Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

338 Az országgyűlés képviselőházának 346. évi adó befizetése nem történt meg-, akkor a frzetesek letiltása klövetkezáki be olyan módon, bogy azi. adófizetőktől fizetésüknek egyharmadát vonják lie mindaddig, rnig a jövedelem adó hátralékos összege le nem telik. Elképzelhető, hogy milyen nagy elkeseredést okoz m az intézkedés a munkásoknál, illetve az új jö védelmi adózóknál, akiti még a teljes fizetésből sem képeseíkl megélni, nemhogy a kétharmad fizetésből. Neomcsak az adózók, hanem az egész család is viseli az ilyen módon való adózásnak sùlyo« következményeit T. Képviselőház! A jövedelem- és kereseti adózásnál aiimaik hátrányos intézkedéseire vonatkozólag még számos esetet lehetne fel sora koztlatni Tekintettel azonban arra, hogy erről a kérdésről már több képviselő úr szólott, azt hiszem, feleslegesi újabb részleteket megemlíteni. Az ,a ^elfogásom, hogy az itt elhangzót takfoó] .most már a kormány egészein világosan megállapíthatja: mi a tennivaló és várja is az egész adózóiközönség az országban, hogy ebbpu a kérdésben a legsürgősebbieri történjék meg* az az intézkedés, amely az adómentes létmirn mum összegét megfelelő módon felemeli. Mélyen t. Képviselőház! A pénzügyi tárni költségvetési vitája alkalmával ezeket tartottam szükségiesnek megemlíteni és miután az általam megemlítettekre vonatkozólag a költség vetésiből megnyugtató tényeket megállapítani níeim tudok, ezért sem a magam,, sem pártom nevében a pénzügyi tárca költségvetésé r nem fogadóm elE'nök: Szólásra következik a vezérszónokioik közül? Porubszky Géza jegyző: vitéz Martsekényi Imre! Elnök: vitéz .Martsekényi Imre: képviselő urat illeti» a szó vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, az előttem szólott igen t. képviselő úr nem fogjai tőlem udvariatlanságnak venni, ha nem mindjárt felszólalásom elején válaszolok fejtegetéseire, amelyelkl természetesen pártállásánál fogva a kritika vonalán mozognak, ami természetes is, mert hiszen n parlíamentfcáris jog adj'a meg aizi ellenzéki képviselő uraknak ai kritizálás jogát. Azt szokták. mondani, hogy azért ellenzék, hogy kritizálja a kormánypárt munkaiját, ellenőrizzél at kormány tevékenységét. (Kabófc Lajos: Nemcsak azért, hanem, mert igazságtalan az adózási rendszer!) Kérném azonban a képviselő urat. nehogy az i'dőt szaporítsuikl, azt az. intim nyugalmat, amely ezft a Házat megüli, — és ez áll azt hiszem, arra, az el dalra is,, nemcsak erre* az dldalra«. mint: az egyik képviselő úr megemlítette — ne zavarja, mindjárt az elején a replikák tömegével., hogy ne kalandozzam el felszólalásom tárgyától. Ha ém a kritika jogát nemcsak elismerem, de szükségesnek! is tartom, a, jelen esetben még sem helyezek rá fősúlyt, éppen' a képviselő úrral kapcsolatban, ment hiszen annyi határozati javaslatot; méltóztatott benyújtani, hogy azt hisziem, erre vonatkozólag döntiően csak a miniszter úr szavaival élhetnék. Másodsorban pedig azt hiszem, niejkem első kötelességem, hogy a magam véleményén keresztüli' pártom véleményének adjak itt hangot, amit röviden egybefoglalva talán úgy fejezhetnék kii. hogy ebben a rettenetes nagy világégésben, ebben, a soha nemi látott veres háborúban, ahol népeknek, országoknak és viliágrészeknek sorsai dől el. mi ezen az oldalon valahogy úgy érezzük* hegy inkább támogatni, tanáccsal ellátni, bátorítani, buzdítani kell a csedekvésrei hivatottakat, mintsem nehézségeket okozni nelkilk. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. Hiszen nem olyan nagyok a differenciáik, amelyek az ellenzéki oldalon ma felszólalt képviselőtársaimat ai mi felfogásnnktól elválasztják, például Ronkiay igen t, képviselőtársam, aki az előbb fefezólalt, az egyik határozati javaslatot talán pontosan ngyanűgy adta elő, amint azt előttem felszólalt képviselő úr, csak talán más számokkal fűszerezte. Azt mondom tehát, sokkal fontosabb, hogy a kormányt ebben a munkájában támogassuk, mint hogy köztünk mondvacsinált, fennálló vagy fenn nem álló ellentéteket gombioistűhegyre tűzzünk vagy mikroszkóp alá rakjunk, vagy Isten ments, azt tegyük,, — nem tudom megítélni, mert nem tartozik szakmámba — amit e vita kapcsán előttem fel szollal t egyik képviselőtársam tett. hogy esetleges hibáinkat vagy botlásainkat világgá kürtölte, amit ma egyáltalán nem tartok helyesnek. Igen t. Kép visel őhiáiz! Tudatában vagyok annak és ezen az oldalion mindnyájam tudatában vagyunk, hogy hibáJkl és zökkenők vannak, voltak ós lesznek:. Hiszen voltak akkor is, amikor a tiulol'daloni ülő igen t. képviselőtársaim közül nem is egy, ült ezekben a miniszteri székekben- és lesznek alkkor is, ha történetesem mi lennénk az ellenzék és önöík támogatnának egy kiormányt. (Kabófe Lajos: Mikor lesz az?) Mélyen t. képviselő úr, nem szeretném ezeket a dolgokat kihegyezni. Nem szeretném kihegyezni azért, mert igénytelen megítélésem szerint ma mindén kimondott szónak kétszeres ereje van (Ügy vem! Űffir vum!) és egy rosszul megfogalmazott mondat, vagy egy könnyelműen elejtett szó a mai nagy idegességet tekintve, igen; feonaryjeai okozhat az országban lelki válságot. Azt hiszem, hogy különösen a pénzügyi tárca tárgy állásakor, ahol végeredményben niéaris csak objektívumokra támaszkodva kell fél szólalnunk, bátran mondhatom : végighallgatva, az egész vitát, valahoeyan úgy érzem, hosry va'laroelninyi ellenzéki felszólaló, aki a kritika jos-ával élve, felszólalt a vita folyamán, lelke méHyén készsége-el áll a nagyobb és cselekvő munka, szolgálatába bármikor és bárhogyan, ha az ország sorsa úgy kívánja. Ez a tudat nékem többet ér. ieren t. kén viselő úr, mintha mindjárt replikával kezdem és rtlvasvalaimire válaszolok, amire egyedül a miniszter úr hívatott válaszolni a beadott határozati i a va sí at okkal kapcsolatban. Ha egészen «wubjektív"' fonralmiazhatnám meg mondanivalóimat, lélekből; és szívből, akkor azt kellene mondanom: aimísr mi ezekben az időkben nyugodt atmoszférában', kellemesen tieimneratt tore miben tárgyalumk, addig máshol emberek százai, ezrei, tízezeréi és százezres szenvednek. rombadőlt városok és otthonok romiai alatt vérbefaoryva. Erre gondolva, valahogyan kikívánkozik belőlem. — aiki ennek a pártnak a pénzügyi tárca vitájában

1 vita záró vezérszónoka vae-volk — hoigy a túloldali felé adresszálva eyJt ratondiam: mí evy pipV^tisr sem kételkedünk és kételkedhetünk abban, hogy ha s» túloldalon a kritika joe"án kiki » maga módszere sizerin't S7iólalt is. mindenki mindenkor a haza szol^áiJiatat nézte, és mm dny áj ami a szebb magyar n'övőért és a nagy miagvar gondolat lepkében harcolunk. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés taps. ) T. Ház! Azt hiszem, hogy a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyaíásakoir még közelebb hozhat bennünket a realitás és az objektivitás, mert itt a. napi politika érvein, felüli a számok "megdönthetetlen törvényszerűsége érvényesül. És mit mondanak ezek a számok? Nem akaróik