Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

170 Az országgyűlés képviselőházának 343. Tegnap felszólalt a bányászkérdés kiváló ismerője, Szabó Gyula képviselőtársunk. (Palló Imre: Korunk jegyzőié!) Kifejtette, hogy a termelés csökkenése főleg a ttnunkat érékre és az egyéb szolgáltatások nehézségére ivezethető vissza, ö is azt mondja, ezeket a hibákat le kell vezetni. A felszólalás kormánypárti oldalról hangzott el és éppen ezért csodálkozással olvastam ugyancsak tegnap a kormánypárti esti Magyarország (Rajniss Ferenc: A kormánysajtó libiszárnya!) vezércikkében, amely a londani Times egyik megállapítását közli, hogy a német bányászok a nepáliam különleges védelmét élvezik és ma is a kontinens legnagyobb élelimiiszeradagait kapják. (Baky László: Helyes!) Orvosi ellátásuk tökéletes, állandóan kapnak jutalmakat, és tekintélyes nyugdíjuk minden gondot enyhít. Kormánypárti lap közli tehát le (vitéz Imrédy Béla: A Timest!) — erre most nem is térek ki — talmit Angliában is tudnak, hogy a német ífcányamunkásság évről-évre kimutatott többtermelése kizárólag a munkásság jólétének emelése révén volt lehetséges. Merem, állítani, hogy nálunk, ebben az országban, amelyet mindig úgy emlegettek, mint a tej jel-mézzel folyó Kániaánit, szintén el lehelne érni ugyanezt, csak jó szív és szervezés kellene hozzá. Meg kell adni annak a bányaimunkásnak azt, amit megérdemel, ami őt nagyobb termelésre serkenti és akkori a termelést fokozni fogják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Van azonban egy mellékzöngéje is ezeknek a tenmieléskihagyásoknak, amelyekért a bányászokat okolják. Háborút viselünk, háborúbiami vagyunk és nagyon, súlyos idők elé nézünk. Ma semmi-néven, nevezendő pártpolitikának a bányászok között helye nincs. Tessék éhbe a kérdésbe a honvédelmi miniszternek vaskézzel belenyúlnia, miért úgy látszik, & másik erős kéz, legyengült. Adjuk át a honvédelmi miniszter úr kezébe a munkásság ilyen vonatkozású vezetését, adjuk meg a lehetőséget a pártpolitika teljes kiküszöbölésére. (Ügy van! Ügy van! — Tavs a szélsőbaloldalon.) Merem állítani, hogy ebben az esettéin termelésünk ugyanolyan arányban fog tudlni fokozódni, maiim t ahogyan Németországban fokozódott. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Papp József: Ki kell irtani a szoieikat a bányászok közül! — Pándi Antal: A szakszerivezeti angyalokat! — Papp József: Zsidóbérencek!) Inkább honvédségi gyakorlati kérdésekkel ezeretnék foglalkozni, mintsem hogy a tárca költségvetési számadataival fo<>ial|kiozzam. Nagy örömmel üdvözlöm én is ,a főtiszhelyettesi intézmény létesítését, de teljest mértékben csatlakozom Baky igen t. képviselőtársam aimlaz indítványához, hogy ezt a különben sértő élt is tartalmazó »helyettes« megszólítást kapcsoljuk ki. Csakugyan helyes lehet ez gya;korlatilag, talán legjobban az fog beválni, hogy a zászlósi rangig legyen helyettes

1 a tiszthelyettesiből lett főtiszt. Amikor azonban már bevált — hiszen felettes parancsnokai

# feltétlenül tudni fogják, hogy mind szolgálati, mind erkölcsi szempontból, mind pedig magánéletét tekintve, megfelel-© — akkor ne legyen hadmiagyhelyettes, hainem legyen hadnagy. (Helyeslés a szélsëfoaloMal(M.) Ez mindemképpen tökéletes dolog volna. Hiszem, hogy éppen a honvédelmi miniszter úr ezt elfogadja, mert biztos tudiamásom via» róla, hogy ez magának ülése 1943. november 24-én, szerdán. a honvédelmi miniszter úrnak is szívügye. (Baky László: És ez volt az álláspontja!) Amikor a tiszti képzést nézzük, akkor lát_ nunk kell azt, hogy a magyar hadseregnek valóban nagyon sok tisztre van szüksége s ezért nagyon^kívánatos m tiszti állomány létszámának felemelése. Amikor megvan a lehetőség arra, hogy legjobb tiszthelyetteseink: a főtisztiállományba, illetőleg a tiszti állományba átmehessenek, aikkor számolnunk kell aszal is, hogy a tiszthelyettesi áiomány létszámát is nagyon nagy mértékben emelni kell. (Ügy van! :

., széleöbalolda'on.) Multévi feszólalásomban kitértem a tiszthelyettesi állomány különös értékére háború esetéin, a harctéri szolgálatban. Mindnyájan tudjuk, hogy a kiképzés, ha nem is teljesem, de nagyon nagy részbeni a tiszthelyettesi tiar vállain nyugisaik. (Ügy van! a szélsőbaloldalo'n.) Éppen ezért nem lehet elképzelni <'tökéletes, kiképzjésit! jó tiszthelyetteseik nélkül. De nem lehet tökéletes anyagkezelést sem elképzelni jó tiszthelyettesek nélkül. Minél nagyobb a tiszthelyettesi állomány, annál nagyobb értékű lesz a magyar honvédség. (Úgy van! a szélsőba 'oldalon.) Ezzel kapcsolatban az a tiszteletteljes kérésem a honvédelmi miniszter lirhoz, hogy a minden tekintetben teljesen bevált . jutási tiszthelyet'tesképzjőt bővítse kii siókkal nagyobb létszámra, mint amilyennel ma. dolgozik. (Baky László: Ügy. van!' Nagyszerűen, bevállt intézmény!) Tudjuk, hogy a jutásiak váltak be ai legjobban és tudjuk, hogy a jutási tiszthelyettesekből lesznek most a főtisztek, mert ezek voltak a legéirtékesieibb tiszthelyettesei a magyar honvédségnek. De tudjuk azt is, hogy a tiszthelyettesek nagyon nagy mértékibem előbbre viszik a küzdŐQsapatok munkáját és növelik anr nak harckészségét is. Az; anyag szintén az ő kezükön van a harctéren, főként annak karbantartása. Én még tovább memnék, még sokkal többet kérnék a honvédelmi miniszter úrtól, azt. hogy ha lehet, akikor mégegyszer anynyi tiszthelyettest állítson be, mimt amennyi most a honvédségnél van. Itt vannak pro és contra vélemények, de én; csak a német hadseregre hivatkozom.^ Merem állítani, hogy a német hadsereg ütőképessége, ereje nagyon, niagy mértékben! a tiszthelyettesi kar váltaim nyugszik. Ezért olyan. jó a német hadsereg. A mi tiszthelyettesi karunk nedig annyira magas fokom! áll, hogy számtalan szép dicséretet is hallottunk már német részről a Jutásom végzett magyar tiszthelyettesi karról. Minden lehetőség megvolna ennek fejlesztésére. Ez lehet anyagi kérdés, vagy esetleg anyaggazdálkodási kérdés, de ennek itt nem szabad szerepet', játszania, mert az ai tiszthelyettesképző, amely most — mimt tudóim — egy év alatt képezi ki a legjobb tiszteseket tiszthelyettesekké, — nagyszerűen működik. Meg kelleme tehát azonnal valósítani^a, jutáéi tiszthelyettesképző tökéletes kibővítését, ha kell, mégy yagy ötezer főivel. Ammiál nagyobb értékű lesz a honvédségünk* ez sokszorosan emeli a honvédség értékét és nagyon behozza a költséget, ha már a dolognak anyagi oldalát nézzük. Rátérek az átképzéssel kapcsolatos kérdésekre. Állandó átképzésre van szükség, amikor tudjuk azt, hogy az utóbbi időkben teljesen korszerű kiképzésire tért át a honvédség. A hadi tapasztalatok alapján állítottak be mindent az átképzés folyamán. Természetszerűleg az átképzésen a tartalékos tiszti állományniak