Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
264 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. hogy tudniillik a világtörténelem: ezen szörnyű időszakában elsősorban saját értőinkre vagyunk utalva. T. Ház! Minden külpolitika féiadata, hogy országa 4rdekieit képviselje a nemzetek társaságában és megteremtse jogos aspirációinak M re&ztüívittíiéhezi szükséges diplomáciai és nemzetközi politikai előfeltételeket. A magyar külpolitikai tényezők ismételten rámutattak a békék igazságtalanságaira és észszerű orvoslást ajánlottak, nehogy válsághoz vezessenek a> fennálló anomáliák. Midőn Európa kritikus korszakaiba! került, t. Ház, a történelmi tradícióknak, a geopolitikai adottságoknak és a gazdiasági célszerűségnek ellentmondó nemzetközi rend nem tudta teljesíteni azit a hivatást, amit fondorlatos rosszindulattal hivatásának számtak. Különösen vonatkozik ez a középeurópai ; mesterkélt rendszerre. Nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyozni, hogy azoknak a íéktelen indulatoknak % amelyek ma elpusztítással fenyegetik a kultúremberiséget, a párizsköirnyé'ki békék politikai szerzői voltak a magvetői. Azok az erők ugyanis, amelyeket megaláztak«, igazságtalanul elnyomtak és amelyek elől a békés fejlődés, valamint a kiegyenlítődés útját elzárták, hoszszú évek meggyűlt keserűségével, Ibizjalmatlianságával és féktelenségével most már nem kérték, hanem követelték az őket megillető jogokát, A második világháborúért a. felelősség tehát azok lelkét terheli, akik idejében, akkor, amikor .megvoltak a kiengesztelődés, az ész»-' szerű rendezés, és a népek természetes békéjének lélektani, előfeltételei, süketek maradtak és gyűlöletet ontottak vagy legjobb esetben semmitmondó, konkrétumokat kerülő, fenkölt formában tetszelgő üres frázisokat szavaltak. Midőn a német nemzeti szocialista rezsim a végsőkig fokozta ä németség öntudatát, hivatásérzetét és Németország nem kapta meg sérelmeinek revízióját, —: mert nem hittek erejében — s elindult sérelmei egyoldalú orvoslásának útján, ettől kezdve csaknem lehetetlen, de ^mindenesetre felelő te tien dolog felvetni a felelősség kérdését. Ettől kezdve az események törvényszerű egymásutánban következr tiek.s az; emberiségnek a háborútól való visszatartása a lehetetlenséggel volt egyenlő. Mussolini hősles fáradozásai a béke^ megmentéséért és az európai együttműködés megteremtéséért éppúgy hiábavalóknak,' bizonyultak^ mint sok más jószándékú törekvés, Kományzó Urunknak aa európai népekhez intézett felhívása, amelyben a pápa döntőbíráskodását ajánlotta az európai nemzeteknek, szintén eredménytelen maradt. T. Ház! A magyar külpolitikának mindig az volt a célja, hogy kapcsolatban azokkal az erőkkel, melyek Európa ujjárendezése felé törtek, kiszabaduljon a köréje ^kovácsolt gyűrűből és visszaszerezze az ezeréves birodalmából elcsatolt területeket. Ezt a. hosszú látra dolgozó állam vezetést csak tiszta és^ következe^ tes eszközökkel, a jogrend tiszteletével, a szociális és gazdasági biztonság megteremtésével lehet eredményesen folytatni. A magyar uralom sohasem lehet a szuronyok, az elnyomás és az erőszak uralma. A magyar nép egy nagy nemzet felsőbbrendű emberi minőségével polgárai megelégedésére, lojalitására és hűségére építette ezeréves politikáját. T. Ház! Az Európa közepén lakó népeknek minden időben végzetszerűen küzdeniök kellett az Európa ellen Európán kívüli területeket és népeket megszervező peremországokkal. As ebből • kifejlődött ' hagyományos középeurópai sorsközösségünk, a régi rend megváltoztatására irányuló közös szándék, jogos területi igényeink kielégítése, országunk sajátos geo 1politikai helyzete és a bolsevizmus elleni harcot megkövetelő keresztény tradíciónk és világnézetünk predesztinált arra, hogy külpolitikánk a magyarság reális érdekeinek szolgálatában a tengelyhatalmakkal való barátságot munkálja ki éls ápolja. (Hei yeslés a szélső"baloldúlon.) Ennek politikai következményeképpen Magyarország csatlakozottlt az antikomintern egyezményhez, a magyar Felvidék déli részének birtokába ., jutott, Kárpátalja négynapi harc után uralma alá került, nyolc nap alatt felszabadította az ősi magyar Erdély északi részét, 1940. szeptemberében a háromhatalmi egyezményhez csatlakozott, decemberében pedig megkötötte a magyar-jugoszláv barátsági szerződést. A jugoszláv kormány 1941. márciusában szintén csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, áprilisábab azonban az egyezményt aláíró jugoszláv kormány megbukott s Jugoszlávia a Simovics-féle államcsíny utáín Németországgal; háborúba, került. Horvátország kikiáltotta függetlenségét, minek következtében Jugoszlávia r megszűnt s a magyar haderő beavatkozása német szövetségese oldalán „már nem Jugoszlávia elleni «hadjárat, hanem a független Horvátország és ; hazánk között elterülő urat3 an, de ezer éven át hazánkhoz tartozott területek megszállása volt. (Ügu vamJ Úgy van!) Honvédeink .vérrel ' megszentelt előretöréséBácskát, a baranyai háromszöget és a Muraközt szerezte vissza az ezeréves hazának. (Éljenzés.) 1941 június végéb a védtelen Kassát ért bolsevista légitámadás, majd az ezt követő többi támadások után még akkor ssm maradhatott volna kétség a Szovjetnek Magyar ország, elleni szándékai iránt, ha ez a gyanú már 1919 óta nem élt volná minden magyar leik-éhen. Az események tehát igazolták a magyarság régi álláspontját, a Szovjetnek egész Európát veszélyeztető célkitűzéseivel szemben. Ha. gyökértelen, hagyomány és múlt nélküli niemzet volna a ( magyar, akkor már 1919-ben beolvadt volna a szovjet államok egyetemes rab.szolgarendszerébe. Ámde okulva az 1919-es gyászos eseményeken, nemzeti öntudatunk égés« erejűvel állunk és harcolunk .azért a földért, amelyért oly sokat véreztünk egy ezredév alatt. A magyar nemzet önmagával, legszentebb eszményeivel, történelmi hivatásával és reálpolitikai érdekeivel kerülne szembe, ha megtorpanna és szövetségeseit cserbenhagyná. (Űffy vr Á ,n! ügy vamV Helyeslés és taps.) T. Ház! IV. Béla királyunk a tatárjárás fenyegető közeledése alkalmával a pápához intézett levelében csodálatosan nemes szellemi megfogalmazását adta a magyar külpolitika alaptörvényének. Aqua comtradictionis -nak, az ellentmondás folyóijábaik nevezte a Bunát, ahonnan *a magyarság hivatása, vérét áldozva is visszautasítani minden olyan -szándékot, amely veszélyezteti a Kárpátok medencéjének függetlenségét. Ezzel nemcsak önmagát, hanem Európát, is szolgálja, mert meghiusítja a népek erőszakon alapuló elnyomását. Ez a gondolat csendült fel a miniszterelnök ajkán, midőn nemrégiben egy török újságírónak mondotta: »Mi a magyar függetlenségért folytatjuk ezt a háborút, a magyar haza integritásának megőrzéséért, szociális életünkért és becsül etünkért,
