Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Äz országgyűlés képviselőházának &4.Î. szervezetek képviselőinek bevonása elkerülhetetlenül szükséges. Nem seabad ezt a kérdést úgy tekinteni, hogy a munkásság érdekképviseletének bevonása felesleges, mert számos olyan jelenség lesz, az áitmenetgazdálkodásnál, amely megköveteli a munkásság érdekképviseletének bevonását. (Abonyi Ferenc: Ebben igaza van, de ez mi leszünk és nemit miaguk!) Ebben a kérdésben már bizomyois tapasztalatok, birtokiáiban vagyunk, mert mögöttünk van az első világháború és aß ezt követő idő, amikioir szomorúan láttuk, bőgj", az átmenet gazdálkodás munkájából a munkásság érdekképviseletének kihagyása miatt számos leküzdhetétlennek látszó baj származott. Ha a munkásság tudatában van annak, hogy érdekképviselete az átmeinetgazdálko'dás előkései tő munkaijában résztvesz, akkor nagyobb türelemmel, több megértéssel fogadja az új helyzetet és magatartásával segíti az átmenetgazdálkodás végrebajtásiát. (Abonyi Ferenc: Majd bevezetjük az uj helyzetet!) Az ipairi munkásság a, honvédelmi szükségletek ellátása terén olyan; teljesítményt végzett,ameilyért csak elismerés illetheti. Az ipari munkásság magatartása a háború egész tartama alatt, úgy tudom, súlyosabb kifogást nem váltott ki. Bűinek magyarázata az., hogy a munkássáig a legteljesebb mértéikiben végzi munkáját minden 'zokszó nélkül, habár volná oka a zúgolódásra is. Amely munkásság ilyen példaadó módon tudja a honvédelem érdekeit átérezni a honvédelmi szükségletek kielégítése érdekébeni a folyó termelésben kötelességét végezni, az a munkásság méltán megérdemli, hogy a legközelebbi jövőbeni rávonatkoizó helyzet kialakításában érdekképviseletének megbízottai helyet kapjanak, (Abonyi Ferene: Meg is lesz!) mert különben félő, hogy kialakul egy bizalmatlansági légköir, amely egyáltalán nem alk/almas arra', hogy a» átmenetgazdálkodás konzekvenciáit megértéssé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindezekre való tekintettel kérem a kormányt, különösen az iparügyi miniszter urat, hogy a& átmienetgazdálkodás kérdését alaposan vegye fontolóra és tegye meg ia,z intézkedéseket abban- az irányban, hogy aiz előkészületi munkálatokba is vonják be a független, szabad szervezeteknek, mint* a munkások érdekképviseleteinek megbízottait.. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése, mert bármilyen módom történjék gondoskodás aiz átmenetgazdíálkiodásról, mégis átmenetileg munkanélküli tömegek maradnak, amelyeknek megsegítéséről gondoskodni a kormány feladata. Nem, szabad ismételten bekövetkeznie annak, hogy levesosztogatással és egyéb hasonló jóhiszemű intézkedésekkel próbáljanak enyhí• teni a munkanélküliek nyomorián. A munkai nélkül lévő munkást neimi szabad megalázni, mert benne a'zt a réteget kell látni, amelyet a jövő országépítéséhez fel lehet használni. Ezért nem szabad elhagyni, hanem törvényes jogot kell adni (Abonyi Ferenc: Nem fogjuk elhagyni, legyen nyugodt!) hogy a saját hibájáni kívüli munkanélkülisége esetén munkanélküli segélyt vehessen igénybe, amely az átmeneti munkanélküliség esetén (Abonyi Ferenc: Majd gondoskodunk munkáról, nem munkiatnélküli segélyről!) neki és családjának a minimális megélhetését biztosítja. . Sokszor hallunk a kormány részéről olyan ülése Í94S. nóüember 22-én, hétfőn 29 kijelentéseket, hogy a szociális alkotásukat tovább akadják fej'lesizlteni. Ha ez így van, akkor ez is egy alkalom ainnak bebizonyítására, hogy a kionnmáuy tényleg iái tettek ura és nemcsak szavakkal akarja, megsegíteni a munkásságot. A gazdiasági válság, mint már mondottam, több ízben végigszántott ennek az országnak urunkanélküliségbe jutott tömegein,. Borzalmas szeuveaéseket kellett annakidején a munkanélr külieknek és családtagjaiknak átélniiök. (Abonyi Ferenc: Lásd 1919). Ezért már most kell megtenni minden erőfeszítéssel azokiat az intézkedéseket, amelyekkeil gondoskodni lehet az átmenetileg munbanélküiségbe jutó munkásokról és családtagjaikról. Az, árak és a bérek sizínvonala mai állapotában a leihető legtöbb és legsúlyosabb panaszra; a'd alkalmat. A pénzügyminiszter úr itt a Házban expozéja alkalmával ollyani számszerű adatokat tárt a képviselőház elé, amelyekkel bizonyítani akarta, hogy a bérek, a, drágulás emelkedésének színvonalától nem maradtak el meézfsze, hanem azt igen erősen megközelítették. Ki kell jelentenem, hogy az ,ár- és (bérszínvonal alakulására, vonatkozóan ezidőszerint semmiféle pontos és teljesem megbízható adatgyűjtés niiu csen. Ismenem jól a vonatkozó statisztikai adatok készítését és éppeni ezért megállapíthatom, hogy a bérek színvonalának kifejezésére csak munkáltatói köriből eredő adatok Vannak. Ezek nem fogadhatók el megdönthetetleni adatoknak, hiszen érdekképviselet készítette ezeket és ezéíí elfogultsággal vádolhatók. Olyan pártatlan . állami, vagy városi hivatal, amely rendszeresen nyilvántartaná a bérek színvonalának! alakulását, nincs. Tehát munkáltatói adatok alapján tenni összehasonlítást, a bérek és arák színvonalának alakulására nézve, nem helyes, mert így nem kapjuk meg a valódi tényállást. Annyi mindeaek ellenére megállapítható. hogy a háború kitörése előtti időbeni a bérek színvonala lényegesen; alatta állott az árak színvonalának, miért is nem lehet ai háború kitörése előtti bérszínvonaliat kielégítőnek tekinteni és éhbe® mérni a háború idle je a-llatt kialakult, bérszínvonalat. Az árszínvonal sokkal magasabban alakult ki a háború ideje alatt, mint a bérszínvonal, ez, okból' a pénzért], fizetésért dolgozók helyzete súlyosan! megroszszabbodött. Mióta a kormány vette a munkáltatók helyett a kezébe a munkabérek és fizetések mértékének megállapítását, illetőleg miótai kormányrendelet szabályozza a drágasági pótlék mértékét, azóta még nagyobb mértékben maradtak el a bérek az áraktól. Ezidőszerint a; hadi jellegű üzemekben 60 százalékos drágasági pótlék van érvényben. Ennek megállapítása egyoldalúan történt és a kormány egyetlenegy alkalommal sem vonta be a drágasági pótlék megállapításának munkájába a dolgozó tömegek érdeképviseletének megbízottait. A folyó évi július hó 1-én, életbeléptetett 'drágasági pótlék a legkevésbbé sem segített à dolgozó tömegeik sorsáni, sőt, még súlyosabb helyzetet teremtett számukra, mint amilyen a béremelés «lőtt voltf. Az történt ugyanis, hogy a drágasági pótlék felemelése után kezdődött, meg az árak emelése, olyan mértékbent, amely messze túlhaladta a bérek emelésének mértékét, mert a, legkisebb áremelés is lényegesen magasabb volt, mint a drágasági pótlék emelése. A rendeleteik özöne jelent meg a béremelés irtán^ amelyek