Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Az országgyűlés képviselőházának 846. terelődnek az ingatlanok felé, a 'termelőválla­latok megszerzése felé. Másrészt az állam a maga hitelműveleteinél sokkal több készpénz­kímélő fizetési és utalványozási eljárást és mó­dot tud alkalmazni, mint amikor ai magán­emberek kölcsönei és adásvételei szaporodnak meg. Vagyis az állam tudatosabb és alkalma­sabb fizetési és hitelezési technikát vehet igénybe az infláció ellenszere gyanánt, mint a magánember. Megfontolást érdemelnek ezek a szempontok azért is» mert ez a költségvetés még csak egyik etappját jelenti a háborúnak és nem a végét, nem a likviditását. Ezért azokra a nagyon reális adóalanyokra és adó­tárgyakra, akiknek és amelyeknek adózóképes­ségét és szolgáltatóképességét ezek a nagy vagyondézsmák hosszú időre kikapcsolnák vagy tönkretennék, a közeljövőben még nagyon nagy szükség lesz (Ügy van! Ügy van!) s ezért ere­jük és szolgáltatóképességük fenntartására nemcsak pénzügyi . szempontból leg z szükség, hanem egyenesen fontos nemzeti érdek is, hogy ezeket a legreálisabb adóforrásokat, azokat az adóalanyokat, amelyeknek jövedelmei a leg­kevésbbé állnak konjunkturális nyereségekből, lehetőleg ne nyomorítsuk meg, hanem konzer­váljuk a jövőre is. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor elmondani a költség­vetésre és a költségvetés fedezeteként előterem­tendő összegekre vonatkozóan. Ajánlom a mé­lyen t. Ház és a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe. A kormány iránti bizalom jeléül a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a közéven. — A szónokot üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyzői Osoór Lajos! Elnök: Osoór Lajos képviselő urat illeti a szó» Csoór Lajos: T. Képviselőház! Felszólalá; som előtt két igen magas színvonalú és elvi alánokon nyugvó felszólalás hangzott el. Ezekre elsősorban aizért nem akarok külön,ki­térni, mert a pénzügyminiszter úr expozéja val, valaimint az egész kormánypolitikával kapcsolatos pénzügyi vonatkozású elvi állás­pontomat az aippropriációs vitában 1 szerelném elmondani. De leszek bátor felemlíteni néhány olyan apró dolgot, melyet a; költségvetési vita során az elvi alapok érintése nélkül is elő le­het hozni. Visszatérve a pénzügyminiszter úr expozéjára, abból két dolgot kiell kiemelneim. Az egyik a következő: a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a. tisztviselői beszerzési csoportok létesítését messzemenően támogatni fogja. Előttem szólott egyik t. képviseloltárs<ain — azt hiszem, Zimmer Ferenc — már rámuta­tott arra, hogy a kormánynak és m pénzügy r miniszternek! a tisztviselői beszerzési csopor­tok támogatása, vagyis a , naturálgazdálko; diáisra való áttérés tulajdonképpen az állami gazdaságpolitika tehetletlenségéneîfc -bleisme­néjse, a pénz szerepének, jelentőségének meg­változása, annak jele, hogy a pénz ma már nem bírja betölteni csereforgalmi szerepét. Az hiszem, az egész ország fogyasztóközönsége érdekében a legélesebben állást kell foglalnunk az ellen, hogy külön tisztviselői beszerzési cso­portokat lélteisítseneki Netm azért, mintha mi nem akarnánk azt, hogy minden közalkalma­zott teljes ellátásban részesüljön, hanem azért, mert teljesen lehetetleni dolog az, hogy any­uyira parcellázhassanak, hogy legyenek be­szerzési csoportok külön a hadiüzemeknél, külön (áss államnál, külön a városoknál és tör­ülése 19/43 november 29-én, hétfőn. 349 vényhatóságoknál. Az egyes üzemekben vég­eredményben összevisszaság és zűrzavar kelet­keznék a közellátásban s ezt éppen azért ncirn lehet majd rendesen megcsinálni, mert ezek a külön szeparatisztikus törekvések megakadá­lyoznak minden egységes és átfogó jó rende­zést. Nem a tisztviselők jó ellátása ellen tilta­kozunk, hanem: az egész ország részére köve­telünk olyan rendes közellátást- olyan rendes áruelosztást, hogy a köztisztviselők éppen rígy megkapják a részüket, mint a nemköz­tisztviselő többi adófizető polgár. Végered­ményben egészen immorális álláspont az, hogy a köztisztviselőket, akik biztos fizetéssel rendelkeznek, még külön ellássuk és támogas­suk a beszerzési csoportokban- ugyanakkor pe­dig az adózó polgárt nemcsak hogy nem támo­gatjuk, de elvonjuk előle a fogyasztási java­kat s ráadásul börtönbüntetéssel, vagyonelkob­zással fenyegetjük m®g arra az efeetre, ha őt a. feketepiacon való forgalomban érik rajta. Egyenlő elbánást kérünk a közalkalmazottak­kal és általában a beszerzési csoportosekkal szemben azoknak az adófizető polgároknak a javára, akiJknek adójából tartják el voltakép­pen a. tisztviselőket. l5n teljesen hely tel ennek tartom azt- hogy beszerzési csoportoknál par­cellázzák az egész országot- Tessék mindenki­nek rendéig és egyenlő elbánást nyújtani, erre összpontosítsa a pénzügyminiszter úr, a csúcs­miniszter úr minden tudását és töreikvését, joie-rt akkor a z a bizonyos pénzértékáÍlancFóság és atz a stabilitás, amelyről ma vitatkozniuk és amelyre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr fíieg sem kívánta hallgatni az előttem felszó­lalt képviselőtársam felszólalását, nenn lesz majd vita tárgya, hanem tényleg valóság lesz. mint ahogy, sajnos, ma nem valóság. A másik, amit a pénzügyminiszter úr be­szédéből ki kell vennem, a dollárkölcsönök visz­szafizetélsre vonatkozó bejelentése, amit már inkább szíves örömmel üdvözlök, mert ezt na­gyon helyesnek tartom. Kérésem ezzel kap­csolatban, amit már egyik előttem szólott kép­viselőtársam szintén említett, az, hogy ne is­métlődjék meg n dollárkölcsönök kivetkező visszafizetésénél az a helyzet, ami az első al­kalommal volt, vagyis ; amikor a boldog ügye­sek, a jobban informáltak' vagy a nagyobb protekcióval rendelkezők tíz és és tízezer dol­lárois ^kölcsöntartozást visszafizettek, az egy­két héttel később jelentkező kis parasztembe­rek pedig, akiikinek 200 vagy 500 dollár tarto­zásuk volt, nem tudták .visszafizetni dollártar­tozásukat, holott a gazdasági érdek az volna, hogy a kisebb teherbírású vagyonokat mente­sítsük mielőbb ezek ^alól a tartozások alól. Olyam arányos elosztást kell tehát biztosítani, amely mellett minden dollárra, minden idegen valutára szóló tartozásban szenvedő egyén bi­zonyos arányban fizethesse ki a tartozását. A leghelyesebbnek azt tartanám, ha az egész kül­földi adósságrendezés egy kalap alá voiua vonva, az állam! átvenné ezeket a tartozásokat valamilyen alapba s maid a háború után szá­molna el ebből az alapból a kiülföldi hitelezők­kioil szemben. Nagy érdekünk lenne most, minta hogy a pénzügy mini síziter úr is mondotta, az, hogy a magyar mezőgazdaságot miinél előbb teljesen tehermentesítsük, épp úgy a házbirtokokat is lehetőleg minél élőbb tehermentesítsük, hogy ezáltal a későbbi válságos időkben biztosabb termelési alapot tudjunk teremteni.

Next

/
Thumbnails
Contents