Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

15á Az országgyűlés képviselőházának $4$. ülése 194$. november $4-én, szerdán. nagyobb katonai 'tehetségét állította nemcsaki az ő területe laikusságának szemei elé, hanemi az egész ország szemei elé is. Én. is, ha szűkebb hazám, Kárpátalja területére gondolok s annak ' a területnek és lakosságának, a ruszin népnek múltját be akaroimi állítani a magyar történelembe, egyáltalám nem kell emiatt szégyenkeznem a magyar történelemmel való vonatkozásai miatt- Nem kell tovább mennem, csak felhozom a magyar nemzet n.agy szabadsághősének, Rákóczi Ferencnek a nevét, ^akinek egész élete, születésétől kezdve tragédiájáig, a ruszin 'népnek az életével volt összekötve. Ezek! a vomatfkíoizások azonban visszavezethetők egészen ta magyarok bejövetele utáni időkre-, az Árpád-házi királyok korára, amikor az Árpád-házi királyok összeházasodva a kievi fejedelmek^ király'íeányaival és megfordítva, ezeken azi úttalan! utakon oda és vissza, utaztak, mindig ott r találjuik mellettük a hű ruszin népet, mint kísérőt vagy mint vezetőt. Ha továbbmegyünk a magyar történelem -folyamán, ott látjulk a ruszinokat Zsigmond királynál, akinek testőrsége és atjtónállói kiválogatott hű ruszinokból^ állottak. Mátyás király megválasztásánlak idején, azt látjuk, hogy míg Budán a nagyurak a felett veszekednek, hogy ki legyen a király és a Duna je^én lázongani kezd a nép, négyezer ruszin érkezik ai helyiszínre, akik eldöntik a király megválasztását, döntően befolynak a megválasztásaiba. (R. Vozáry Aladár: Jól választottak!) Ezek történelmi tények» Ha továbbmegyünk a Rákóczi-kor idejére, azt látjuk, hogy mint az előbb említettem, a ruszinok Rákóczi leghűbb emberei, palotásai, ők bontják ki a zászlót; Pop nevezetű bátyuska viszi Lengyelországba egy furkóst otba befúrva az üzenetet, hogy jöjjön Rákóczi haza és bontsa ki a szabadság zászlaját, mert az egész Ruszinföld forrong és (hajlandó őt követni. Ha továbbmegyünk' az 1848-as szabadságharcra, látjuk, hogy az ungvári ruszin kispapok, az ungvári szeminárium tagjai valamennyien egyhangúan beállnak a vörössapkások közé, levetik reverendájukat (Földesi Gyula: 86-an voltak!) és míg a szabadságharcnak nincs vége, addig" vagy ott vannak, vagy elesnek, akik megmaradnak, elbujdosnak és alig jut belőlük egypár vissza, aki folytathatja tanulmányait. Ha továbbmegyünk a történelem folyamán és az 1918-as évek utáni szomorú korszakot nézzük, akkor; is azt látjuk, hogy a terület szláv jellege ellenére, annak ellenére, hogy ez a terület egy szláv államban volt, a ruszin népnek a magyar nemzet és Magyarország iránti hűsége mind a. húsz esztendőn át meglátszott és annak eredményei megmutatkoztak a legutolsó szavazásnál is (R. Vozáry Aladár: Egy pár sticheset kivéve!), ahol a magyarbarát párt 60.000 szavazatot szedett össze. (Éljenzés és taps.) És lm legközelebbi múltra tekintünk viszsza, azt látjuk, hogy Kárpátaljának a magyar nemzethez és Magyarország testéhez való tartozása sorsszerű s talán éppen e fátum következtében éppen Kárpátalján érte el Béldy ezredes a magyar honvédség élén először a történelmi határokat Vereckénél. Ezek a történelmi tények bizalimat, erőt és Öntudatot adnak valamennyi ruszinnak, amikor számarányuknak megfelelően, öntudatosan és a magyar érdekeknek megfelelően óhajtják kivenni és veszik ki részüket a magyar közélettől. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — R. Vozáry Aladár: Békebeli nemzetiség!) Ennek a hűségnek bizonyítására legjobb, ha egy ruszin falunak, Lecovicának egyik jobbágyát, Mikula nevű parasztját veszem, akit Rákóczi még dicsősége teljében magához vett és aki hűségesen elkísérte őt Rodostóba és ott is halt meg Rákóczi után. Ezek a képek, ezek a történelmi momentumok nemcsak szóban, nemcsak történelmi megemlékezésben élnek Q ruszin nép közt, hanem a valóságban, tetteikben is». Ezért hívom fel itt ezúttal a honvédelmi miniszter úr figyelmét — ahogy vitéz Horváth képviselőtársam isi említette — hogy törekedjünk oda, hogy a nemzetiségi fiúk

1 a magyar hadseregben otthon érezzék magukat. Azok az embereik, akiknek ősei az ezer év 'íö.nténelme: folyamán jóbanrosszban együtt voltak a magyarokkal, itthon érezzék magukat, testvéreknek! érezzék

1 magukat és a bajból, a harcból, a munkából éppen úgy vegyék ki a részüket, mint a magyarok. Ha a jogegyenlőséget, ,az egyenlő jogokat és egyenlő kötelezettségekelt biztosítjuk részükre, akkor elérkezünk oda, ahol évszázadokkal ezelőtt voltunk, amint a múltkor Kas?án Pataky államtitkár úr kifejtett, hogy miért szerették Rákóczit a ruszinok s miért mentek érte tűzbe 1 Azért, mert igazságos ember volt, becsületes ember volt, nem tett különbséget magyar es ruszin között, egyformának' tartott mindenkit és ez a legjobb ma is. Ezeket visszaidézve és elmondva, eljutottam oda, hogy feltegyem magamnak a kérdést: milyen legyen most Kárpátaljának és a ruszin népnek viszonya a .magyar nemzethez, illetve a. magyar nemzeten keresztül a magyar hadsereghez é's a magyar honvédséghez? Rövid, egyszerű és világos lehet csak a válasz, mert hiszen a muH diktálja: pozitív. (Élémk he<ye$

;

és.) Kárpátalja ma is a régi tradíciók alapján minden erejével, fiainak a hadseregbe való bévoinultatásával, vérük feláldozásával együtt akar menni a magyar nemzettel. (Éh jefmé-s i}s taps a Ház minden olckddw.) Hoigy ezt megkönnyítsük és különösen annak az ifjúságnak részére, amely nem nevelkedett leventeszellemben éis a magyar egység szellemében, hanem idegen államhatalom alatt, nőtt fel, könnyítésünket érjünk el. Arra igen fontos körülmény a nyelvhasználat, mint ahogy ezt már az előbb említeittem, de említettem a bizottságban is, amire a miniszter úr igen elfogadható és megnyugtató választ adott. Erről a jövőben is megfelelően kell gondoskodni, hiszen ezzel megkönnyítjük a nemzetiségi ifjúságnak a magyar hadseregben való szolgálatát. Hálásan köszönöm a miniszter úrnak, amit ebben a vonatkozásban cselekedett. Ha most visszatérek a nemzetiségeknek a hadsereghez való viszonyára és gondolkodására, azt hiszem, hogy Magyarország minden

1 egyes nemzetiségének, amely visszajött, életbevágó érdelke az erős nemzeti honvéd hadsereg, nemcsak azért, mert az országot vagy! a mian gyar nemzetet védi, hanem egyéni önző érdek; bői is. Hiszen igen fontos minden nemzetiségi embernek is az, hogy gyermekei, szülei a mai háborúban, a mai világégésben ne űzessenek el hazulról, ne legyenek felperzselve házaik, falvaik, legyen tehát ahoil a fejüket lehajthatják. (Ügy) van! jobbfélőt) Ezek nagyon fontos dolgok és ahol én megfordultam és közvetlenül érintkeztem a legegyszerűbb emberekkel, azoiki