Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

âô6 Az országgyűlés képviselőházának 343. utájj a Külkereskedelmi Hivatal úay oldotta m,eg- a kérdést, hogy ehhez az 1*5 svéd koroná­hoz kilónkint 75 fillért térítettek meg nekik, hogy az exportot lebonyolíthassák. Hogy ki csinálta ezt az, árrombolást, nem tudjuk, feltűnő volt azonban, hogy egy idő múlva meg­jelent az egyik magyar lapban egy cikk, amelyben dicshimnuszokat zengtek arról, hogy milyen gyönyörűen bonyolította le az alma­exportot; a Hangya. (Mozgás ki szélsőbalolda­lon.) Ez volt a tavalyi almaexport története. Az idén a kereskedők körülbelül 200 vagonra kap­tak kontingenst, hogy megint szállítsanak al­mát Svédországba. Természetesen az ár ugyanaz maradt: 1-5 svéd korona, azonban a belföldön az alma ára azóta úgy változott, hogy azzal ezt nem lehetett semmiféle összhangba hoizni. Erre kormányunk az 1*5 svédkorona ár­hoz hozzáadott először egy 21%-os rendes fel­árat és most legutóbb megszavaztak egy 23'4%-os felárat. Ezt nem a svédek fizetik meg, hanem a magyar állam fizeti meg. Ex­portőreink ezen árkaikul álág mellett természe­tesen vállalták az exportot és most próbálkoz­nánk leszállítani az almát. De mi történt közben az almával? Olyan nagyszerű aílmatermésünk volt, hogy egyjik újságírónk egyik lapunkban szép riportot írt arról, hogy: ha Munkács felé, Szatmár felé vagy Erdély felé utazol, akkor hallod, hogy; a vonaton mindenki almáról beszél, mert min­denk(i almát akar venni és mindenki almával spekulál, de ha megjelensz Besztercén, Mun­kácson, Szatmáron vagy Erdély akármelyik részén, akkior azit fogod tapasztalni, hogy nincs a,piacon almia, neim _ találsz almát a termelők­nél, mert az alma mind eltűnt a zsidók kezébe, csak zsidók útján tudsz tárgyalni és természe­tesen csak 30—40—50 vagonos tételekről lehet beszélni. Igen ám, de az is megállapítható volt, hogy az almát a termelőtől 80 fillérért, 1 pengőért, 1.40 pengőért vették meg. a sza­bolcsi, nyírségi príma parmen-almákat 2 pen­gőért, 2.40 pengőért vették meg*, köztük a mi­niszterelnök úr termését is; tőle kiörülbelül 20—25 vagont vettek meg 2.40 pengőért. Én csak örülhetek, hogy a magyar gazda íJven nagyszerűen bevált termelési módszere a töl)btermelést szolgálva 20—25—50 vagonos terméseket hozott 1 a gazdáknak: számítsuk csak ki, micsoda horribilis pénzeket kaptak. Mondom, én ennelk végtelenül Örülök, de nem örülök an maik, hogv ezek az almák eltűnteik* és nem kerülnek rendes áron a piacra, nem ke­rülnek a mostani Ínséges időben egy kis táp­lálék-pótlásul a kis szegény embereknek, a munkásoknak asztalára. Milyen szívesen men­nének az üzletbe és vennének meg egy-egy fci­lócs)k<a almát, vinnének haza örömmel a gyer­mekeknek meg a beteg asszonyoknak! De ami­kor az alma drágább, mint egy kiló disznó­hús, 6 pengős almával nem lehet a gyermeke­ket iskolába küldeni. (Efiy hang a széhőbcd­oldalom: 7.40, meg 6 pengő az alma!) Rá kell mutatnom arra, hogy tulajdon­képpen hová tűnt el ez az alimaáradat és igenis, fel alkarom hívni illetékes miniszte­reinlk figyelmét arra,, hogy tessék vizsgála­tot indítani, hol van ez a sok alma, kineki a raktárában, ki spekulál vele, amíg a 80 fillé­res áriból 6 pengős ár Lesz. Felhívom a pénz­ügyminiszter úr figyelmét: arra, hogy itt 7000 vagon almáról van szó, amely közel 400 millió pengő értéket képvisel a mai árak mellett, de minthogy ezt más áron, vásárolták, tessék' alar­ülése Î&43. november É4-én, szerdait. posan megadóztatni, igen horribilis bevételé-" ket lehet eiemi. Eel fogom olvasni azoknak a nagy cégek­nek a nevét, amelyek almát vásároltak, legalább egypárat, hogy útbaigazítást adjak, hogy eze­ket a készleteket hol kell. keresni. A legegy­szerűbb mód volna az, iha a magyar termelő-, társadalom, a gazdák bejelentenék; nekem ter­mett 10 vagon, nekem termett 2Ü vagon, nekem termett 50 vagon, ezt a mennyiséget ennek ad­tam el, ilyen és ilyen áron- tessék azután a köz­ellátási miniszternek kivizsgálni: hová tetted fiam azt az árut és mennyiért adtad tolvább és hogyan történhetik az, hogy a Horthy Miklós­körtéren az alma 6 pengőért van kitéve a ki­rakatba. Egypár adatot fogok felolvasni, hogy a nyomozás vígabban mehessen. A Leimsiedler Testvérek nyíregyházi raktárában legalább' 40—50 vagon tárol. Lichtmann testvérek, Csen­ger. (Gosztenyi Sándor: Furcsa nevek ezek!) Szintén tele van a raktáruk. Az árjkalkuláció­jukat is jó volna felülvizsgálni. A Mandel-cég Miskolcról szintén nem hagyható ki ebből a névsorból. Száz vagon elsőosztályú árut vásá­rolt 2:50 pengős átlagárban. A besztercei Ba­rahoglu zsidó konzorcium, amely Nagybá­nyát és vidékét uralja, számátásunk szerint 100 vagon almát vett át 1 pengős, 1*40 pengős áron. «ló lenne, ennek a raktárát és a könyvelését is megvizsgálni, hogy hová, kinek adta el vagy még mindig spekulál-e az almával. A Benedek Testvérek-cég Kecskemétről Kárpátalján szin­tén 100 ívagon almát vásárolt, 80 filléres ární­vón. Szatinárban, a Nyírségben és a Szamos mentén szintén 100 vagon almát vett, a legprí­mább exportárut, 2*20, 3*20 pengő közötti áron. Szóval általában az volt tapasztalható, hogy túlságosan magas áron került ezekhez a kereskedőkhöz, de a fogyasztás élői ez a most már igazán elsőrangú szükségleti cikké vált áru, az alma, eltűnt. Ne számítsunk arra, hosry az idén marancsbehozatalunk lesz, hogy tehát pótolni tudjuk a gyümölcsszükségletet, a vita­mint. Az idén rá vagyunk utalva a magyar almára, hála Istennek, ván is belőle élés:, csak ki kell piszkálni, hogy hol és kinél. El kell mondanom, hogy a legutóbbi idő­ben a közellátási hivatal kezdeményezésére a gyümölcsnagykereskedők egyesületei gyűlést tartottak. Összehívták ezt a gyűlést és a gyü­űiíölesexportőrök — mivel az exportkalkuláció­juk felborult, nem tudják beszerezni a export­kontigensükhöz szükséges almát — természete­sen azzal az érzéssel mentek el erre a gyűlésre, < hogy ott majd megoldják ezt a problémát, a kormányhatalom is belenyúl és ők az exportot becsülettel le tudják bonyolítani. Sokan jelein­tek meg, de a megjelentek egyetlenegy szót sem beszéltek erről az áralakulásról, hanem a han­gulatból megállapítható »volt, hogy az volt az általános törekvés, hogy az egész ügyet odáz- « zuk el, hagyjuk az egészet későbbre, talán majd újesztendő után fogjuk az almaárakat megálla­pítani, addigra majd 10 pengő lesz az alina ára. Egy Fazekas József nevezetű gyümölcs­kereskedő, egy igen kiváló, nagyon híres ma­gyar gyümölcs- és almaexportőr javaslatot akart előterjeszteni, hogy az árakat hozzák összhangba az exportárakkal, tehát nivellálják annyira, hogy igenis, eleget lehessem tenni a svédeikkel szemben vállalt kötelezettségnek, tekintve, hogy a földmívelésügyi minisztéri'Uïia jelentésié szerint is kizárólag arra szolgált ez

Next

/
Thumbnails
Contents