Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

160 Áz országgyűlés képviselőházának $43. György: Egész, Erdélyben!) Tessék megdolgoztatni őket tisztessége« elhelyezéssel ellátással és tisztességes mura ka felt ételek mellett, (Rajnis Ferenc: Nem érik meg a, kosztot!) ha már ez az elv, de a lakossággal ne engedjék

1 őklet keveredni. (Ügy van! ügy vom! a szélsőbcíoldalon.) A

z egy évnél régebbi munkaszolgálatosok mielőbbi hazahozatalát kérjük Oroszországból és újakkal való kicserélését, mert nagyon jó, csendesítő h

atássál van propiagandakedvükre ©z a munkaszolgálat. Helyeslem, hogy a testneveilés ai léveint eképzés révén jelentős! részben, klatomai kéziben van. Egységes szempontok szerint keLl nevelni az iskoláiban .és & leventeintézményblen, A szelileni csajk, a hősi éíletszemiéletea alapuló harcos szellem legyem. Meg kell követelni ennek a szellemnek tiszteletét az iskolákban is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A leventeképzés során ai lelkimé velésre, az, emelkedettebb életszemlélet megteremtésére nagy súlyt kell helyezni. A katonai élet sokszor érdes külsőségeinek a leyenteképzésben való alkalmazása még nem jelent katonás, nevelést. A leventénél éppenúgy, mimt magában a hadseregben, főleg a tény-'egss szolgálati idő' alatt egységesen átgondolt nemzetnevelési programmot kell nyújtani és nem az illető, — erre sokszor alikialmas. de sokszor alkalmatlan — parancsnokra bízni a programmot. A délutánok és estéik foglalkoztatás nélkül, néha lelket ölő unalomban, néha pedig ennél is rosszabb módon telnek el, Ezeket az órákfat fel lehet használni & szórakoztatva tanulásra^ hogy táguljon a katonák látóköre és életszemléletei Keskeniyfrlmvetíités, ügyes előadások révén egészen más ember kerül ki a hadseregből ós más embernek kell kikerülnie a kiaitoniaii szolgálatból, mint amilyen akkor volt, amikor bevonult. így lesz a hadsereg és a hadseregben való nevelés következtében, a társadalom is más, mint a régi volt. Pár szót még a lövészkiképzésről. A legénység lövészkiképzése * körül bizonyos hiányok vannak. Kérem ezeket pótolni. Ne takarékoskodjunk a lőszerrel, mert a lőszer pocsékolása megtérül azzaK amit a lövészkiképzésben nyerünk. A Székelyföld katonai szervezete például szolgálhatna arra. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) hogyan kellene az egész ország férfilakosságát megszervezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz» hogy ott mások a tradíciók, de 'elvégre a mai kor is kezdeményezője lehet egy olyan folyamatnak, amelyből száz év múlva már tradíció lesz. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.. — vitéz Imrédy Béla: Hát valamikor el kell kezdeni!)) Várjuk a miniszter úrtól a véderőbizottság gyakori, havi tájékoztatását (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és á beígért gyárlátogatásokat is. (Horváth Géza: Igen bizony!) Befejezésül csak ennyit: mi száz°'nejekig támogatjuk a kormány hivatalos külpolitikáját, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Azt támogatjuk! Csak azt támogatjuk!) amely a katonapolitikától elválaszthatatlan, örömmel és megnyugvással értesültünk a kormánye'nök úr 12-iki beszédéből arról, hogy külpolitikánkban nincs változás és hogy a külügyminiszter részletes tájékoztatót adott a külügyi bizottságban. Nem vagyok tagja a külügyi bizottságnak, .de ha a külügyminiszter úr ott elhangzott tájékoztatója is olyan vérszegény volt, mint a külügyi * ülése 1Ù43. november M'en, szerdán. tárca bizottsági tárgyalásán adott válasza, akkor kevés megnyuvás származhatott belőle a külügyi bizottság tagjai számára. Magyarország népe túlnyomó részben tengelybarát. A kormány tehát csak magyar népi politikát folytat, ha becsületesen kitart hivatalos állásfoglalása mellett! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rendületlenül hiszek a német, illetőleg a tengely győzelemben (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel együtt saját győzelmünkben is! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hitünk, hogy Európa számára csak két út van: az orosz út, vagy a mi utunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi kristálytisztán látjuk a számunkra egyedül járható, egyetlen utat: az életrehalálra kitartást, a becsületes, hősies, a magyar kitartást választott utunk mellett. (Oláh György: Nincs harmadik út!) Mondtam, nincs az az összeg, amit mi ne tartanánk^ kevésnek, ha a honvédségről van szó. Ez a mi legdrágább kincsünk és egyben legfőbb reményünk is. Valami, amiben hinni tudunk. A miniszter urat szeretjük, tiszteljük, becsüljük és bízunk benne. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Számomra és pártszövetségünk számára igazán nagy megnyugvás, hogy ő ül ebben a székben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tárcája költségvetését — sajnos — mégsem fogadhatom el elvi okokból. Mi ugyanis teljes mértékben egyetértünk a miniszterelnök úr emlékezetes szavaival, amelyeket már idéztem, de amelyeket nem lehet elégszer idézni, s amelyek azt mondják (olvassa): »Ez a háború a mi háborúnk.« Addig viszont, amíg olyanokat mond, hogy (olvassa): »Méltóztassék elhinni, ha biztos lennék abban, hogy közös nagy célok érdekében és nem pártpolitikai célok érdekében hangzanak el ezek a felszólalások,« (Rajniss Ferenc: Ajaj! — Tovább olvassa:) »akkor én lennék az, aki elősegíteném azt, hogy ezek a felszólalások elhangozzanak s az agitáció és szervezkedés foJyjék.« Ezt mondta a miniszterelnök úr november 12-iki válasbeszédében a jobboldalnak a perifériákon folyó állítólagos agitációs munkájáról, amelyeknek célja — szerinte — igenis a sorok megbontása. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, — Palló Imre: Csak ő bontja a sorokat!) Amíg a miniszterelnök úr csak ilyen bizalommal viseltetik, a jobboldallal sízem ben, amelynek soiraiból pedig még egyetlenegy hadiüzemi szabotőr selm került ki; (Oláh György: Hát ez biztos!) amíg a miniszterelnök úr nem veszi észre, hogy ez. az ellenzék építő ellenzék; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon.) amíg azt hiszi, hogy mi nem ismerjük az ő nehéz helyzetét- amelyet pedig egyáltalán neim^ tartunk irigy lésreméltónak; amíg csak beszél az egységről, de nem veszi észre, hogy a magyar társadalom már kettéhasadt (Oláh György: Ügy van!) és szó sem lehet már egységről, — hiszen a baloldalnak nem kellünk mi, a Jobboldali de nem kell a miniszterelnök úr sem (Ügy vam! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Régen nem kell! Csak a zsidók és az angolok kellenek!) amely baloldal célkitűzései pedig végeredményben csiak egy szovjet-társköztársaságra vezethetnek — s amíg a miniszterelnök úr nemi jön rá, hogy már csak. a jobboldallal foghat össze, (Oláh György: Ez így van!), addig — sajnos — mi sem ajándékozhatjuk meg a kormányt nagyobb bizalom-