Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának S41. sabban haszináltassék fel. Ahoig'y hoinlvédeink polgári állásira, rangra, születésre való teki'nitet nélkül teljesítik kötelességüket, ugyanúgy elvárjuk, hogy a munka fromtján is mindenki oda állíttassék, ahol ezt a> termelés érdekéi megkövetelik, (Ügy van! a szélsőbaMld$on.) T. Hász! Meg kell említenem miéig egiy kérdést, a katonai és a civilfront összehangolását, a két. front érdekeinek összehangolását. Kérnem kell a miniszter urat, gondoskodjék róla, bogy olyaim szakembereket ne hívjanak be katonai szolgálatra, akik idehaza nélkülözhetetle'niek. Megtörténik, hogy bányászokat, vagy más. nehezen nélkül ölhető szakembereket katonai szolgálatra hívnak be azért, hölgy valamelyik irodában esetleg altiszti sziolgiálatot végezzenek, vagv valamely hídnál álljanak! naiponta háron>nlégy órát. Méltóztassék az illető minis'ziter uraknak odlaíhatni, hogy ezen a téren aa iparügyi tárca, és a bonvédelmi tiáirca; közt összhang jöjjön létre, amely min dem kétséget ki zárói s,? a termelés érdekeit kell. hogy szolgálja. (Horváth Ferenc: A honvédelem érdekeit n T. Ház! Fontosinak! tartom itt még megemlíteni a>zt, hogy minden ipari vonatkozású ügynek, minden ipari vonatkozású dolognlak az iparügyi minnsztériiim ügykörébe kell kerülnie, a« iparügyi minisztérium kötelekiéiben pedis^-Beigyiefai szabiald ezt is megemlíteneim, — a. kiváló elméleti szakemberek mellett, a bürokraták helyiéit' minél több gyakorlati szakembert szeretnénk látni. T. Ház! Ismételten volt már szerencsém a t. Ház plénuma előtt szóvátenni a mérnökés a szakemberhiánvt. valamint az utánpótlás nevelés szükségességét. Az iparügyi tárca 1944. évi költségvetésének bizottsásri tárgyalásánál már beszéltem erről a kérdésről, kifejtettem a középfokú szakoktatás és a megreformálandó ipari tanfolyamok fontosságát. A miniszter úrnak felszólalásomra adott válasza megnyugtató. ^Kernelem, megtalálna a miniszter úr a módját, hogy idevonatkozó terveit termelésünk érdekében mielőbb megvalósítsa. A termelés folytonosságának biztosítása szempontiából nem elhanyagolható kérdés a munkaadó és a munkavállaló egymáshoz való viszonya sem. Tudjuk, hogy ezt a két társadalmi réteget, tehát a munkaadókat és a munkavállalókat egyfelől a Gyosz.-ban, másfelől a szakszervezetekben mearbúvó zsidók állítiák egymással szembe saját egyéni céljaik érdekében. Állítom és vallom, hogy nemzetgazdasági szempontból, ha itt az egyetemes magyarság szolgálata a cél, a dolgozó és a dolgoztató érdekei nem lehetnek ellentétesek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom megérteni, hogy a kormányzat miért nem szünteti meg ezt az áldatlan állapotot, amikor programmként hirdeti a termelés mennyiségi és minőségi fokozását és — mint már az előbb említettem — az egyéni érdeknek a közösség: érdeke mögé való szorítását. Miért nem ^ gondoskodik arról a kormányzat, hogy minden erő és tudás e Programm megvalósításának szolgálatába állíttassék. T. Ház! Ezek a jelenségek nem alkalmasak a kormányzattal szemben táplált bizalmatlanság megszüntetésére. Nem tudom, miért nem kerülhet tető alá már például az évek óta ígért munkakamara kérdése. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megígérte!) Nem, a miniszter úr nem ígérte meg. (Bornemisza Géza KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943. november 22-én, hHhm 9 iparügyi miniszter: Nem is ígérteim!) A kor követelményeinek meglfelelő aniuníkakaimara lehetetlenné tenné ennek a két érdeknek ütközését és minden, az állandó súrlódás következtében elpocsékoló dó erőt a termelés szolgálatába állítana a célszerűen és korszerűen megalkotott munkakamara. Nagyon örülnék, ha a miniszter úr ebben a kérdésben megnyugtató választ adna nekünk. (Mozgás a szélsőbaloldalon— Szöllősi Jenő: Válasz, az lesz!— Elnök csenffet.) T. Ház! Nem sokkal jobb a helyzet az állami munkaközvetítés terén sem. (Igaz! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Itt is nagyon sok még a tennivaló. Hogy ez az intézmény nem tud komolyabb eredményeket felmutatni, — hiszen igaz, hogy még csak gyermekcipőkben tipeg, de már elég régen tipeg gyermekcipőkben (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szakállas gyerek! — Papp József: Agglegény! — Derültség.) — annak egyik okát abban látom, hogy nem áll megfelelő számú gyakorlati szakember az állami munkaközvetítés rendelkezésére; másik okát pedig abban látom, hogy .a szociáldemokrata párt a szakszervezetek birtokában még mindig korlátlan ura a munkapiacnak. (Kabók Lajos: Mert ott vannak a jó (munkaerők! — Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A szakszervezetek ügyével kénytelen vagyok még egypár mondatban foglalkozni, előre kívánva bocsátani: a nélkül, hoigy ezzel politikai színű . Vitát síziándékoznátmi provokálná. (HalljufáJ Hátijuk! a széls&baloldakm-) A kormány igen t. tagjai nagyon helyesen, egyetlen alkalmat sem mulasztanak, el annak hangsúlyozására, hoigy ai nemzet lelki egységének megterelmtése mennyire fontos. (Ügy vnn! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből logikusam követke>znék, hogv meg kellene szűnniök aziokWak a szellieimij irány Hatoknak, amelyek liberális, pacifista* defetista és internacionális tanaik: hirdetésével a lélekmérgezést foglalkozásszerűen űzikl (Ügy mm! Ügy vm! a szélsőbailoldoJmi.) De ugyanígy meg- kellene szűnnie aizon gazdasági erők és szervezetek hatalmának is, amelyekből ezek a szellemi mozgalmak táplálkozniaík. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalodalon.) Ezek egyikie a szociáldemokrata párt és a vele vadházasságban élő szakszervezet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) A szakszervezet bírálatánál fol kell vetnem és automatikusam fel is vetődik a,z a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen célt szolgál. A válása, amelyet erre a kérdésre igen gyakran hallunk, nagyon egyszerű ési könnyű, mert erre a kérdésre állandóan az a válasz érkezik, hogy a munkásság gazdasági érdekvédelme, illetőleg érdekképviselete a cél, a gyakorlat azonbani egész mást mintát' és sajnos, a munkásság érdekeinek rovására mutat miást, (Ügy van! Ügy. -van! a szélsőbaloldalon.) mert a szakszervezetek, még ha a párt akarná is. fejlődésük mai fokán egyáltalában nem tudnának megfelelni ennek a hivatásnak. Vakmikor --- elismeremi — aiz első munkástömörülések ezzel a!- célzattal indultak el, hogy a kapitalizmus kizsákmányolásával szemben gátlat emelhessen a szervezetbe tömörült munkásság. Ezek a szakmai tömörülések természetesen igen gyengék voltak ahhoz, hogy a kapitaíizimus túlkapásait ellensúlyozni tudják >és működésük nem ïis állt' másból, mint a lehetőleg! egységes munkabérek Z
