Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése 1943. november 25-én, csütörtökön. 241 meggyőződésem szerint a mezőgazdasági amunkapiacon megnyugvás és egyensúly csak akkor fog bekövetkezni, ha a mezőgazdasági munkabérek és az ipari segédmíunkás, napszámosok bére niveulálédnék, mert jelenleg az említett munkáskategóriák hatóságilag megállapított bére között a munkagazdasági munkások hátrányára .meglehetős különbség áll fenn. Különösen súlyosbítja a mezőgazdasági cselédek és egyéb munkások helyzetét az iparcikkek és főleg a ruházkodásihoz szükséges anyagok rendkívül magas ára. Tudom, hogy <a munkabérszabályozás kérdése szorosan összefüg az árszabályozás kérdésével, de miután ez ima teljesen a kormányzat kezében ivan, arra kérem a miniszter urat, méltóztassék odlahatni hogy az árszabályozás tegye lehetővé a mezőgazdaságban az ipari nnunkabérekkel s a mezőgazdasági munkás és családja fenntartásához szükséges iparcikkek beszerzési árával arányos mezőgazdasági munkabérek megállapíítását és azt is, hogy a mezőgazdaság a megfelelő mezőgazdasági árszabályozás" segítségével ezeket a munkabéreket meg is fizethesse. A falusi lakosság közellátási problémái közül különösen a lábbeli ellátás és ruházkodás kérdésével kívánok foglalkozni. A lábbeli ellátásról tudom, hogy a rendelkezésre álló bőrféleségek korlátolt mennyisége szabja meg a keretet, amelyen belül a szükségletek kielégíthetők. A falusiak ősi megrögzött szokása volt, hogy évenként egyszer, őszsziel kész lábbeli megvásárlásával 'szerezték 'be a szükséges lábbelijüket és ieren elenyésző volt azoknak a száma, akik mértékutáni rendeléssel biztosították azt. Ma az utalványrendszer mellett egy-egy községben kiadásra kerülő készlábbeli vásárlására jogosító utalványok száma oly csekély, hogy a községi közellátási bizottságoknak a legkeservesebb munkát jelenti azoknak odaítélése, tanért hiszen a legminimálisabbra csökkentett igényeket sem tudják kielégíteni. Viszont a bőrtalpú készlábbeli árusí+ására kijelölt falusi cipőkereskedőnél akkora készletek vannak raktáron, hogy az illető járásban évente kiadható utalványok számát jelentékenyen felülmúlhatják. Amikor sok falusi lakosnak teljesen hiányzik <a lábbelüe. úgyhogv té T en nem tu dia a munkáját elvégezni vagy sryenmekét iskolába járatni, akkor szerintem felesleges több évre előre készleteket felha.lmozni s a kiadható utalványok számát anynyí-rfi fp«! >f»llpTie emelni. <b r> °"v a falusi kerpsVpidőknél raktáron tároló lábbelik a la&^Rfäg által felvásárolhatok le evének. Tgy a lábbelihiányt, ha teljesen megszüntetni íiem is, tényegesen csökkenteni lehetne. Az elmondottak alátámasztására legyen szabad néhány számszerű adatot! felsorolni. A kerület emboli szöllősgyöröki körjegyzőségben a kijelölt cipőkereskedŐnél a készlet 355 pár férfi, 156 pár női és 399 pár gyermeklábbeli, összesen 850 pár. Kiadható ezzel szemben egyhavi utalvány 7 pár férfi, 6 uár női és 7 pár gyermeklábbelire. A lengyeltóti körjegyzőségbén a készlet a kereskedőknél 343 pár férfi, 246 pár női, 234 pár gyermeklábbeli, összesen 823 pár. a kiadható egyhavi utalvánv 7 T>ár férfi, 4 pár női és 6 pár gyermeki ább el ire. Fon vó don a készlet 189 Pár férfi. 82 pár női és 88 pár gyermeki abbeli, a kiadható havi utalvány 4 pár férfi. 3 pár női é$ 3 pár gyermeklábbelire. Balatonszemesen a készlet* Összesen 200 pár, kiadható utalvány ebből havonta összesen 7 pár. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. Balatonlellén a készlet 442 pár, a havonta kiadható utalvány 8 pár. Hasonlói a helyzeti a többi jegyzőségekben is. Ezekből a számadatokból nyilvánvaló, hogy az egy év folyamán kiadhatói utalványok számát többszöirösen felülmúlja a rendelkezésre álló készlet. Ezért arra kérem » miniszter urat, tegye lehetővé, hogy a kiadható utalványok száma emeltessék. Beszerzett! információim szerint a kijelölt kereskedők a mondottnál is naigyobb készlettel rendelkeznének, ha a Lábbeli Központ által kiutalt minden tételt átvették! volna. Sokan közülük azonban több tételt nem vettek át, mert a lábbeliket! utalvány hiányában 'eladni úgysem tudták volna. A falu lábbeli ellátása terén még egy körülményre óhajtom felhívni a miniszter úr figyelmét. Az egész lábbeli vásárlására, vagy mértékutáni készíttetésére jogosító utalványok többszörösét kitevő mennyiségű fejelési és talpalási utalványban részesülnek az egyes kÖz^ségek. Ezeket az utalványokat a mezőgazdasági jellegű községekben sokszor nem lehet teljes számukban kiadni, mert nincs annyi igénylő, mint amennyi szétosztható. Ennek okát pedig abban látom, hogy míg a nem mezőgazdasági jellegű községekben és városokban a lakosságnak nagy segítséget nyújt 1 a talpalás é,s< fejelés, mert foglalkozásuk természeténél fogva lábbelijüknek különösen a talpa használódik el, addig a mezőgazdálkodásban, ahol a munka szabadban, esőben, sárban, hó- ép, trágyalében folyik, a lábbelinek» nemcsak a talpa, hanem azzal együtt' a felsőrésze is elpusztul. (Úgy van! tjav vomt) Tgy hiába kapnak talpalásra és fejelésre utalványt, mert nincs mit megtalpal tat ni, fej éltetni. Tekintettel arra, hogy alkalmazkodnunk kell az. anyagok rendelkezésre álló mennyiségéhez, azt gondolom, hogy az eloszit'ási rendszer megváltoztatásával lehetne jobb megoldást találni, úgyhogy a városok &* nemi mezőgazdasági iiolleaű községek részére' több talpaló si és feielési utalványt éjs kevesebb 1 égésé lábbelire szóló utalványt kellene juttatni, ezzel szemben a mezőgazdasági jellegű községeknek kevesebb fejelési é« talpalási. de több egész lábbelire szóló utalványt kiadni. (Helyeslés a balközéVerni) A falusi lakosság ruházkodásának kérdése, «nnaík' a; jeleni viszonyok közötti keretekben való megoldása súlyos feladatot jelent a közellátási kioírmáuyzatniaik- A szükségletek kielégítését nap-yfokií takarékossággal, a meglévő ruházat lehető [kímélésével és bizony sok mindenről való lemondással lehet > csialk megközelíteni. Ebb*' bele is nyugszik a józan, falusi nén joggal kifogásolja azonban a^ rendelkezésre álló és beszerezhető ruházati cikkek és anyagok, különösen a textíliák rendkívül magas árát. Míg^ mezőgazdaság termékeinek! hatóságilag megállapított ára ai háború ideje alatt általában 80, egyes vonatkozásokban! esietleg 100 százalékkal emelkedett addig ai textiliíáikban folyton gyengülő minőség mellett afe áriemelkedés többszáz százalékot. si$t bizonyos esetekben az ezer százalékot is eléri. Azt hiszem, e nagy drágulásnak többek között az is egvik okai, hogy az áru sok kézen megy keresztül, amiig a falusi fogyaszróhezi eljut és az elosztó és közvetítő' kereskedelem tft.V sage«; n«gy haszonnal dolgozik. E feltevésemet alátámasztja egv ^ folyó évben megjelent statisztikai kiadvány, am elv aa 1942. év folyamán Budapestéin megállapított 33
