Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
280 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. István király pogány elődei a magyar nemzet élén bizonytalanságban érezvén magukam atz új hazában és ragaszkodván nagyszabású pásztorkodó gazdasági és lovas katonai — 'magasrendű nomád — művelődésükhöz, hét évtizeden keresztül támadták és dúlták a nyugatot, főleg pedig a szomszédos német Nyugat veszedelmessé válható erőkioíni?entrációi ellen léptek fel kíméletlenül. István király egyszersmindenkorra beszüntette a magyar .támadást nemcsak Nyugat, hanem minden égtáj felé. Ugyanakkor méltó utódjaként Árpádnak; és a nagy hadvezér és diplomata Bulcsúnak mai szemmel nézve majdnem hihetetlen önvédő erővel számolt le alig megalkotott új keresztény birodalma akkor jelentkező ellenségeivel: a Keletről ránktÖBÖ rokon bessenyőkkel, a Dél felől fenyegető bolgár rokonokkal, a görög birodalom támadó diplomáciai és katonai erejével, mely még délebbről jelentkezett, az akkor hozzá hasonló nagyi uralkodó alatt a magyar Felvidiéfkre pályázó és be-lbe csapó lengyel hatalommal, végül pedig a német-római császársággal, melynek seregét Bécs felé megkerülve, valósággal megsemmisítette. Szent István több mint 900 esztendő 1 távlatából írja elénk máig szóló érvényességgel a változhatatlan parancsot, hogy a magyar állam, a magyar nemzet senkit sem támadjon, se Nyugat, se Kelet feléi, se Észak, se Dél felé, (Helyeslés half elől.) de védje magát a világ minden égtája felé oroszláni erővel. (Felkiáltásod a> szélsőbaléldulon: A bolsevizmus ellen sem? — Lili János: Tisztázzuk ezt: a bolsevizmus ellen sem? — Elnök csergét, — Ilovszky János: Minek tetszik ezt itt elmondani? Ezt mindnyájan tudjuk! — Zaj a szél öbaloldai on.) T. Ház! Azóta nincs a világtörténelemben jelentős _ szerepet vitt állam, melynek .külpolitikája évszázadról-évszázadra menően alapelveiben változhatatlanabb, menetében — szinte így mondhatnám — egyhangúbb volna mint Magyarországé. Elmondhatjuk, történelmünk biztos ismeretében, hogy a magyar nemzet egészen csodálatos következetességgel betartotta majdnem egy évezreden át ezt a szentistváni tanítást. (AHakidó zaj és mozgás aí'szélsőbwloldctlon.) A magyar államnakez a szigorú önvédelmi berendezkedése végig kíséri árpádi királyaink három évszázados múltját, (Zaj — Felkiáltások a» szélsöbixloleaíon: A miskolci beszéd! Csorna! — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Mi vau a èsornai beszéddel?) a magyar állam igazi aranykorát, de átvilágítja a* következő két évszázadot is. Az Anjoukkal jellemezhető XIV*. és a Hunyadiak fényes nevével fémjelzett XV. század magyar politikája kisebb-nagyobb kilengések után mindig visszakanyarodik a szentistyáni és árpádi hagyományokhoz, amint azt az ifjabb Andrássy Gyula is megállapítja történetpolitikai nagy művében, Andrássy az Árpádokat , tartiat a magyar politika legnagyobb művészeinek. Erőse n , bírálja az Anjouk néha imperialistának tetsző törekvéseit, némileg Mátvás királyt is elmarasztalja az Árpádok tisztán önvédelmi politikájának szemszögéből. De legszentebb imeggyó'iződésem szerint ennek ai nagy magyar politikai gondolkozónak legalább is Mátyás király megítélésében nincsen egészen igaza. (Baky László: De finoman mondja! — Zaj «i szélsődaloldalon.) - Eppem Mátyás király életpályája és élete műve a legmegvil ágit óbb és legdiadalmasabb bizonysága, a szentistváni áilamtalkotásf említett vas törvényének- Mátyás király, kora Európájának leghatalmasabb államférfiul géniusza, legszellemesebb és legdiadalmasabb hadvezére, legfölényeselbb diplomáciai sakkja tékosa, szem béa az ellene szőtt különféle bonyolult intrikákkal és koaflciókkal 1 , maga mögött tudván az akkori magyar politikai nemzet, a ínemesség középbirtokos és kisbirtokos zömét, maga mögött érezvéni a niagy magyar jobbágyi tömegiekeü is, kiket korát megelőző zseniális öszr tömnél és Ügiazd magyar íböloseséggel 1 yissiziaölielt, a nemzetnek, ha nem is jogi, de legalább lelki, eszmei egységébei: nem volt elég erős ehhoz. hogy rést törjön akár a magyair alkotmányosság folytonosságián valaiminlől divatos reneszánsz 'diktatúrával, akár a magyar állam akkor immár jó négy évszázados önvédelmi külpolitikai beállítottságán. A legcsofdálatosaeíb birkózás az ő élete: ajz egyéni lángéig«, a kor, a reneszánsz sízelleme és a, magyar áilliami százados hagyományai és aOapelveíi közötti. S ez a birkózás végül is a nemzet kollektív géniusaár nak győzelmével végződött. Mátyás király, ez ai legmagasabb szellemi havas és vízválasztó a magyar birodalomi Mohács előtt és Mohács után való történelme felezőpontján: örök bizonysága a nemzet erejének és győzelmének még iégnagyoíhb fia felett is. A magyar nemzet még Mátyás királynak sem engedte meg, hogy az ő' fényes, elragadó, hódító, száguldó és egyben vasgyúró szelleme áttörje a szentistváni törvények vaskorlátjiait. (Maróthy Károly: Közeledjék) a XX. századhoz!) T. Ház! Az Aranybulla 7. pontjának! mély értelme és nagy politikai iblö'lcsesege s a nemzet lelkébe gyökerezett alkotmányost ereje rántotta vissza Mátyás királyt is, nem egy elődjét is a kalandok, az irrealitás útjáról, (Ál ondó zaj a szélsőbaloldalon-) Utódai számára azonban a mohácsi vés« után a magyar birodalom háromi részre töredezései után 'egyetlen életmen tésnek bizonyult *ez a sok évszázados, nemzedékekbe és idegekbe edződött, törvényekbe rögzített, mondhatni megcsontosodott magyar önvédelmi magatartás T. Ház! A történelmi magyar (külpolitikát pártom, a függetletn kisgazdapárt fölfogása szerint csak elbbe 1 a széles és messzi történelmi szemhatárba lehet beállítani. (Mozalâs wszélsőbalolda.on.) A magunkét is, a kormányét is és . aiz előző kormányokét is. (Megújuló ml a szélsőbaioldalon.) Nem kétséges, hogy az utolsó niagy szabadságharcunk 1818—49-ben logikus és természetes folytatása a Bocskai ak, a Bethlenelk ési a Kákóeziak szabadságharcainak, a széutistváni változhatatlan útmutatások szerint és keretek között. De vájjon beleilleszthető-e ebbe az évezredes távlatba és keretbe, a szigorúan ós nia^ysízabásúan önvédelmi magyar szellembe! legutóbbi történelmünk! is, főleg 1941 áprilisa óta? (Nagyi zaj a saélsőbalo dalom. — Maróthy 'Károly: Most támadtunk? Kit támadtunk? — Elnök csenget, — LUT János: Ha valahova beilleszthető, ebbe igazán beilleszthető! — E.nök isme elten csengeti) Magam és pártom nevében azt vallom, hogy mi a legközvetlenebb... (Folytonos zaj a szélsdbaloldalon. — Lili Janas közbeszól.) Elnök; Lili képviselő urat kérem,' szíveskedjék csendben maradni! (Baky László: Nehéz ezt szó nélkül bírni! — Â lemdó zajus®el$Öbalr oMa on.) Bajcsyf-ZsiMnsoüky Endre (a szélsëbaloMutl
