Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

150 Az országgyűlés képviselőházának 343 magyar nép szabadsága, függetlensége és. sziatbad önrendelkezési joga talapján áll. Niinicis szentebb és magasztosabb feladat előttünk, mint megtartani az országunkat szabadom, függetlenül, és úgy megtartani, hoigy anniak önrendelkezési jogába senki bele ne szólhasson. Ennek a nagy célnak elérése érdekében ai magnnjk részéről is .minden áldozatot hajlandók vagyunk meghozni. Azt tartjuk ugyanis:, hogy mi aneim vagyunk egy népnél siem alábfbvaióak. Mi ezeréve vagy ezernél is több éve itt élünk ezen a területen s a világ kultúrájához, civilizációjához a miagunik részéről is hozzájárultunk. Ha valamivel hátrább vagyunk is egyes dolgokban, az nem népünk tudatlanságának vagy szellemi tunyaságának tudható be, hanem annak a körülménynek, hogy a tatárjárástól, törökdűlástól és az osztrák csapástól' szenvedett magyar nép a legnagyobb erővel sem tudott többet produkálni, mint amennyit valóban, produkált, amit pedig- produkált, az- igen, tiszteletreméltó dolog. Nem akarunk, t. Ház, egy népnek sem vazallusa, a hűbérese lenni. Ennek a szabadságnak, függetlenségnek; és 'szabad önrendelkezési jognak egy igen hatásos eszköze ,a honvédség, a hadsereg. Kétségtelenül nem elég az,, hogy ,a hadseregnek meglegyen a ruházata és az élelmezése, mert ha nincs korszerűen felszerelve, ha nincs ellátva mindazokkal a harci eszközökkel, amelyékkel el kell látni a, hadsereget, akkoir hiábavaló minden lelkesedés, miaden szép szólam, a hadsereg ütőképessége niem lesz olyan, amilyent tőle várunk és amilyent tőle akarunk. Az első és legfontosabb szempont tehát a hadseregnek korszerű fegyverekkel való^ felszerelése. Ennek érdekélben minden lehetőt ©1 kell követni: anyagi eszközöket, munkaerőt, mindent, ami ennieik a célnak érdekébe és szolgálatába kell állítani. (Demkó Mihály: Éljen! Helyes!) A magyar munkásság a háborús viszonyok kezdete óta megmutatta^ hogy átérzi azt a nagy célt, amelynek szolgálatában áll és nem egy honvédelmi miniszter kényszerült a magyar munkásság szorgalmát, hűségét és megbízhatóságát megdicsérni. Volt ugyan, miniszterünk, akinek szájából ai dicséret úgy hangzott, mintha fogai közé homokot hintettek volna, mindez azonban, semmit sem von le annak a munkásságnak érdeméből, amely lelkesein, nyugodtan, önfeláldozóan végzi munkáját. Nem túlzok, t. Ház, ha, azt mondóim, sehol Európában! nem dolgozott hadiipar ilyen nyugodtan, mint Magyarországon (Demkó Mihály: ügy van!) ós sehol Európában niem számíthatott jobban hadvezetőség a termelő munkás munkaerejére', tudására, leleményességére, mint éppen nálunk. (Demkó Mihály: Éljen fa munkásság!) Ezt meg kell állapítanunk. A munkásság, sem a férfi sem ai női munkásság nem kér és nem vár ezért sem kitüntetést, sem dicséretet, mert minden egyes tagja tudja, hogy kötelességét teljesítette, és az az ember, aki kötelességét becsülettel teljesítette, önmagában, a saját lelki megnyugvásában találja meg jutalmát. Nem jutalomért, nem dicséretért végezte a magyar munkásság a munkáját, hanem azért, mert tudtai, hogy nagy célt .szolgál, az ország szabadságát, függetlenségét, szabad önrendelkezési jogát védi ezáltal. T. Képviselőház! Rátérve most már a tárca ülése 1943, november î4-ên, szerdán, tárgyalására, mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy, sajnos, tán a háború ötödik esztendejében vagyunk, ez alatt a hosszú idő alatt, imiióta háborús viszonyok között élünk, sok minden változáson mentünk át, sok minden reform történt a honvédség kebelében, mégis van két olyan munkaterület, aJmielyen semmiféle változás nem történt és amely két munkaterület nagyon is rászorult arra a reformra, amelyet inmost már nem lehet halasztani. Ennek a két munkaterületnek reforimálása a jelenlegi honvédelmi miniszter úrra vár. Nem akarok személyes dicshimnuszokat zengeni, nincs is szüksége rá^ de reméljük, hogy a miniszter űr ennek a két munkaterületnek reformjával is egész munkát fog végezni. Az egyik ilyen imrunkaterület a hadiipari munkásság vezetése és irányítása. Azt méltóztatnak gondolni, hogy a hadiseregben egységes a vezetés, egységes az irányítás és hogy ez az egységes vezetés, ez az egységes irányítás a honvédség minden munkaterületére kiterjed. Tévedés: éppen a ihadiipari üzemek azok, amelyekben nemi tapasztaljuk ezt az egységes vezetést, ezt az egységes irányítást, amelynek megteremtésére feltétlenül szükség van. Nézzük meg egyszer a tényeket a maguk valóságában. A hadiüzemekben vannak katonai felügyelők, akiknek az a feladatuk, hogy a gyártás folytonossága, nyugalma és az üzem biztonsága, érdekében a maguk részéről minden lehetőt elkövessenek. Ebben nincs is hiány. Ezenfelül azonban feladatuk a munkásság fegyelmezése és lelki gondozása is és ez az. ami nem egységesen történik és lia történik is, akkor is annyi időpazarlással történik, annyi időbe kerül, amennyit erre a célra szerény megítélésem szerint nem volna szabad fordítani. Amint már bátorkodtam kifejteni, ima mindennél fontosabb az. hogy mindén nercet kihasználjunk arra, hogy a hadsereg felszerelése minél tökéletesebb legyen, hogy így a hadsereg minél átütőbb erejű legyen és minél előbb jusson el arra a fokra, amelyre el kell jutnia. TI yenkor tehát minden időpazarlást mellőzni kell. Mégis mit látunk? Az igen t. képviselő urak, a t- Ház tagjai bizonyára isimíerik nagyjából a diósgyőri Horthy István állami vas- és acélművet. Nos, ebben az állami acélműben van egy úgynevezett »Diósgyőr II.«, az új telep, amely a honvédség részére a legfontosabb és mondhatnám», a legégetőbben szükséges dolgokat gyártja; hogy mit, azt természetesen ne kívánják . tőlem, hogy megmondjam itt. Ebben a gyárban mindennap úgynevezett fegyelmező gyakorlatot tartanak — mindennao egy ímiásik osztály részére — és a fegyelmező gyakorlaton részt kell vennie minden munkásnak és munkásnőnek, akár volt az illető katona, akár nem; amint tudjuk, a nők egyáltalában nem

1 voltak katonák, die azért részt kell venniök. Naponta mintegy 20—30 percig gyakorlatoznak a gyár udvarán. Ha csak 20—30 percről volna szó, még hagyján, de mire levonulnak a gyár udvarára, sokkal több idő telik el: először is ahol tűz mellett dolgoznak, azt le kell fojtani, azután' le kell állítani a gépeket, félre kell tenni: a munkásszerszámokat, sipkát felvenni, kivonulni az udvarba; ez már egy maga 15 perc. h% udivarön 30 perces csuklógyakorlat kövétke-