Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1943. november M-en, szerdán. 1Í5 rek, teszem ezt azért, hogy megemlékezzem... (Palló Imre: Ellene iratkozott fel...) Képviselő úr, amikor a honvédségről, amikor az ország megvédéséről van szó, aklkotr nincs ellenie', nines mellette, mert minden magyar ember a honrvédség mellett vani! (Elénk helyeslés a jobboldalain és a közéven*) Azért szólaltaim! fel... (Palló Imre: Azért megnézzük hova iratkozott fel!) Éni ellene iratkoztam fel pártállásomnál fogva .. (Palló Imre: Akkor miért beszél?) Elnök: Palló képviselő urat kérem, maradjon csendben! Meskó Zoltán: Nagyon csodálkozotm, hogy a képviselő ún minden alkalmat felhasznál 1 , laimikor én magyar ügyet akaróik sróvátenni, hoigy köizbeiszóljoin nekem. (Palló Imre: A folyosóm ...) Elnök: Palló képviselő unat rendreutasítom. Meskó Zoltán: Szóvá akarom tenni dicsőségesen küzdött második hadseregünknek ia téli nagy offenzívában és a nagy védekezésiben, való szereplését. Derék magyarjaink, kiváló honivédeinlk a legnehezebb körülmények között becsülettel megállották a helyüket odakint (Éiénk feüMáMá ok: Mint az utóvédek ulvóvédjei!) Minit ia hivatalos jelentés mondotta, az utóvédek utóvédjei voltak. (Ügy van! Ügy van!) . A miniszterelnök úr tehát már engem megelőzőleg: elismerését fejezte ki nekik, én most azt óhajtanámi, hogy itt a honvédelmi miniszter úr ajkáról hallanók azt! a véleményt, amely a*z egész magyar nemzet véleményével megegyezik, ez^ pedig az, hogy elismerést, hálát és szeretetet érdemelnek mindazok, akik amnakidején ilyen zord időkben a kötelességüket odakint teljesítették, (Ügy van! Ügy van!) azok a hősi halottak, akik életüket áldo'zták a hazáért, az a sok-sok hadifogoly, aki önhibáján kívül került hadifogságba» az a sdki ember, aki testi épségét veszítette el, az a sóik elfagyottlábú katona: mind-mind egy szálig a nemzet háláját érdemlik meg, (Ügy van! Ügy vow!) de semmiesetre sem azt a hadserëb|para;nesot, amely szerintem elhamarkodottan mondott ítéletet. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen parancs a magyar történelemben, ezeréves multunkban nem fordult elő. Ezt a parancsot nem mondhatom másnak, mint elhamarkodottnak. (Baky László: Ez a legenyhébb kifejezés!) Az-illető, aki eat a párra nesot kiadta, az első megrázkódtatásban elvesztette a gondolkodási, az ítélőképességét s idegei felett nem tudott uralkodni. Én ennek a parancsnak a részleteit nem ismétlem, mert nem aklarom, hogy másodszor is megismétlőd jenek azok a szavaik, amelyeket egyszersmindenkoirra ki akarok törölni Magyar ország történeljnébőL (Bajcsy-Zsiiinszky Endre: Ki is fogjuk törölni!) Eléggé megbélyegeztek bennünket ellenségeink, aikik} ennek a hauparaíncsuak. aa alapján úgy állították) be hadseregünJktet, ahogyan az nem felel meg az igazságnak. Tisztelettel felkérem a mélyen t. honvé délmi miniszter urat, szíveskedjék ebiben az ügyben nyilatkozni. Egyébként a legnagyobb bizalommal! visel tetem a miniszter úr iránt és csaik pártállásomnál fogva iratkoztam fel költségvetése ellen. (Helyeslés.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése alapján a vitát bezároim. A hóin védelmi miniszter úr kíván szólná. Csatay Lajos honvédelmi miniszter: T. Házi! (Sűljték! Haljuk! — Hosszantartó élénk éljenzés é$ taps a Ház minden oda én.) A legfelsőbb Hadúr kegye* és a kormányelnök KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII, úr bizalma állított engem — az egész világon keresztül dúló háború negyedik évében — a bonvédelmi tárca élére. (Élénk éljenzés és taps.) Meg kell vallanom, hogy ehhez a munkához miássaii nem; járulhatok hozzá, mint a múlt és a jeleni világháborúban szerzett személyes tapasztalataknimal (Élénk éjenzés és taps.) valamint a katona kötelességtudásából fakadó azon hittel, hogy dolgozni sohasem késő. (Ügy van! Ügy van!) Feladataim maraHélktalan! megoldásához szükségem van. a t- Ház segítségére. (Élénk felláá-tások; Megadjuk!) Ezért jelentem meg ma, t. uraim,, itt Önök előtt. Ami a háborúban való részvételünket illeti, talán felesleges hangsúlyoznom, hogy a múlt világháborút lezáró békében szerzett szomorú tapasztalataink az 1919.- évi véres események, a trianoni békeévek nyomorúsága, földrajzi adottságunk, valamint a magyar léleknek az a történelmi elhivatottsági tudatta, hogy mi a Nyugathoz tartozunk és a Nyugatot kell védenünk a keleti veszedelmek ellen, (Ügy van! Ügy van!) már jóval e háború kitörése előtt pontosan meghatározta azt a helyet, amelyet nekünk a nagyhatalmaik küzdelmében él kell foglalnunk. (Elénk helyeslés ési tkips} A mi elíha tarozásunk nehezebb volt mond en más népénél (Ügy van! ügy van!) hiszen mi voltunk a legutolsók, akikről lehullott a trianoni béke bilincse» Tizennyolc évig megcson~ kítva, gazdaságilag életképtelenül, az előző világháború vérveszteségeit jóformán még ki sem heverve kellett újra kiállanunk. (Ügy van! Ügy van!) Mi nem lehettünk sem lelkileg, sem anyagilag felkészülve, hisiaen jóformán ennek a világháborúnak küszöbén kezdtük meg honvédségünk korszerű átszeirvezését és kiképzésének korszerű alapokra való fektetését. (Ügy van! Ügy wrn!) Vállalnunk kellett, hogy háborús viszonyok között végezzük ezt a munkát, szervezzük át és képezzük ki a haderőt s megteneunitsük hadiiparunkat. (Ügy van! jobbfelől.) És mindezt nem végezhettük egy előre meghatározott, fokozatos fejlődést hozó terv szerint, hanem a háború visaotnyaától függően mindig újabb és újabb követelmények szerint, mindent a lehető legrövidebb idő alatt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amit a nemzet, a kormányaat és a hadvezetőség az utolsó hat év alatt e téren megalkotott, feltétlenül elismerésire méltó, (Ügy van! jobbfelől.) egyes részleteiben pedig egyenesen kimagasló. Haderőnket többízben kellett mozgósítanunk. Az utolsó két és fél év alatt háromféle célkitűzéssel vettünk részt a hadműveletekben» anélkül, hogy honvédsiégünk kiképzése és anyagi felszerelése^ csak egyetlen egyszer is elérte volna az a fokot, amelyet terveztünk. Ugyanezen) idő alatt hatalmas technikai Jer késizülségű nagyhatalmaknak fejlett iparából kikerülő korszerű ígeyverekre kellett mindig újra át-, illetve beállítani azt a hadiiparunkat, amely a honvédség ellátása szempontjából még le sem vetette gyermekcipőit. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A Legnehezebb viszonyok között anyaghiánnyal és munkáshiánnyal küzdve hoztuk létre hadiüzemeink egész sorozatát, emeltük ipari kapacitatásunkat, építettük a lőtereket, gyakorlótereké, repülőtereket, laktanyákat, raktárakat és egyéb, a honvédség szempontjából fontos Létesítményeket. Közben a változó adiottr
