Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

Az országgyűlés képviselőházának 344. ülése 1943 c november 25-én, csütörtökön. 213 A bánya- és kohóipari munkásság élelme­zését. Minden ötven alkalmazottat foglalkoz-­ta tó- üzemet kötelezni 'kelleme az üzem ellátá­sára. Fontos a bányai- és kohóipari telepek tej­ellátásának 'biztosítása is. A föld alatt gázok levegőjében dolgozó munkásnak fokozottabb mértéikiben van: szükségei a tejellátásra. Vannak bányatelepek, ahol a munkásság gyermekei egyáltalában nemi jutnak' tejhez, bár ez a ré­tes: Legszaporább rétege nemzetünknek. Remélni lehet azonban, hogy az erő takarmány, nagyobb mértékű rendelkezésre bocsátásával ez a kérdés is javulni fog. T. Ház! Az elmúlt évben két kérdésiről em­lékez tiein meg, aimely ajkkor szervezés alatt állit. Az egyik a beszolgáltlaftási terv keresztül­vitele, ai másik pedig a közellátás admlsztráció­jának megszervezése, annak decentralizálása. Azóta miaud al kettő megvalósult. Az elsővel kapcsolatban már eredményekről is; lebet be­számolni. Hiszen még félév sem teilt el és máris vannak gazdaságok, amelyek összeg pontjaikait beszolgáltatták, vagy alig valiaSmi hiányzik a besaaolgáltaitási kötelezettségükből; nem olyan veszélyééi tehát ez a rendszer, mint ahogyan egyeiseik beállítani igyekeznek. Azóta a minisz­ter úr többizben kijelentette, hogy bár az egy­két holdasokat nem engedheti ki a beszolgálta­tási köteílezeittség alól, det olyan megoldást ké­szített elő számukra, amely mellett el kell ugyato őlkiet számoltatni és ha valamiben hiányt szemveidneki, akkor a kormányzat juttat részükre egyes cikkeket, nem áll tehát az. hogy elvenné tőlük azt, ami nekik és családjuknak szükséges. A közellátás 1 decentralizáció jiai téliesen meg­felel a várakiozásnak. A közeliátási bizottságok, legyenek akár vármegyeiek, akár városiaik vagy községiek, nagyszerűen végzik feladatu­kat. Az egész azon a gondolaton épül fel, hogy az érdekélt közönség öntevékenységé^ is bevon­ták ebbe a munkába!, és itt senkinefk sincs az az érzése, hogy rólunk» nélküliünk határoznak. Az egyesi közellátási felügyelőségek a helyzeti ma­gaslatán állanak és olyan tökéletesen látják el feladatukat, hogy az teljesen kielégíti a gazdák igényét. T. Ház! A termelésben olyan összhangot kell teremteni, hogy az egyéni és társadalmi körön felül a nemzeti termelés gondolata le­gyen úrrá mindenki felett, hogy mindenki bele tudjon illeszkedni a nemzeti gondolatba s ennek a célnalk érdekében végezze munkáját. Fel kfell tárni, hogy az egyes cikkeik milyen területen termelhetiők a legeredményesebben s azokat a területekeit, amelyek elsősorban allkalmiateak ilyerai cikkek termelésére* be kiell vionmi a terme­lésbe. Fokozni kell a gazdák katelességtudáisát és kötelességérzetét ito s a gazdatársialdaüjoim ál­dozatkészségét úgy kell kidomboirítani, bogy érezze az a gazda, hogy ő ténylesr _ részese a nemzeti termelésnek m hogy munkájiai, amelyet végez, a nemzet elsődleges szolgálata. Minél erősiebbem és intenzivebben bie 'kell vonni a munkába a mezőgazdasági kamaráikiait is, ame­lyek minidlenképpen alk aim ássak airra. hogy eb­ben a kérdésben segítségünkre legyenek, {Úgy van! Ügy vem!) A mezőgazdasági termények és termékek! túlnyomó részei, és ezek között is azok. amelyek a köz szelniponfciából <nélkülöizhetetHeme!k. a szán­tóföldi terraielésből származnák. A szántóterille­tet kel! tehát âlïwpul venni m közszükségleti cikkek megteremtésénél. Itt kell megemlítenem aast la) sokszor hangoztatott elgondolást, atmelyet gyakran hallunk a gazdatársadalom körében, hogy tudniillik;, a mezőgazdaság mindenit odar aid, amit termel, ezért tehát kapjon meg min­dent az ipartól úgy, atmint erre neki szüksége van. (Egy hang )a jobboldalon: Nagyon h.iyes!) Kétségtelenül] ez volna az igazság és erre is kell törekedni. De eggyel tisztában kell lennünk, ez pedig az, hogy a mezőgazdasági cikkeket mi termeljük, éspedig a legtöbb cikkben elegendő mennyiségben. Azok tehát rendelkezésre állar nak, szétosztásuk nem ütközik nehézségbe, míg az iparcikkek nagy része csak behozatail folytán biztosítható. Miután azonbani behozatalunk je­lenleg nincs, az itthoni mennyiség pedig na­gyon csekély, ezt az elveit keresztülvinni nem lehet. így van a, bőiméi, vasnál, szappannál, ruhánál, lábbelinél, kenderárunál, stb. Nagyon érdekes vitéz G-yulay Tibornak, a budapesti kereskedeilmi és iparkamara minisz­teri biztosának a Kévében legutóbb megjelent cikke, amelyben megállapítja, hogy az úgyne­vezett akciószerű megoldásoknál, így ai lábbeli és ruházati cikkeknél, a gazdák, fogyasztási cik­keklkel ellátása terén önként adódik, az a gon­dolat, hogy a mezőgazdasági lakosságnak textil, lábbeli és egyéb iparcikkekkel ellátását a me­zőgazdasági többtermelés mérvével célszerű volna Összefüggésbe hozni. A gazdalközönség­niek iparciikketkhez juttatása — mondja Gyulay Tibor — kétségkívül nagyjelentőségű feladat megoldását jelenti. Ez a feladat a. maga gazda­sági jellegén kívül mélyreható szociális vonat­kozásokat is magában foglal. Gazdáinkat jelen­tős feladatok terhelik, amikor az ország mező­gazdasági termékeikkel leendő ellátását a kor­mány a gazdák beszolgáltatási kötelezettségére állapította. Éppen ezért mindenki megnyugvás­sal látná, ha a mezőgazdasági termeléshez szük­séges iparcikkek szervezetit módon jutnának a gazdákhoz, a fogyasztási cikkek pedig, ame­lyekre kétségtelenül mindenki egyformán jogo­sult, elsősorban mégis a nehéz testi munkát végző mezőgazdasági népesség részére biztosít­tassanak. Hangsúlyozzál továbbá, hogy a mező­gazdaság termelési képességének fokozása: ér­diekében' a mezőgazdaság csalk akkor tud meg­felelni a termeléssel szembeni támasztott köve­teléseknek, ha a tsumelési eszközök, továbbá a termelléshez szükséges iparcikkek rendelkezésre állanalk. T. Ház! Itt különösen meg kívánok emlé­kezni két niyan cikkről, amelynek a termelése ruhaellátásunk szempontjából felette nagyfon­tosságú. Az egyik a gyapjú, amelynek kérdésé­vél nemi alkarok foglalkozni, csak megemlíteni, hogy juhtenyésztésünk óriási mértékben visz­szaesett. Ezi 'az oka tehát annak, hogy ma nintes elegendő gyapjú. Nagyon félő, hogy ugyanez lesz esetleg a tendernél is. A kender termelé­sének érdekében mita dent el kell követni: való­sággal csalogatni kell az embereket arra, hogy kendert termeljenek és mindig biztosítani kell, hogy a termelő gazda, visszakapjon a kenderből bizonyos mennyiséget azért, ho^y abbó] az anyagból családját, cselédségét el tudja látni (Helyes>~é&) és» ne kelljen ennek kiutalására hó­napokig- várni. A beszolgáltatott mennyiségnek körülbelül 4—5 százalékai elegenidő voLnai min­den gazdaság szükségletének ellátására, T. Ház! A háborúban álló nemzetek életében soirsdöntő jelentőségű a közellátás helyes meg­szervezése. Midőn a veszély közelről fenyeget, kell, hogy a. közös érdek összefogja a nemzet erejét. Egyforma erőfeszítéssel kell dolgoznia a katonának, a gazdának, a tisBitviselőneik, a munkásnak. Ennek az erőkifejtésnek legfonto-

Next

/
Thumbnails
Contents