Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Azországgyűlés képviselőházának &45. ; tosítani itt a rendet, hogy ők akadályozzák meg á bolsévizmusnák ide való ter jedését (Füssy Kálmán: Leghamarabb Összeházasodtak!), hagy ők állanak ellem a germán hatalom expanzió­jának. És mi lett a vége? Csőd és kudarc. A rend helyett káoszt teremtettek (Ügy va\n! Ügy van!),& bolsevizmus megakadályozása helyett szövetséggé), idehozták a bolsevizmust Európa közepéibe és a germán óriás egyetlen, mozdula­tára osSiZjeomlottaife. (Nein külső erők zúzták őket sízéjjeli, hanem (Füssy Kálmán; Sajátma­guk! — vitéz Téglássy Béla: Az erkölcstelen­ség!) a belső lehetetlenség, a belső tehetetlen­ség é«i a belülről szétfeszítő er»ő. (Ügy vam! Ügy van!) Igaza volt az öreg professzornak, Masav­ryknak, amikor az| mondotta, az Ígéretek ési a remények nem várt teljesülésének mámoraiban úszó Benesmek, hogy : most felülkerekedtünk, de nehezebb fennmaradni, mint felülkerekedni (Ügy van!) Nagy igazságot írt le Carlyle, ami­kor azt írta, hogy a természet törvényei ellen i nem lehet még egy téglafalat sem) felépíteni, annál kevésbbé egy országot. Itt az egyetlen lehetséges és célravezető megoldás, a magyar megoldás és nincsen más, mint a magyar gondolatnak restitutio in in­tegrum-a. De ai magyarságot képessé is kell tenni ennek a feladatnak a teljesítésére. Mert ennek a feladatnak a teljesítésére erős. politi­kailag és gazdaságilag intakt Magyarországra van szükség. Éppen ezért szükségünk vau az integer szentistváni birodalom teljes erőkész­leténe és szükségünk van a Magyar Szent Koro­nában kifejezett magyar nemzeti életinek csorbí­tatlan teljességére. (Ügy vàn! Ügy van!) Csonkái élettel nem lehet grandiózus feladatot meg­valósítani. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el) Ezért álltam és ezért állok most is rendület­lenül a jogfolytonossággal megszilárdított ma­gyar törvényes királyság alapján. (He.yeslés batfe ől. — Meskó Zoltán; De magyar királlyal!) Ez azi évszázados magyar külpolitika és ennek a külpolitikának, ennek a külpolitikai gondolat­nak a hirdetése, a szolgálata a magyar külpoü-' tikának most is legnagyszerűbb és legfensége­sebb feladata, összegéévé azt, amit eddig elmondottam, a külpolitikával szemben a következő tisztelettel jes kívánságaink vannak. A külpolitika ezt a magyar koncepciót és konstrukciót hirdess«, im­portune-opportune, szélesítse ki európai gondo­lattá és európai érdekké. Mert ne legyünk két­ségben aziránt, hogy Európa nem a mi érde­keinkkel törődik, hanem ,a saját érdekeivel. (Meskó Zoltán: Az természetes!) A külpolitikának elsőrendű kötelessége biß' tosítani a tőlünk elszakított magyarság jogai nak tiszteletben tartását. {Ügy van! Ügy van! Taps.), annyival is inkább, mert mi olyan nem­zetiségi politikát inauguráltunk, amely meg felel a politikai etikának és megfelel a mi őseink reánkhagyott örökségének is. Megdöbbenve és megrendülve hallottam Arvay igen tisztelt kép viselőtársamnak megrázó beszédét. Szinte elkép zelhetetlem, hogy ilyen szörnyűségek megtörtén hétnek. Nem tudok elzárkózni az elől az érzés elől, hogy itt egy provokációval állunk! szemben, amelyiknek az a titkos célja, hogy konfliktus teremtsen: (Úgy «aw!) és azután a magát számiára megteremtse az átnyergelésnek és átállásnak lehetőségét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon t és a baíközépen.) Ez a hátmögötti balkáni poli­tise lÙdà november ÍZé-án, pénteken. 201 : tikia nem riad vissza a denuneiálástól. Mi'ndaEo­kat a szörnyűségeket, amelyeket elkövet a ma­gyar kisebbséggel szemben, elkövetteti a maga híradásában a magyarokkal a román kisebbség­gel szemben. A Forthnightly Review-nek szeptemberi számában az erdélyi kérdéssel kap­csolatban fantasztikus valótlanságok vannak, soha elő nem fordult atrocitásoknak sorát so­rolja, fel ez a lap. Például azt," hogy Nagyvára­don harminc románt akasEtottak fel egy pengő beléptidíj mellett. (Hokky IKároly: Hallatlan al­jasság ilyent állítani. — Ügy van! Ügy vim!) Ezeket az egészen abszurd és lehetetlen rágal­maktat méltóztassék majd a külügyminiszter, úrnak nemzetközi úton és módon helyreigazí­tani. (He \y es és. — Rassay Károly és Meskó Zol­táim És a sajtóban!) Atsután a külpolitikának az a nagy hivatása és feladata, hogy a nemzet a függetlenségét megőrizze, megvédelmezze és megoltalmazza^ végül pedig az, hogy a békének az útját egyen­gesse. (Ügy van!) Amikor egy háborúban meg­dördül az első ágyú, akkor kezdődik a diplomá­ciának a nagy feladata a béke érdekében. (Ügy - van! Ügy van! — Bassay Károly: Könnyű hábo­rút csinálni, de nehéz békét teremteni!) Ez a béke azonbab olyan béke legyen, amely meg­felel a magyar érdekeknek, a magyar igazság­nak és a magyar becsületnek 1 . (Ügy van! Ügy van!) ! ' ,. f ']• j. r ! ;-j V r , v Ezeket az egyszerű és szerény gondolato­kat, de mélységes igozságokat szeretném a külügyminiszter úr szíves figyelmeibe ajánlani azzal a kéréssel, hogy — de azt gondolom, ez felesleges kérés is — méltóztassék minden mellék tekintet nélkül egyedül és kizárólag ezt az utat járni. (Helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Miután több vezérszónok nines, az egyéb szónokok közül szólásra következilkl Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskó Zol­tán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urait illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az egyet­len helyes külpolitika csak az, amely minden körülmények között, mindenkor kizárólag csak a magyar érdekeket tartja szem előtt. Az igen t. miniszterelnök úr, de a külügyminiszter úr is már több ízben kijelentette, hogy ezeket az irányelveket tartja szem előtt és mert ezt a kijelentést a leghatározottabban és félreérthe­tetlenül megtették, helyeslem a t. kormány külpolitikáját, (vitéz Makray Lajos: Meglepő!) T. Képviselőház! Becsülettel helytáHunk ebben a ránkerőszakolt háborúban, amelyet nem kerestünk, helytállunk szövetségeseink mellett hűséggel, azonban ennek a hűségnek is megvan a maga határa, (Rassaiy Károly: "Ügy van!), határát pedig az szabja meg. hogy mit kíván meg az ország érdeke, mit kíván meg a magyar nemzet érdeke. Az egyén, a® egyes ember feláldozhatja magát bármikor, életének tartanná véges és meghatározott időre szól, a nemzet azonban örökéletű és minden ténykedé­sénél — különösen: amikor külpolitikát csiná­lunk és amikor a külügyi tárca költségvetését tárgyaljuk — csak az lehet az egyetlen irány­adó minden hazáját szerető és féltő magyar ember számára. (Ügy vam! Ügy vam! balf&M.) A magyar szóról, a magyar becsületről, az adott szó megtartásáról hangzottak el itt na­gyon szép szavak. Európaiszerte közismert, 1 hogy a magyar a hűséget még nem' szegte meg

Next

/
Thumbnails
Contents