népek önrendelíkezési jogáról álmodik. (FetkiâMâsok a szélsőballal dalon: 1918-ban is! — Maróthy Károly: Wilson is ezt csináltál — Ff/y hang a széhőbakMalon: Wilson is erről! álmodoii.), de aimíg ők álmodnak, addig Moszkva, dolgozik, túljár az amerikai államférfiak eszén és becsúszik a moszkvai jegyzőkönyvekbe az a felületes olvasásra biztatóan hangzó passzus, amely szerint az ellenségeskedések megszűntetése után, a szerződő feliek nem alkalmazzák hadseregeiket más államok területén belül, kivéve a