Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
302 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. vonlai- (Ügy van! Ü&y van! Nagy Vaps a szélsőbal oldalon, jobbfelől és a középen.) A Ma^ gyár védelmi vonal nem a Kárpátok vonala, hanem messze Keleten van (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ott mi ellenállunk, akkor jobban védjük határainkat, mintha az várjuk» meg:, hogy az üszköket, a mi házaink tetejére dobják. (Igaz! Ügy v n! Magy iaps.) T. Ház! "Ügy érzem, hogy a magyar külpolitikai vonalnakl az a vezetése, ahogyan az «ma történik, nemzetünk jövője szempontjaiból fontos. Én a magyar külpolitikai vonal vez<v tését nemcsak a külügyminiszter úr személyéiben látom, hanem, látom a Gondviselés által adott ama férfi személyében, aki ezt az összetört országot és nemzetet a trianoni sírból kiemelte. (Vitéz Té^Mesy Béla: Éljen a Kormányzó ÍM — Élénk éljenzés és taps.) és a nemzet erőinek összefogásával új irányban elindította. "Ügy látom, hogy ennek a külpolitikai volna In akt garanciája az, ÍMeskó Zoltán: Éljen a Kormányzó Ür! — Élénk éljenzés és taps.). w hogy ezt a küpolitíklát nemcsak a külügyminiszter úr képviseli« de legíőbb kormányzónk is irányítja. (Ügy van! Ügy van! — Rajniss Ferenc: Magától értetődik, hogy iga^a van!) Mint pártom vezérszónoka már kifejezte, ezt a külpolitikai irányítást éin is bizalommal elfogadom. T. Ház! Amikor a külügyi tárcát tárgyaljuk és tekintetünket a határokon túlra irányítjuk, meer kell látnunk azokat a sorstestvéreinket, azokat a véreinket, akik ott kint élnek és akiket ki tudja, milyen sors sodort oda ki az ország határain kívülre. Én nem tartom külföldi magyaroknak azokat, akik magyar területééi, de megszállott területeken élnek. (Ügy van! Ügy van!) Ezek Magyarországon laknak (Ügy vn! Ügy van! — Tetszés.), csak szenvedik a kálváriát és a magyar martiromsáerot. Ezeknek sorsára vonatkozólag nem kell többet mondanom, mint amennyit pártom vezérszónoka elmondott. Csak még egyet akarok erről mondani. Ezeik a mi testvéreink nem azt várják tőlünk, hogy mi szubjektív' részvétnyilatkozatoklban merüljünk ki. (Ügv van! Ü<*y vaml — Tetszés. — Gaal Alajos: Tetteket kívánnak!) ök azt várják, hogy ezek után iöjjenek már a cselekedetek is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi túlsáaro'san 1 európai stílusú, nívójú es tónusú politikát folytattunk (Gf»«l Alajos: Ez igaz!) ez azonban a mi véreink hihetetlen szenvedéseit vonta maga után. (Ügy van! Üay van!) Az igazság az, hogy ez a szenvedés már-már szinte elviselhetetlen. Azt követeljük tőlük, hogy tartsanak ott ki. Ki is tartanak, de ismétlem, ez a kitartás csak akikor értékálló, ha valóban önkéntes és öntudatos. Sokan vannaík azioban olyanok- akik ezt a szenvedést már nem tudják) tovább elviselni. Azt kérem, hogy a mi külügyi kormányzatunk illetékes szervei igyekezzenek ezekben tartani a r lelket, Rideg elzárkózással nem lehet őket kétségbeesésbe taszítani. Igenis, meg kell hallgatni a szenvedő, a megkeresett lelkeket és törődni kell az ő bajaikkal. És ha úgy érzifo ezek. hogy nem tudják tovább vállalni a szenvedésekéi akkor azt a sorompót ne zárjuk le előttük úgy, hogy ne lehessen nekik talán indokolt esetben idie átjönni, hanem szenvedéseiket próbáljuk megrövidíteni. (Helyeslés a balközépen, a baies a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én nagyon jól tudom, hogy DélErdély pöre még ninics eldőlve (Úgy VOM! Ügy vom!), de azt is tudom, hogy e pör eldőlténél nemcsak azok számítanak, akik ott vannak. Minden magyar, akit onnan kiüldöztek, délerdélyinek számít (Ügy van! Ügy vom! \a középéin és b&lfelöl) és ezeknek a délerdélyiéknek: szavuk lesz Dél-Erdély pőrének eldőlténél. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen. — Árvay Árpád: Akár fegyverrel is! — Mester Miklós* Nem lehet koporsóban tartani őtket!) Külföldi magyarok alatt értem azt a soksok százezer miagyárt 1 , aki ,a mostoha magyair sors elől nyugatra, talán messze tengeréklen túlra és azután keletre, a közeli országokba vándorolt. Ezeknek a magyaroknak sorsa valóba -n fájdalmas slzámunlkra. Ha, a régi, múltszázadi liberális kormányzatnak van bűnie, amelyet mem lehet megbocsátani, úgy az a bűne, hogy ezt a nagy kivándorlást' nemcsàkhogy elnézte, de valósággal erősítette, szervezte. (Ügy van! Ügy van! a bdü* í é$ a spelsőbalaldalon.) Szörnyűséges valami az, ha elgondoljuk, hogyan vándoroltak százezrek Fiume, Bréma és Hamburg nagy kikötői felé, hogy aztán külföldön kapjanak kenyeret és földet, amit itt nem kaptak meg. Bezzeg ugyanakkor ugyanannyi százezer jött Galíciából (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbalolddlon.), akijk nemcsak földet és kenyeret, hanem kalácsot és mindem jólétet megkaptak itt. (Ügy vén! Ügy van! Taps a széí\sőba(k)ldalon és a balközépea. — Gaal Alajos ; És uralmat kaptak,! A szemét helyet kapott, a magyar meg kiment!) Hiába, a megtörténteket meg nem történtekké nem tudjuk tenni, de ezekre vonatkozólag kettős kötelességünjk van. Az egyik kötelességünk a számtartási. Egyetlen magyarnak sem szabad elkallódnia, úgy hogy nem tudunk róla. Ha a 80—90 milliós német nép minden egyes külföldön élő németjét számon tartja lajstromozza, segíti, akkor ugyanez a mi kötelességünk isi a mi 10—13 milliós táborunkban. (Árvay Árpád: Ezt tanuljuk meg tőlük. — Helyeslés a Í zélsőbaloldalow.) Ez az első kötelességünk. Második kötelességünk az, hogy itt olyan létfeltételeket teremtsünk, hogy ezeknek a ma,gyaroknák kedvük legyen ismét ide visszajönni. (Helyeslés.) Nem arról van szó, hogy őket arra késztessük, hogy hazafias kötelességből jöjjenek, haza. Nem! Legyen kívánatos, ide hazajönniök. Beszélünk itt a világháború utáni gazdasági újjászervezésről, átszervezésről, de valljuk bei őszintén, meakulpázunk, hogy a dolgok lényegét kerülgetjük. Felkiáltások a szé'usőba olda'on: Ez ai székelyi igalzság!) Akut kérdésekkel és tüneti kezeléssel gondoljuk a gazdasági bajokat megoldani, de a nagy gyökeres, átfogó gazdasági reformokat halogatjuk. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon.) Nekünk igenis reformokra yan szükségünk, gazdasági reformokra, hogy necsak az itteni nincsteleneknek legyen kenyerük és földjük, hanem .minden külföldi magyarnak igenis legyen itt kenyere és megélhetése (Élénk helyeslés és é r jenzés a szélsőbalod d Ion. — Egy hang a szélsőbalolda\On: Ehhez nem tap oünak a másik oldflon! — Mozgás. — Mester Miklós: Ez, azt hiszem nem szélsőség!) T. Ház! A kelet felé történő kivándorlás fontossága is olyan óriási, (Halljuk! H Mjuk! a ^középen.) hogy ennek következménye lett Erdély politikai szabadságának és független-
