Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
Az országgyűlés képviselőházának 343. sek, de ezeket az embereket szívvel kell meghallgatni. Ne mondjanak nekik olyanokat, hogy miért imént ki az ura a harctérre. Természetesen ezt nem tanuk előtt mondnak, de mondnak az ország legkülöf elébb részein. Ezeket a hadigondozottakkal foglalkozó tisztviselőket több szeretetre kell nevelni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ilyeneknek biztosan zsidó a felesége!) Azonkívül kaptam egy keresztény textilkiskereskedőtől egy levelet, amelyben elpanaszolja, hogy bár öt ízben volt mozgósítva, résztvett az Erdélybe, Délvidékre való bevonulásokban, résztvett a kinti harcokban is stb., most nem kap ugyanannyi pontot a kiskereskedői ellátásnál, mint a nem tűzkeresztes kiskereskedő, akik 14, 24, sőt 48 pontot is kapnak, pedig hivatkozott levelében Kállay miniszterelnök úr beszédére, aki a második hadsereg főparancsnokának, Jány Gusztávnak a Keletinályaudvaron való fogadtatásánál azt ígérte, hogy: ha ez az ország tud még valamit nyújtani, ti lesztek az elsők. Szomorúan állanítia meg levele további során, hogy a tíízkeresztes és más keresztény tulajdonosok üzletei majdnem üresek, ugyanakkor a zsidó üzletek kirakatai ma is tele vannak áruval és a keresztény j és harcteret járt kereskedők háttérbe szorulnak. Azt kéri, hogy a honvédelmi miniszter iir eszközölje ki, hogy a gyáraknál felállított 15 0 /o-os kiskereskedői kvótából legelőször a tűzkeresztes kereskedőket szolgálják ki. Azonkívül; legyen szabad még hivatkoznom az általános amnesztiára is, az 1942. június 22-ike és 1942. december 6-ik,a közötti időszak alatt elkövetett cselekményekre vonatkozó általános amnesztiára. Kérnők, hogy ezek az esetek ugyanúgy bíráltassanak el, mint- ahogyan az 1942-ben meghozott amnesztiarendelet elrendelte. Ezt megérdemlik elsősorban azok, akik minden bevonulásban résztvettek, szenvedtek, áldoztak és a vitézségi kitüntetést csak azért nem tudták megszerezni, mert csapattestük felbomlott, vagy parancsnokaik hősi halált haltak. A politikai kikapcsolásáról említést tett vitéz trjfalu&sy Gábor igen t. képviselőtársam. Ezzel kapcsolatban legyem szabad kérnem a miniszter urait, hasison oda, hogy a politizálást olyan tekintetbem se folytassák, hogy ki nyilaskeresztes párttag és ki nem nyilaskeresztes párttag. (Gr. Zichy Nándor: Semilyen párttaig nem lehet!) Netm akarok konkrét panaszokat letenni a Hátz asztalára, die a miniszter 1 úrnak majd be fogom mutatni. Előfordult például, hogy a nyilaskeresztes, párt egyik megyévé zíe'tőjét, egy építészvállalkozót »Sas«-behívóvaTi behívtak, azonnal egyenruhába öltözött, feljött Budapestre, keresett engem az Andrássy^út 60. alatti párthelyiség előtt »azzal, hogy ő bevonul. Egy detektív bejelentette, hogy egyenruhába bement .a párthelyiségbe, — ami niemi igatz. — hadbírói vizsgálat tisztázta, az esetet, felmentették^ utána beesületügyi eljárási indult ellenei és végül is a parancsnokiság úgy találta, hogy »nem mutatta azt az érzékenységet«, amely ' megkövetelhető, tudniillik, hogy egy szélsőséges pártállású politikussá!, képviselővel összeköttetést keresett. Most a, háború alatt a: bevonuló embereknél nemi azt kelt nézni, hogy" milyen pártbeli, hanem azt, hogy) magyar ember, aki elmegy becsülettel a kötelességét teljesíteni. Ebeket az embereket, ilyen meghureoltatátaak ülése 1943, november 24~én, szerdán. 165 kitenni neim] szaJblad, mert 1 akkor ugyan leszerelték eut ELz urat, ele egy pár hét múlva újból behívták' és azonnal kiküldték: a keleti frontra egy munkaszázadhoz:. A miniszter urat leszek bátor a későbbiek folyamán erről tájékoztatni. Katonák vagyunk egyikünk is, másikunk isi és nagyon nehé<z kimondani, hogy azért, mert nyilaskeresztes képviselő vagyok, egy badbavonult nyilaskeresztes párttag velem nem foghat kezet, engem nemi kereshet, azért hogy bejelentse: uram, elmegyek Budapestről, bevonulioki katonának és átadom tisztelettel a tiszt-s egemet. , Ha. a, miniszerlenök úr azt mondotta, hogy ez a háború a mi háborúnk, akkor a zsidóságot teljesen ki kell kapcsolni ebből a háborúból. Idehaza ki kell kapcsolni a propagandából rádió- és telefon-elkobzással vagy elvétel által, odakint pedig úgy, hogy a munkaszolgálatos zsidónak ne legyen semmiképpen se jobb dolga, mint a harcoló honvédnek. Erre: nem akarok részletesen kitérni. (Koltai József: Kihízva szerelnek le mind!) Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a folyó esztendőben megjelent aiz egyik keresztény hitfelekezet főpapjának rendelete, amelyik honvédelmi < miniszteri és belügyminiszteri renide-lietre hivatkozva elrendeli és megengedi, hogyi a keresztény felekezetre áttérő zsidó munkaszolgálatos oknak gyűjtést eszközölhessenek. Itt van egy újság, amelyet útonútfélen árusítanak- Ez, megdicsérve az előbbi honvédelmi miniszter urat azt írja a híveknek utasításként: »Merd kérni, kívánni és sürgetni olyan hozzátartozódtól, aki munkatáborparancsnok, hogy olyan felettese legyen a szolgálatosoknak, mint amilyen: felettest iaz ő fiának kíván, a fronton vagy azi ellenség fogságában«, ök is gyűjtést javasolnak a szegény munkaszolgálatos zsidóeskák stzámáiraL Űgylat&ziik nekünk vérbeli keresztény magyar oknak nines elég özvegyünk, és árvánk, hogy még mi gyűjtsünk és adakozzunk a zsidó hozzátartozóknak. Itt van afcután az Országos Hadigondozó Szövetség, amely feliszólított mindenkit: »adjunk a hadiárváknak apát és anyát« jelszóval. Erre derek magyar 1 munkások jielentkeznefe, hogy elvállalnak egy vagy két hadiárvát. És íme, itt van a megbízólevél, hogy Kardos Klárát és Spitz Károlyt kiutalták keresztény magyar munkásoknak, hogy ők tartsák el. Megbotránkozva fordultak, hoizzánk. Nem egyetlenegy esietet, hanem egésiz sereget tudnék letenni a Ház asztalára. Kérdezték e munkások »hogyan jövünk mi magyar dolgozók ahhoz, hogy beugorjunk egy ilyen fe'szólításniak és> mi tartsunk el azután olyan zsidó gyerekeket, akik kint nyaraltak a Csillaghegyen, mert erre módjuk ési lehetőségük volt.« (Zaj és nioizgâs.) Bz a Lehető legrosszabb propaganda, ennek hire kimegy a harctérre ésl a honvédeket igen kellemetlenül érinti. Tisztelettel kérem, a zsidó tiszteket szereljék 'lé, ne tegyenek zsidó tisztek, ne parancsoljanak zsidók magyar embernek, de akár román., alkar német, akár miá© népcsoporthoz tartozó honvédnek se. A zsidóknak újabban, úgy tudom, már szatbad kitüntetéseket átadni. Meg is jelent talán októberben egy rendelet, hogy a szármaizás nem kizáró ok a kitűnt élteseknél'. Mégis azt ajánlanám, hogy a zsidók ne 'kapják ugyanazt a kitüntetést, amelyet a harcoló katonák kapnak,
