Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

300 Az országgyűlés képviselőházának 845 folyó bénaságunk is. De azért sok miindent lehetett volna csinálni még ezek között a körülmények között is és azt hiszem, nem tettük meg mindazt, amit az adott viszonyok közöt tehettünk. Sajnos! (Andréka Ödön: A Bethlen-éra érdeme!) 1939-ben, mint mindenki tudja, kormányunk álláspontja a semlegesség volt, de éppen .a jobboldalt vádolták háborús uszítással s avval fenyegették kormányoldalról, (vitéz Jaross Andor: Nagy különbség!) hogy h,a sokat jár a szájuk, akkor majd háborús uszítóknak fogják bélyegezni és ezt a tömegeknek neon fog tetszeni és népszerűtlenek lesznek. Saját fülemmel hallottam ilyen: kilátásba helyezést. Magyarország tehát ment azon az útaní, amely a mai helyzethez veizetett.

# Mindenesére azt nem értem, hogy például miért volt magyar érdek az, hogy Amerikának, hadat üzenjünk? Mondjuk meg őszintén: ez nem érthető. Amerika tudtommal sohasem szándékozott Magyarországot megtámadni vagy elfoglalni és én még azt is kétségbevonom, hogy szövetségi kötelezettségünkből kifolyólag történt-e eiz, (Zaj a széiSőbalotda on.) hiszen a háromhatalmi egyezmény defenzív jellegű volt és ma is defenzív jellegű, (Nagy zaj a széxőb .\Iétddlo)nJ) Elnök: Csendet kérek! Rátz Kálmán: Meg kellett volna &zt is gondolnunk, amit Gsáky miniszter úr annakidejéui mondott — s aki akar emlékezni rá, emlékstsik rá —, hogy nagyon óvatosak legyünk Amerikával szemben, mert ott sok magyar él — bizonyos jólétben is sokan élnek — és azután nem tudni, hogy Amerika éppen úgy, mint a régi világháború után, szociális tekintetben nem lehet-e még a jövőben is segítségünkre. Ezek voltak az ő bölcs és megfontolt szavad. Tehát ezek után a hadüzenetek után elérkeztünk az orosz háborúhoz. Itt csak annyit állapíthatok meg, hogy az 1920. évi I. te. határozmányai az oroszok ellen intézett hadüzenet alkalmával figyelmem kívül hagyattak, úgyhogy ahhoz, amit Zsilinszky Endre képviselő úr itt mondott, csatlakozom. (Zaj és felkiáltások a szél őbcíoldafon: Mindenben? — Baljcsy-Zsilinszky Endre: Ezért utasítottak engem a mentelmi bizottsághoz!) Nem voltam itt, nem hallottam, mit mondott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondom, hogy az "1920. évi I. te. határozmányai figyelmen) kívül hagyattak. Ezt leszögezem. Már most megindult a háborúval együtt a propaganda is. Még jobban elburjánzott — készakarva mondom: elburjánzott, mert kellőképpen irányítva ez nem-volt — és ez a propaganda Magyarországra sok tekintetben inkább káros volt, mint hasznos.^ Mindenekelőtt, megállapíthatjuk, hoigv &gy erős nemzet önbizalmának alapját nem képezheti az ellenség lebecsmérlése. (Baky László: Jönnek a Sztalinkarrikaturák!) Az ellenséget nézzük mindig úgy, ahogyan van, katonai szemmel kell nézni, reaUsan. Jaj annak; a hadvezérnek, aki lebecsüli aiz ellenséget és illuziókban ringatja magát, de jaj annak a politikusnak is, aki gyengébbnek akarja hinni az ellenségét és elhiteti magával eouéista alapon, hogy az ellenség gyönge, mi pedig erősek vagyunk. (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondta'? Ezt nem mond ta senki!) Mindnyájan nagyon: jól tudjuk, hogy a pro>. ülése 194S november 26-án, pénteken, I pagandánk sajnálatos módon nyilvánult meg abban a tekintetben is, hogy az ellenséges államvezetőket személyileg napról-napra mint becsmérelték, (Baky László: Szegény Dzsugaszvilit kikarrikirozták! Szegény Sztálin!) ' rémséges képek jelentek meg államfők gyalázásária. (Zaj a szélsőbaíoldalon. — Elnök csenget. •*=• Baky László: Bomba volt Sztálin kezében. — Gr. Festetics Domonkos: Kassán leesett a SztaMn-boniba és ártatlanóik elpusztultak!) Elnök: Festetics képviselő urat kiérem, tessék csendben maradni! Rátz Kálmán: Azt kérdezem, miféle haszon származott ebből nekünk? Gyengítettük az ellenséget vagy erősítettük önmagunkat? Kétségbevomom. (Árvay xÁrpád: Szórakoztak!) Vagy miféle haszon

1 származott abból«, hogy napról-napra megírták, esetleg ugyanazok a kapóik, amelyek az orosz erőt azelőtt aa éigig magasztalták, — hogy az orosz hadsereg nem ér (semmit, hoigy a háború kitörésekor kitör a forradalom,, hogy az egész ipari termelés syindli és a számok, az adatok, amelyeket hallottunk az orosz termelésről, blöffök (Zaj a szélsőbaíoldalon.) és tabáni blöffök is voltak, de abban az értelemben, hogy kevsebbet mutattak, mint a valóság és mem többet. (Egy hang a széUőbaloldahyn: Ki mondta ezt?) Hogy ki mondta ezt, arranézve talán méltóztassék áttanul mányozmi a lapokat, szívesen, leszünk segítségére, (vitéz Jaross Andor: Fantázia ez! Adatokat kérünk! Ne általánosítsunk!) Mindenesetre feszélyezhette az olyan cikkíró képviselőtársaim helyzetét, akik például nagyon jó viszonyt tartottak feram az orosz követtel — engem legalább ez feszélyezett vo^na — és közvetlenül utána egy hallatlanul oroszellenes propaganda élére állottak. (Ügy van! baffelől. ~— Zai a szétsőbatoldalon. — Oláh György: No-no! Ez fantasztikus!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Nem vonom kétségbe, hogy az illetők jóhiszeműen, az új helyzet alapján tették, a politika rebus sic stantibus dolgozik. (Zaj -a szélsőbaloldalon. — gr, AVPGWWJÍÍ György közbe zól. — Raiiniss Ferenc: Én voltam ott, képviselő' úr! — Gr. Apponyj György: Én nem voltam! — Rajniss Ferenc: Én voltaíni! Csáky miniszter úrral. Hogyne lettem 'volna! — gr. Apponyi György: Én az olasz követségen ismerkedtem meg vele!) Elnök: Csendét kérek, képviselő urak. (Meskó Zoltán: A kaviárja, nem volt rossz! — gr. Appo

1 yi György közbeszól.) Gróf Apponyi György képviselő urat ktétrem, méltóztassék csendben maradni. Rátz Kálmán: A leghibásabb talán az volt a propaganda és a hírezólffálat terén, hogy önmagunkat illúzióba ringattuk Dátumokat is jelentett be a hírszolgálat állandóan, (Zaj a bal- és szélsőbalo'ém^nm. — gr. Anoonyi György a szélsőbaloldal felé: Igen akkor az urak barátkoztak a bolsevistákkal. — Folytonos zaj. — Elnök csenged.), dátumokat jelentettek be a- báború közeli és győzelmes» befejezéséről. (Folytonos zaj a szélsőbnla.dalon.) Elnök; Gsen'diet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Tehát megismétlem. (Halljuk! Hátijuk! jobbfelől.) állandóan napirenden volt a háború gyor«. és győzelmes befejezésének bejelentése. Elhangzott az, hogy az orosz hadsereg gerince el van törve, elhangzott az, hoey az orosz ipar 65%-a el van fog1 lalva, a többiből pedig 15% kontroll alalt áll