Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
156 Az országgyűlés képviselőházának 343. ütése 1943. november È4-èn, szerdán. meg. De olyanoknál sincsen meg, akik) ott vannak már három évei, pedig ha vaüajkd egy nemzetiségi faluban él három évig-, meg lehet és meg kell tanulnia a nép nyelvéit). (R. Vozáry Aladár: Magyar érdek!), mert ez országos érdek és nemzeti érdefei (Ügy vem! Ügy van!) Sőt, sokszor taktikai hibák soroziatta is előfordul. Elmenteik például az egyik faluba, -egy ünnepélyt tartani. A leventeoktató megparancsolta a ruszin papnak, hogy annak aiz ifjúságnak, amely nemrégen jotit vissza, magyarul nem tud, magyarul prédikálj on. (B. Vozáry Aladár: Nem értettek belől&i egy szót sem.) Szóval, nem a-vezetés a hibás, hanem ez a taktikai tájékozatlanság^ csinál nagy hibákat. Ezeket kell orvosolni és megfelelő módon egyenes mederbe kellil tereini a dolgokat. "• t Kárpátalján egyébként a Ieven'teélet igen szépen folyik. A legszebb tanúság erre, hogy Béldy altábornagy úr, az ifjúság vezére, a múltkor Kárpátalján, Vereekén egy csomó kitünite'tést adott át az ifjaknak, ami annalk jele, hogy ott a leventeélet ara alkotó munkából kiveszd a maga részét. A hadihelyzettel kapcsolatban Kárpátalján volna egy, pár igen fontos és nagyérdekű gazdasági kérdés, amit meg! kellene oldanunk. Ilyen az» egyik erdélyi r képviselőtársam által említett vasútvonal építkezésének kárpátaljai fontossága. Három olyan vonal volna, amelyet Kárpátalján- feltétlenül meg kellene építeni. Az egyik az. ungvár—munkáes—ilosva— hpszti vonal, amelyet annakidején már meg is kezdtek építeni és amely párhuzamosan halad a csap— beregszászi—nagyszöllősi vonallal, néhol körülbelül 50—60 kilométerre távolodik el ettől a párhuzamos vonaltól. Ez igen fontos vasútépítés lenne. A másik a dolha—«zolyva—perecseny—»szobránci vonal, amely, megint körülbelül 50—60 kilométernyire, de párhuzamosan haladna az elő bibivel és a harmadik az ökörmező-^huszti vonal, amely katonai szempontból szintén igen nagy fontossággal bir. Én azt hiszem, hogy ezekkel az építkezéseikkel nem kellene várni, hanem ezt minél előbb meg kellene oldani. A hajtóerő kéirdése is — azt hiszem — könnyebb volna, mert most megkezr dődteki ott Máramarosban a villamosítási építkezések, úgyhogy villamosáram is lesz, ezeket a vonalakat tehát könnyen és olcsón lehetne villamosítani. . Ami a hadbavonultak falusi hozzátartozóinak életét illeti, — ezt voltam bátor a miniszter úrnak már a bizottságban elmondani — ezúttal is csak az a kérésem, hogy azoknak, akiknek férje,vagy szülei kint vannak a háborúban, vagy nadirofckantak, vagy frontharcosok, a helyi beszolgáltatások! során lehetőleg ne vigyék el a tehenét, ne vigyék el a lovát, a ezekedét, a szénáját és egyéb dolgát, ne zaklassák, ment ennyit megérdemel. Még ha 2—5 tojással többje is van neki, legyen az) illető biztos abban, hogy ilyen zaklatásnak nem lesz kitéve. A hadsereg felszerelésével kapcsolatban szóváteszem, hogy a Kárpátalján igen beváltak, dicséretet is kaptak az úgynevezett hueul lovak. Ezek az öszvér és ló közötti hegyjáró, terepbiró és igen kitartó lovak. Én arra kérném a miniszter urat, hogy, a, turjaremetei telepen kívül még legalább egy-két telepet létesítsen Kárpátalján, hogy ezeket a lovakat minél jobban ki lehessen tenyészteni és be lehessen állítani a magyar hadsereg, szolgálatába,. Ami a hadsereg belső életével kapcsolatos' mondanivalómat illeti: kívánatos, hogy ha akár nemzetiségi, akár magyar fiúk' bevontainak a hadseregibe, ott továbbképzést nyerjenek. Nálunk, a mi vidékiünkön igen örvendetes haladást tapasztaltam a nemzetiségi fiúkkal kapcsolatban, különösen a nyelv oktatás» terén, de szükséges volna mindenütt, hogy ha nincsen fontos hadioktatás, az üres időben (R. Vozáry Aladár: Honismeret!) honismeret, történelem, földrajz és egyéb ilyen ismeretek) tanításával segítsük elő honvédségünk művelődését és kultúrszímvoualámak emelését. Intelligensebb, tanultabb katonával sokkal előbbre jut a hadsereg, minthogyha am a, katona •el van maradva. Ezek előrebocsátása után a miniszter úr iránt való teljes bizalommal a költségve test elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és u középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok bejelentve nincsen. ••;• ''•-'••'<• • Szólásra következik? Incze; Antal jegyző: Botár István. Elnök: Botár István képviselő urat illeti a szó. Botár István: T. Ház! (Halijuk! Halijuk!) Mindent a hadseregnek! A fegyverkezéshez. szükséges összegek sohasem lehetnek elég nagyok, ezért én ia költségvetés számadatait itt nem. is vizsgálom. A titkos és zárt' bizottsági ülésen én és pártom elmondottuk a kemény kritikát. Itt a plenáris ülésen más hangszerelés kell, itt elmondom azt, ami onnan: kimaradt. Háborús helyzetben a magam részéről szinte feleslegesnek is tartanám a honvédelmi tárca költségvetésének plenáris ülésben való megvitatását. Fontosabbnak tartom azt, hogy őszintén megbeszéljük a dolgokat és a bajokat a bizottságban és segítsünk, ahol lehet, mint azt, hogy a nyilvánosságnak és a Naplónak szép beszédeket -mondjunk,, amelyek^ a cenzúra miatt amúgy sem juthatnak az ország tudomására. (Ügy vanj ügy van! a szélsőbaloMalc^n.) De -az új házszabályok miatt, amikor egy tárca költségvetésének tárgyalására egy _ map áll rendelkezésre, egy felszólalás pedig ai bizottságban 15 percig tarthat, ami mondhatni, szinte komolytalanná teszi a parlamenti munkát, szükséges rossznak fogom fel e tárcánál is a nyilt ülésen való vitát, — amelyet, ismétlem, háború esetén elvileg nem helyeslek — mert így mégis lehetőség nyílik azokról a problémákról is beszélni, amelyek a, bizo'ttság^ ban az idő rövidsége miatt, vagy pedig kevésbbé' kényes természetük miatt lemaradtak. így maradt le például az idén is az idő rövidsége miatt az egyik legfontosabb cím ( , a tárca költségvetésének 6. címe, a haderőnkívüli kiképzés. Házszabálymódosítást javasolnék a bizottsági vita tartamát illetőleg. A honvédelmi tárca költségvetésié helyesem csak azokkal • a rendkívüli kiadásokkal párhuzamosan bírálható el, amelyekről a pénzügyminiszter úr expozéjában megemlékezett. Tekintélyes öszszeg az, ami a költségvetésiben is szerepel, de bármilyem súlyosan is terheli a gaizidasági életünket, semmi áldozatot sem szabad most sajnálnunk, mert az európai nemzetek sorsa most évszáziadolkrai dől el és vele együtt a mi sorsunk is, és hogy miképpen dől el, aa igen nagy mértékben függ katonai erőnktől és katonai felszerelésünk javítása mindig magyar embe* rek életét és egészségét kíméli meg.
