Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

210 Az országgyűlés képviselőházának 344. <m apaállatod részére. Szintéi nevetséges, hogy ha állatokat akarunk nevelni, akkor könyörögni kéli azért, hogy hagyjanak) vissza a lefoglalt takarmányból. A helyes közellátási rendszer az volna; ennyi a kötelezettséged, ennek eleget tettél, de eninyi a .jogod m ezt neked biztosítom is. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben, amikor a gazda esaik egy kötelezettség előtt állott és áll, azonban senrlyen oldalról sem látja biztosítvai a maga életlehetőségét és jogát, kénytelen védelmi harcot folytatni az ellen a rendszer ellem, amely őt ebbe belekényszeríti. így születik meg az úgynevezett feketepiac. Egyáltalában nem bírom elítélni aizt, ha a gazdaember a gabonáját, vagy állatját ölt és, úgy értékesíti, ahol és- ahogyan tudja, és pedig azért nem, mert termelési eszközeit neki is ott és úgy kell beszereznie, ahol és ahogyan tudja. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztattak itt előhozni, hogy nem kap a parasztember cipőt, ruhát; de méigi® cipőben és ruhában kell jár niai, tehát ott szerzi be és úgy, ahogyan tudja. Méltóztattak előhozni, hogy ntem kapunk szeget, patkó vasat, általában termelési eszközöket, mégis be kell szerezni, mert a ló nem mehet patkó nélkül, a kocsikerék tntemj gördülhet ráf nélkül, az ember m;em szánthait mezítláb ilyen időben, talán nyáron még inkább. Általában ruha ós ezek az anyagok! kellemek Nyilvánvaló, hogy Önvédelmi harc a pairasztiság részéről az, ha teiaményeit úgy és ott adja el, ahol és ahogyan tudja. Méltóztassanak figyelembevenini, hogy^ma egy kis zeke, egy kis kabát ára 1000 pengő. Tessék kimenni a vásárra-, meg lehet teikintenli. Ez megfe-el a mai hivatalos búzaáron 25 métermázsa búzának. Ez a zeke r arides körülmények körött két mázsa búzáért, 40—50 pengőért volt kapható. (Egy hang a jobböldaton: Ebbem igaza van!} Nyilvánvaló tehát. hogy a gabonaárak mellett, a 40 pengős búzaár mellett a parasztember kény telem 200 pengőt kérni a búzáért, hogy tudjon magának zekét venni, de akkor még mindig rosszul jár. De vegyük egy fogait megvasalását. Ma egy mázsa búza árába, 36—40 pengőibe belekerül két ló megvasalása, ami azelőtt belekerült 16 fillérjével, valamivel több, mint egy pengőbe. Akkor ez öt, vagy tíz kilő búza ára volt, most pedig egy mázsa búzába kerül. Vagy vegyünk bármit. Az előbb méltóztattak említeni, hogy egy közönséges paraszting, ami egyszieri használat után lemegy m emberről, 60—80 pengő. Ezt mindenki látja. Ha egy parasztembernek a mai árak mellett két mázsa búzát kell ezért! a ruhadarabért adnia, akkor vagy tönkre kell mennie és akkor az egész rendszer valóban nem más, mint a mezőgazdaság kifosztásárai irányuló rendszer, vagy pedig, kénytelen önvédelmi harca folytán úgy adni az árut, ahogyan tudja. Erdélyi t. képviselöltársam azt mondta, hogy az egész közellátás kérdésének egyik sarkalatos pontja az árkérdés. Én ezekkel a kiáltó példákkal, ezekkel a kemény dolgokkal esak azt akarom igazolni, hogy valóban igaza van felszólalt képviselőtársaimnak, és fel kell hívnunk a miniszter úr figyelmét arra, hogy amíg egységes! és harmonikus árrendszer nincs, addig az országban közellátást csinálni nem lehet, vagy legalább is meddő' törekvés Én azt hiszem, ennek a helytelen áralakulásnak a kifejlődésében bizonyos mértékig, sőt túlnyomórészít mágia a közellátási rendszer Mese 1943: november 25-én, csütörtökön*. bűnös. És pedig azért, mert fenntart egy olyan bifurkáló állapotot, amely az egész gazdasági életet meghamisítja. Az egyik oldalon a búza árát 40 pengőben állapították meg, a másik oldalon pedig — amint az előbb méltóztattak említeni — > egy kiló alma. 6 pengő, tehát 7—8 kiló alma ára felel meg egy mázsa búza árának. Nyilvánvaló, hogy ha» az alma ára nincs megállapítva, akkor az, ki fog ugrani. Az egész közellátási rendszer egyik legsúlyosabb hibája az, hogy ezt a kétféle árrendszert tartja fenn: çgyi'k) oldalon a maximált árakat, a másik oldalon pedig^ a teljesem szabályozatlan árakat. (Úgy va\nt! Ű.gy van! bafééöl és a középen.) Az előbb az almát említettem, de fel méltóztattak sorolni már azt is, hogyan jártunk a sertéssel, hogyan jártunk a, szarvasmarhával. Ennek mind az, a magyarázata, hogy kétféle ár van érvényben. Maga a miniszter úr vagy az államtitkár úr — már nem emlékszem pontosan — mondotta a pontrendszer bevezetésekor, hogy igenis kétféle ár lesz, a hatósági ár ós a szabad piaci ár. Egy egységes gazdasági életben teljesen-képtelen feladat: iközellátás't csinálni és a meglévő készletekkel rendesen gazdálkodni úgy, hogy bizonyos dolgokra megszabjuk az egységes árakat, a többi cikkek árát pedig szabadon hagyjuk a spekulációhoz, a nyerészkedéshez vagy talán a termelési költségekhez igazodni. T. Képviselőház! Hai helyes

1 közellátást; akarunk csinálni, akkor nem tehetünk mást, mint meg kell állapítanunk és egymással összhangba kell hoznunk az összes termények és árucikkek árát a búzától a szögig és a ruháig. Előttem felszólalt erdélyi képviselőtársam azt mondta, hogy a helyes közellátás lényege az árpolitika. Hogy mennyire kirívó a mai helyzet éppen amiatt az áranarchia miatt, amelyet a közellátásügyi minisztérium nemcsak megtűr, hanem e^Ői is idéz, azt a fényűzési cikkekkel folyó borzasztó pengőrombolás mutatjai A közellátásügyi miniszter úr megszívlelendő kegyes szavakat mondott el egy kegyes társulatban a fényűzés ellen, és ostorozta azokat, akik fényűzési cikkeket használnak. (Mester Miklós : Azok nem voltak ott, mert ott mind úri dámák voltaik!) Ugyanakkor azonban megtűrjük azt, hogy 300 pengős ingeik, 40 pengős ínyakkendők és egyéb fényűzési cikkek korlátlan skálája legyen látható a kirafkiaiokban, pedig nemcsak árban, hanieim a színekben és különféle változatokban is korlátlan ez ai skála. Bármelyik cipőüzlet kirakatában akár ötvem különféle cipőt lehet inegszám'dlni, amelyek színe, fazonjai, kiállítása és minősége mind más és más. Di© ugyanez áll a többi cikkekre is- (Czermanini Antal: De abban töiblb aiz adó, mint a fényűzés!) Bármilyen sok adó is, van benine, én; nem a fényűzésre vonatkoztatom ezt, hanem arra, amire most akartam rátérni. Ha én, mint egyszerű ember, venni akairok egy egj^szerű anyagot "és aoifnak az árát magasnak tartom, akkor a kereskedő mindjárt azt mondhatja nekem: tessék csak megnéziíi a kiraikatárakiat, háromszorosak vagy négyszeresek, és akkor két vagy három hét múlva f zek is ilyen magasak lesznek] A fényűzési cikkek árai húzzák fel maguk után a többi cikk árát is és atziután erre hivatkoznak. Először azért húzzák fel, mert magasabbak lettek az árak. másodszor azért, mert ezekre ai cikkekre olyan nagymennyiségű nyersanyag pazarlódik el, hogy azt fel lehetne haszinálni ai közfogyasztási, a rendes polgári fogyasztási cikkek előállítására.