Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
358 Az országgyűlés képviselőházának 346. vóüyesülnie és ez. az. a szociális feladat, amelyre i rá akarok mutatni, mert a kincstárt máskülönben megrövidítenék, már pedig a kincstár J megrövidítése egyedül csak 1919-ben, a kom.; | műn alatt volt lehetséges. Felhozattam a tanácsköztársaság naplóját egy javaslattal kapcsolatban és ennek tanúsága szerint a tanácsköztársaság uralma alatt egy Lengyel Gyula nevezetű népbiztos a következö'üet mondotta beszédében (olvassa): »JÜgy másik példát is mondok és ezt azért említem j fel, mert rá akarok mutatni arra a fontos gazdasági szervre, amely a proletárországban kell, hogy teljesen kiépüljön..Elvtársaim, a kapitalista rendszerben az üzem vagy vállalat tulajdonosa, mint már mondottam, igyekezett megakadályozni azt, hogy az üzemben más is lophasson, mint ő. Ezért tehát a mi rendszerünkben a helyzet más. Itt az ellenőrzésre még sokkal nagyobb szükség van, mert mi, azt akarjuk, hogy nálunk senki ne lophasson, ment hogy a kapitalista ne lophasson, egész radikálisan megoldottuk: megszüntettük a kapitalizmust, de azt, hogy az üzemekben az egyes helyeken ne lophassanak, mint Varga elivtársunk nagyon jól megállapította és önök még jobban tudják, nem sikerült megszüntetni.« Ezt mondja a tanácsköztársaság alatti kis káté. Tehát ellopnók az ' államháztartásából azokat a pénzeket, amelyekre ma különösen szükség van, mert aki több pénzt keres, az több adóval is járuljon az államháztartás viteléhez, mint az, akinél ez nagy terhet jelent, mint ahogy ez általunk el- j fogadott álláspont is. Kértük tehát a pénzügy- j miniszter urat, hogy a 3600 pengős minimális jövedelemadót «meljo föl. Ezt a kérelmiéit én itt megismétlem és tisztelettel kérem is arra, hogy ennek a kérésnek, amelyet Demel Aiadáií igen t. barátom is teljés részletességgel kifejtett és amelyet a pénzügyminiszter úrnak is különös figyelmébe ajánlott, tegyen eleget. Van még egy csekély kérésem, ezt is a gyakorlati éleiből veszem. Mindenkit érhet baleset. Valaki rosszul mehet férjhez, vagy noszszul választja meg a feleségét. De van olyan nő, aki rosszul ment férjhez és elválik az urától, — most a kisebb, alacsonyabb rétegekről beszélek — nagynehezen kiverekszi a bíróságnál, hogy kap Jiavonta 80, 90, 100, 120 vagy 150 pengő tartásdíjat, esetleg van egyt-két gyerjnieke és akkor, ő odakerül a kereseti adó alappal kapcsolatos panaszával az adó felszól amiási bizottság elé. 100, 120, 150 pengő tartásdíj a mai világban egy asszonynak, aki 2, 3 vagy 4 gyermekkel visszamaradt, nem sok; családvédelmi szempontból, szociális érzékből, éppen abból a szociális érzékből, amely a miniszter úrban megvan, kérném tehát, méltóztassék egy rendeletet kiadni, hogy ezek a tartásdíjak mentesek az adó alól. (Kemény iSchneller Lajos pénzügyminiszter: Foglalkozunk vele!) Ezeknek a reszteteknek] elmondása, utam méltóztassék) megengedni, hogy a pénzügyminiszter úr nagyvonalú politikájáról, mint gazdasági szakember beszéljek. Először is indíttatva érzem magamat arra, hogy mint a magyar gazdasági éles; egyik reprezentánsa hálás köszöneteimet fejezzem ki a pénzügymináisz! or úrnak azért, hogy a nehéz helyzetben nem. tévedt az infláció súlyos, "nehéz-, posványos világába. A pénzügyminiszter úr megoldotta a gazdasági élet fenntartását aizzal a pénzkerettel, amelyet a ma fokozott forgalom mellett, a megülése 1943 november 29-én, hétfőn. növekedett országrészek mellett az ország kívánt és szükségesnek, tartott és egyetlen bankjegyet sem. boesátott ki Olyat, amelynek indokoltsága, jogosultsága ne lenne meg.. Azonkívül meg kelj köszönöm azt a politikát, amelyet a pénzügyminiszter úr hat esztendő óta. töretienjül folytat, meg kell köszönöm, hogy politikája [keresztény és nemzeti irányú. (Ügy van! ŰQU van! jobbféió\\.) Ez olyan hallatlan és messzemenő érdem a mai világban:, ahol megint nagyon sok gerinc elfér düllését látjuk, hogy 1 , itt az ország színe előtt kell megmondanoni, hogy igenis a pénzügyminiszter úr a hat esztendő alatt a nemzei. vagyoni biztonsága, a polgári élet fenntartása szempontjából ©lérteí mindazokat a« eredményeket, amelyeket egy jó pénzügyminisz/ieirtŐli elvárhatunk. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobboldalam és n klözépen.) Nem akarok tovább beszélni. A költségvetési vita végén ezt a pár mondatot csak azért akartam] leszögezni, mertfc liáitjulkt, hogy ahol a gazdasági élet struktúráját megtép des t» a háború vihara, vagy pedig közvetve érintette, egyetlen 'egy országban sem érezheti magát a polgár biztonságosabban, mint itt. (Ügy van! jabbfelŐl.) tmert a gazdasági élet háborús m&g'nyi'lvánmiiásai mellett a melílékzöngék, mint például a feketepiac, egyesek túlságos meggazdagodási vágya, azután mási egyéb szimp tornák mind múló jelenségek, amelyek ezzel velejárnak, úgy, mint a viharral jár a felkavart por•A vihar azonlban el fog ülni, a por is eil! fog üln i és a pénzügyminiszter úmakrés a kormánynak] érdeme, hogy ezekben, a nehéz időkben a magyar pengő) értékállandóságát, annyira igyekezet biztosítani, amennyire ez a szegény ország' megteheti. Szegénységünkben! somi lelhetünk azonban pazarlók azáltal, hogy ezt itt a Házban az .1944. évi költségvetés vitájának végén egy 1 keresztén y és nemzeti politikát végrehajtó -magyar áliamffiérfiú élőltt őszintém meg me mondjuk. Ezért tehát a pénzügyi tárca; költségvetését a miniszter úr munikiája iránti tiszttel ettél a llegnagyobb örömmel és szeretettel «lfogadiom. (Éljenzés és tarps a jobboldalon, — A szónokot wbben üdvözUk.) • Elnök: A házszabályok 148. §-;ínak (2) bekezdése értelmiében a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi politika alapelveit, azokat az intézkedéseket, amelyekkel ezeknek az alapelveknek keresztülvitelét biztosítani kívánom a jövőben is, valamint ennek a politikának a változatlanságát, már bátor voltam kifejteni az expozémban és azt hiszem, a mélyen t. Ház tetszésével fog találkozni, hogy ezeket nem fogom most megisinételni. Rá fogok inkább térni azokra a kérdésekre, amelyeket itt a mai nap folyamán fel méltóztattak vetni, még pedig rátérek nem a felszólalások sorrendjében, hanem egyes témaköröket összefoglalva és összefüggően foglalkozva a felvetett kérdésekkel. T. Ház! Horváth, képviselőtársam, majd később Martsekényi és Esterházy képviselőtársam is foglalkozott azzal a párhuzammal, amely gazdasági és pénzügyi életünkben az elmúlt világháború és a jelenlegi világháború alatti helyzet között fennáll. Ebben az összehasonlításban élesen ki kell emelni azt, hogy rendkívül nagy különbségek állanak fenn az akkori viszonyok és a mai viszonyok, között. Az 1914—18-as világháborúba ez az ország, de mondhatnám minden egyes egyén is bizonyos
