Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 34í f igyelenubevételével al akul t ki, Ny 11 vár, való, hogy ez akár a földmívelésiMk is egész szektoraiban az árakéban nem érvényesül'. A Házban •.aintniy^zor emliteüb gyümölcstermelés, sráŐlő.termelés szektorában egyáltalában nem éi nyesítették. így előállott az a lehetetlen helyzet, hogy — amint ámj|íeiték — 4 kiló kört- 1 mázsa búza értékének Telel meg, vagy. 15 liter salbst egy mázsa míza értékének felei meg. Arra nézve, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, kénytelen vagyok rámutatni az általam .ismert esetre, hogy egy gazda, akinek í< hold gyümölcsöse volt, íábon eladta ezévi gyümöícsi érmései 180.000 pens'oé; 1 !. ' Ilyen körülmény elk között arról készéin i, hogy a háborús körülményeikben és erőfeszítésiekben mindnyáján egyforma mértékben,veszünk részt, tényleg illuzórikus, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az árszabályozás és a különböző rendelkezések folytán al szabadlkereskedelein csak a cikkek egy részére vetette magát és itt az árakban tobzódást fejt ki. olyan tobzódást, amely olyan koujukturális hasznot hajt, hogy felbomlással fenyegeti nemcsialk a gazdasági rendünket, hanem a pénz vásárló értékét is. (Úgy van! a középen.) Ezek ntán kénytelen vagyok rátérni a. gyakorlatban érvényesült árak kérdésére. Nálunk a gyakorlatiban hárioimi ár van. Az egyik a hatóságilag szabályoz ott ár; ez ai rendes ár, A másik ár a fekete ár; ez az, amit a hatóságok büntetni szokittak. A harmadik, és pedig & gyakorlatban eléggé hatalmas komplexusban megnyilvánuló ár, az úgynevezett »legális fekete ár«. {Mozgás.) Legális fekete árnak nevezem azt iái fekete árat» amely a büntetőtiörvénykönyvek szerint büntethető volna és törvénye® előírásaink nem egészen megfelelő alkalmazású folytam alakul ki, de amelyet kirakatokban, a vásárokon és teljesen a hatóság közbejötte nélkül érvényesítenek egyeseik. Nyilvánvaló, hogy legális fekete árnak lehet nevezni például — hogy a földművelésnél maradjak) — az egész gyümölcs-, szőlő-, borkomplexust, mert ezek közszükségleti cikkek. Semmiképpen sem lehetne bebizonyítani például «fel, hogy annak, aki ««őlőt vagy gyümölcsöt termel, egy évi haszna annyi kell, hogy legyen, hogy kifizethesse vele a szőlőt vagy gyümölcsöst. Nyilvánvaló, hogy ha ezeket öszszehasonlítom az elsőrangú szükségleti cikkeket termelő más földművesekkel, emezeknek kárára borzasztóan visszás helyzetet találunk, amelynek eredménye az* hogy hazánkban az elsőrendű búzatermő föld háromszor olcsóbb, mint a futóhomok, helyenként, ahol gyümölcstermeléssel és szőlőtermeléssel foglalkoznak. Nem eéloím az, hogy ai földművelés egyes ágai közötti diszparitáis felihozásával a föidműveilést; 'sújtsam, esetleg más termelési ágaik ro* vására,. Mégis kénytelen vagyok ezeket felemlíteni, hogy a többi termelési ággal, különösen az iparnál, a nagyiparral és a kereskedelemmel szemben elfoglalt álláspontomat indokolni tudjam. T. Ház! Hogy a legális fekete árnál maradjak, nvilváiwaló, hogy lehetetlen ez az állapot, aimikor például a .sertéseiktne>k és a< «szarvasmarháknak csak bizonyos kategóriáit kell a megszabott hatósági áron eladni, viszont a többit szabadon lehet árusítani Í okkal magasabb ároin. Például a »tenyészállat« címén piiaeriai haitot szarvasmarhát valary sertést a kereslet és a. kínálat törvényei szerint sokszor hároímisizor-négyKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII, ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. 249 szer magasabb áron lehet értékesíteni, mint amilyen a legális; ár, így előállna tiott az a groteszk eset, hogy a öüldíjl sokkal drágább, mint a. másfél vagy két méter-mázsás híaott senés; előállhatott aa aa eset, hogy ai 'hízott seríés.i kikergették a piacra &; az ott jelenlévő hatósági személyek asszisztálása mellett el lehetett adni mint tenyészkocát valami 1200 pengőért is, ugyan akikor, amikora legális sertésár -ennek egyharmada vol,na. Tisztélettel, kérném a t. Házai, és különösen a t. közellátási miniszter urat, hogy ezeknek a kérdéseknek; a tárgyalásánál a mai háborús viszonyokat vegyük tekintetbe és azt. — ami tény Jegesen szemünk előtt van — hogy a, közellátási törvényekkel és intézkedésekkel! > egész, közgazdasági életünk reformját most visszük keresztül. Ez a reform, ez az új gazdasági rend, amely előttünk épül ki, ne olyan legyem, hogy ennek terhét csak egyes társadalmi osztályok, egyes vidékek viseljék. Minthogy anyagi természetű dologról vau szó, tehát a közterhek oszthatóságát tekintetbe véve, arra kérném a miniszter urat, hogy a további fejlŐ'dés során az egyenlő teher viselés, a» egyenlőség és méltányosság elvét érvényesítse. (Helyes és a középen.) Ezek után áttérek; azokra a kérdésekre, amelyek különösen bennünket, délvidékieket érdekelnek. (Hahyuk! Ha&ljuk! ) Köztudomású, hogy a délvidék legfontosabb ipari növénye és általában legfontosabb termeivénye a kender. (Űgiv van! Ügy van! a középen.) A kender nem olyan ipari növény, amelyhez először a gyárat építették meg és azután keresték a termelők ezreit, hogy a, gyár nyersanyagszükségletét fedezzék, hanem ez ai íiostnövény náluk már évtizedes tradícióra, tekint vissza. A kendert nálunk nemcsak mint ipari növényt, hanem mint házi feldolgozásra alkalmas növényt its termelték és kezdetben valószínűleg az egész termelt mennyiséget a rubasizükséglet házilag való előállítására fordították. Nálunk mindenegyes termelő pontosan meg tudja állapítani, hogy hány kilogramm rostot ad egy métermázsa zöld kórókender. Nálunk a termelés folytán egy olyan kicsinyben való feldolgozási lehetőség és gyakorlat fejlődött ki, amely aiz ország más részében ninesem meg. Eumek megfelelően azután nagyon kellemetlenül hatott és veszélyezteti aa egész ken'dertermelést az aiz- árszabályozás, amely ezt ai kendertermelést éppen a felszabadulás utáni időkbein érte. 1941-bem ennek a legfontosabb rostnövénynek, a kóró kendernek métermázsája 25 pengő volt, 9 ugyaniakkor a búza nálunk 30 pengő volt. Azóta minden terinelvény és minden iparcikk ára emelkedett, csak éppen a; kórókender mai árát tekintve látjuk azt. hogy ez lombozatlanul 21, lomb ózva 24 pengő, tehát visszafejlődést mutat. Enimeiki az árnak a leimorzsolódásáva! kapcsolatbau most nézzük meg, vajjcm azi ebből 1 a kenderből előállított cikkek ára is hasonló módon alakult, tehát állandósult, vagy pedig visszafejiődött-e. A kenderfeldolgozók ez évben az idei kenderárak mellett 60—100 százalékos haszonra tesznek szert. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az összes délvidéki törvényhozók, valamint az illető kenderfel dolgo'záki maguk is ismételten kérték az illetékes hatóságokat, hogy a kórókender árát megfeíe'iőkép állapítsák mesy. Úgy látszik azouibam, hogy a sokkai kedveizőbb körülmények között lévő kenderfeldolgozó nagyipar a csontka hazában érvén y esi tette a kalku34
